Na, hol is kezdjem. A szabiról: persze David nem jött be. Épp más vette át a kordináció szerepét, Jade-nek hívják és ő hívott, hogy akkor most mi is van. Kiderült, hogy nem a helyi irodába kell elfaxolnom ezeket a papírokat, hanem neki... (határozottan emlékszem, hogy nekem az irodát mondta David...). Rendes volt Jade, mert azt mondta majd hívja az irodát és megszerzi. Egy kis idő után hív, hogy ezzel a novemberi szabival az a gond, hogy a 4 napból csak 3-at tudott megoldani, péntekre nem talált senkit... (hétfőn muszáj bemennem, mert akkor jön vissza Kim és semmit nem fog tudni mi hol merre). Persze engedtem, úgyhogy akkor bemegyek. Mindegy. Viszont a decemberi 1 hetet megkaptam és a januárival se volt gond. Később David felhívott és elnézést kért. Ez rendes volt tőle. Megoldva.
Nazja, a dán lány nagyon aranyos volt, jött minden nap a héten. Kicsit később esett le, hogy ez neki gyakorlat volt, úgyhogy befogtam :))) de nem voltam túl szigorú, mert délután 2 fele hazaküldtem. Nekem csak az volt a fura, hogy mondogatta, hogy ők hogy mondják ezt meg azt dánul... nekem ilyen soha nem jutott eszembe. Ha kérdezték, akkor mondtam, de csak úgy, soha. Amúgy pont beszéltük is, hogy milyen jó ha van erre lehetőség, hogy csak úgy megnézni, hogy működik itt (vagy egy másik országban) egy patika. Nem tudom, de nekem nem is jutott volna eszembe, hogy csak úgy magam ezt így elintézzem (pedig 2x is voltam cserediák nyári gyakorlatra). Igaz, ez egy költséges mulatság, mert egyrészt telefonon addig telefonálgatni, amíg valaki azt nem mondja: "rendben, ide jöhetsz", aztán az útiköltség, meg a szállás (Nazjának laknak rokonai Bradfordban). Nagyon nehéznek éreztem, hogy angolul kellett magyaráznom (sokszor jutott eszembe, hogy mekkora könnyebbség lenne magyarul beszélni). Vicces volt, hogy kérdezte milyen itt a gyógyszerészképzés... hm, na erről nem sok mindent tudtam mondani.
Kim elméletileg hétfőn és kedden dolgozott még, gyakorlatilag annyira be volt sózva, hogy bejött még szerdán is. Írt listát, hogy tudjuk kinek mikor kell szállítani, elkészíteni a gyógyszeres dobozát, mi szállítjuk vagy értejön stb. Amúgy pontosan ez a probléma, hogy mindezt Kim fejből tudja és kész. Írt egy kis füzetbe is, de elég zagyva, mert van amit 2x is leírt benne és persze adódott olyan, hogy csak lestünk, hogy akkor ez most DEL (delivery, házhozszállítás) vagy COL (collection, értejön). Aki Kim-et helyettesíti most, egy 25 év körüli lány, Kelly. Szerintem jól dolgozik, néha meg kell kérni, hogy akkor most ezt kéne megcsinálni, de elég önálló. Aki meg Chrissie helyett jött, Ann, középkorú nő. Ő egyedül a bolti részben dolgozik. Vagyis nem nyúl a géphez bent (nem gyárt címkéket). Azt mondta tetszik itt neki, mert sokkal több feladatot kap (hát elég sokat nyaggatom, hogy akkor most ezt kéne megcsinálni, meg azt... pont ahogy én is kapom az infókat, mit kell megcsinálnia az embereknek, de ezeken kívül ráhagyok egy csomó mindent. Egyrészt én nem is szeretek a bolti résszel foglalkozni, másrészt nem is tudom mit kellene ott csinálnom. (meg szerintem az tényleg nem az én dolgom... tudom, tudnom kéne, de...) Hátul az irodai gépen viszont nagyon forszírozom, hogy megtanuljon dolgokat, mert könnyebb mindenkinek ha el van osztva a munka. Ann-re egy kicsit jobban oda kell figyelni, mert pont úgy csinálja ahogy itt nagyon sokan: nem tudja/nem csinálta meg, de rámondja mégis, hogy igen... (egészen kezdek hozzászokni. mármint kezelni.)
A probléma viszont ott volt, hogy Kelly péntek délután nem dolgozik, vagyis egyedül maradtam hátul. Mondjuk nem is készültem fel rá, az igaz, de össze is sűrűsödött minden. Ezek olyan szituációk, hogy pl van egy váró beteg X recepttel, amit be kéne vinnem a gépbe, csörög a telefon, amiben egy (szomszéd)néni kérdezi, hogy miért nem kapta meg Mr és Mrs H. a gyógyszereit ma (péntek délután van). Na ilyenkor már tuti van egy plussz adag adrenalinmennyiségem. Észreveszem, hogy basszus, ők nincsenek a listán, mert újak, és a bácsié kész van csak elfelejtettük odaadni a szállítónak, viszont a néniét nem találom, de ha ezen még túl is jutok valahogy, akkor is ott a helyzet: hogy jut el hozzájuk, merthogy a szállító már letudta az aznapi melót... (közben a beteg a patikában még mindig várja a gyógyszereit), betoppan egy drogos is, nagyszerű (még jó, hogy a drogosok adagját mindig elkészítem reggel/délelőtt), de most ő is vár. Közben a nénitől kérdezem, hogy messze laknak-e, mert én nem ismerem a környéket (gondoltam majd én elviszem nekik, mást nem tudok csinálni), de megszán és eljön értük. Aszongya 5 perc múlva itt lesz. Nagyszerű, nagyon megköszönöm. Igenám, de még a másikat meg kell találnom! Ann hátrajön, hogy mivan. Látja rajtam, hogy áááá én ezt nem bííírom egyedül csinálni. megtalálom az ottmaradt másik gyógyszeresdobozt, csak még nincs leellenőrizve (beteg még mindig vár), csodás, nekiesek a várósnak, ezerrel pötyögök, nyomtat, előszed, ragaszt, ellenőriz, befogom Ann-t, hogy csomagolja össze, mert ez kész mehet. nekiesek a megtalált gyógyszeresdoboznak, az egy kissé több időt vesz igénybe, néni ideér, telefon csörög, nem akarom felvenni, atyaég a drogost meg el is felejtem, gyorsan előszed, még egy pillantás, mehet. Felveszem a telefont. Egy néni panaszkodik, hogy nem kapta meg a gyógyszerét pedig ő visszavitte. Először azt se tudom miről beszél, aztán leesik, emlékszem az volt a baja, hogy nem a tevás gyártmányt kapta, ezért hívott előző nap, mondom neki, hogy tegnap hívtam azokat akiktől rendelünk, de az most nincs, mire ő dehát neki azon kívűl még az x gyártmányú is jó... (örülök, hogy ezt most közli. Közben nem tudok rájönni, hogy itt volt a nap folyamán, visszahozta ami nem jó neki, aztán meg hazament???) Mondja, hogy még van neki 2 darab, mondom, akkor hétfőre beszerzem az x gyártmányút, morog majd elköszönünk egymástól. Közben doboz rendben, Ann-nel csomagolunk, elnézést kérek, megígérem persze legközelebb stb. Annyi időm sem volt, hogy leüljek és megegyem az ebédem. Persze hogy a sírógörcs határán voltam a nap végére, de szerintem azért nem tört el a mécses, mert ahhoz is túl fáradt voltam.
Hétfőn az egyik legfontosabb tennivalóm volt, hogy hívjam Libby-t (ő koordinálja az asszisztenseket), hogy nekem ez a péntek délután nem jön be egyedül. Persze mindenhol préselés van, mert eleve kevés embert foglalkoztat a cég (legalább is errefelé), meg sokan betegek. Persze senkit nem talált, (én meg azon voltam, hogy na akkor Ann-t betanítom, mert valamit csinálni kell) egyszer csak Kelly szólt, hogy kapott sms-t Libby-től, hogy tudna-e tovább maradni pénteken. Kicsit ki tudta húzni, úgyhogy most pénteken könnyebb volt (meg egy kicsit készültem is rá. Csütörtökön csináltam meg egy pár dolgot, meg leültem ebédelni amíg ott volt Kelly). Most viszont a szállítóval volt gond. Három gyógyszeres dobozt (plussz 3 csomagot) hozott vissza, hogy nem nyitottak ajtót... ez most is eléggé aggaszt ahogy belegondolok, mert nem tudom, hogy akkor közülük ki maradt gyógyszer nélkül a hétvégére (kinek van még tartaléka). Ilyen még nem fordult elő, hogy ennyi csomag visszajött volna... persze már 4-kor jött egy hívás, a néni érdeklődött a gyógyszere felől... mondtam, hogy a szállító ott volt de senki nem nyitott ajtót. hát az lehetetlen, mert ő egész nap otthon volt. Sakk-matt. Most miatúrót csináljak. Kérdezem el tudna-e jönni érte (hülye kérdés, valószínűleg nem véletlenül kért házhozszállítást). Válasz: nem. Elkérem a telefonszámot, megígérem, hogy visszahívom és kitalálok valamit. Taxi. Megoldva.
A drogosokkal viszont nagyon problémás volt az elmúlt 2 nap. Egyrészt csütörtökön pont záráskor jött 2, amire azt kellett volna mondanom (mondjuk mondtam is), hogy sajnálom, de zárunk. Szerintem volt bennük egy adag, mert elég zagyvák voltak. Nagyon mérges voltam... (ma is voltak, úgyhogy emlékeztettem őket, hogy legközelebb ilyen nem lesz, meg hogy 4 előtt jöjjenek, vagy menjenek egy tovább nyitvatartó patikába). Viszont a mai eset baromira megijesztett. Ez egy nagyon problémás személy, középkorú, lepukkant nő, nevezzük T-nek. Már előfordult, hogy hívtam a mentorát, mert voltak vele bajok. Sajnos neki is ott kell elfogyasztania a nyelv alatt feloldódó tablettáját, amit nekem felügyelni kell (ne kérdezzétek miért. Én személy szerint ezzel nem értek egyet, nem értem ezt miért találták ki. Tiszta smasszernek érzem magam ilyenkor.) A héten az volt a sláger T.-nél, hogy a taxija milyen drága lesz, hadd menjen már el, jaj meg juj. Pénteken minden drogos jön, mert ilyenkor kapják meg a hétvégi adagot is (amit persze nem felügyel senki). Persze T. megint kezdte a heti dumáját (de milyen rinyát levág ilyenkor), mire elkezdtem neki magyarázni hogy sajnálom, de a napját nem én szervezem meg, az az ő dolga, nekem ezt így kell csinálnom stb stb. Ráadásul azt mondta, hogy hadd vigye el a hétvégi adagját, majd visszajön a maiért... (ilyenkor eszembejut, hogy most teljesen hülyének néz?) Mondom neki, nem lehet sajnálom. Szervezze úgy a napját, beszélje meg a mentorával stb. Rinyál tovább, már totál kivan, mire hirtelen odakap a hétvégi adagjáért. Hál' Istennek gyorsabb voltam (hogy az aznapi adagját odaadjam, le kellett tennem a pénztárgép mellé - szerencsére magamhoz közel, belülre, úgyhogy én voltam közelebb hozzá). Azt hittem nem térek észhez. Na, ha eddig még nem néztem szúrós szemekkel, akkor most igen (ha meg igen, akkor most mégjobban). Akkor kezdtem felocsúdni, hogy most mi is történt. T. kissé lenyugodott végre, (nem tudom mit látott rajtam) elnézést kért, meg hogy most nagyon stresszes (nahát, tényleg?). Ezután - amíg oldódott a hülye tablettája - próbált beszélgetést kezdeményezni, de nem nagyon voltam rá vevő. A hétvégi adagját szorítottam a kezemben, amíg meg nem kapta végre... Na, ezek után megfogadtam, hogy T-hez nem megyek ki egyedül és még egy pillanatra se teszem le pénteken a hétvégi adagot semelyik drogosnál. Persze hívtam a mentorát, mert mindenképp tájékoztatni akartam a történtekről. Megbeszéltük, hogy ha még egy ilyen eset lesz, akkor máshova lesz küldve (mondjuk fura nekem ez a megoldás, mert szerintem ugyanúgy folytatni fogja ott is ezt. Legfeljebb nekem lesz könnyebb).
Kicsit vidámabb téma. Jelenleg Steve a területi vezetőnk, az eredeti ember beteg. Nemrég elindult egy nagy kampány (tv reklám stb) és ilyenkor azt a terméket boldog-boldogtalannak ajánlanunk kell. Igenám, viszont a cég szereti ezt leellenőrizni, vagyis mystery shopper-t (na, puff, hogy mondjuk magyarul... álvásárló?) küld, aki igencsak kielemzi milyen szögben és mennyire mosolyogtál rá... (rettenetesen úútálom a mystery shoppert). Mázlim volt, mert még Kim kapta ki, de nagyon ügyes volt. Ha már 80% feletti az eredmény, akkor minden oké (ha nem, akkor is minden oké) :P Én már nem is emlékszem mennyit kaptunk, de nem volt rossz. Arra emlékszem, hogy Kim mondta nekem, ahogy végigolvasta a jelentést, hogy minden szuper volt, mondhatni tökéletes a leírásban is, akkor meg miért nem lett maximum... de nem lényeg. Erre a héten, kedden hív Steve, hogy a jelentést kijavították, mert hiba volt benne, ami azt eredményezte, hogy megkaptuk a 100%-ot és nagyon gratulál, mert nagyon rossz volt a mutató a térségben és mi vagyunk az egyetlen patika, akik elérték a 100%-ot és másnap beugrik....
(Megjegyzem Kim totál odavolt, mert azt ígérték neki, hogy még a szabija előtt eljönnek (Daviddel). Persze nem jöttek és én (is) rohadtul sajnáltam, mert Kim több mindent tud a környékről, a rendelőkről, betegekről, forgalomról stb stb. másrészről jobban el tud velük cseverészni, mint én.) Persze arra fogadtam volna, hogy nem jön el, de nem jött be: eljött. Méghozzá egyedül. (Ez azért fura, mert eddig akit láttam területi vezetőt, az mindig a jobbkezével, az OSM-mel jött) Steve nagyon üzleti beállítottságú, lényegre öszpontosító embernek tűnik, olyan lehet, aki a szarból is pénzt csinál. Vagyis ért a munkájához. Az asszisztenseket (főleg Kim-et) az érdekli, hogy mennyire van alapja annak a pletykának, hogy minket be akarnak zárni. Steve nem elodázni akarja a feladatot, hanem kiaknázni belőle amit lehet. Olyan tervet vágott le nekem, hogy azt mondtam, ez igen. Persze meglátjuk mi jön ki belőle. Érdekes lesz. Az álvásárlásos ügyre mondtam, hogy Kim érdeme, de rendíthetelenül gratulált, sőt még külön Kelly-éknek is :) (akkor még itt se voltak) De majd átadom Kim-nek, tuti teljesen odalesz (meg vissza).
Zsomi
Igen, már áll, kapaszkodva, nagyon élvezi és egyre kevesebb akadály van előtte, hogy elérje a könyvespolcot. Rendíthetelenül mászik át kanapépárnákom, néhai szopipárnán, alrébb tol széket vagy alternatív útvonalat választva az asztal alatt halad a cél felé. Egyre jobban érdekli a kicsi, zegzugos hely, kanapé mögötti rész vagy minden "még nem láttam" rész/hely, ami - valljuk be, egy 10 hónapos részére - igen könnyen akad. Találtunk egy zeneórát babáknak, ma volt az első, állítólag nagyon tetszett Zsominak (mondjuk az úszás is így kezdődött).
Utolsó kommentek