Szalad az idő :)

a két centiből egy

Jelenlegi olvasók

Naptár

február 2010
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28

Utolsó kommentek

  • danimonka: Szia Mariann, annyira kedves vagy! Konkrétan meghatódtam! Nagyon jól esett amit írtál! :) Azt hisz... (2010.09.06. 23:20) kukucs
  • mariann49: Szia, én párszor kommenteltem,nem tudom,emlékszel-e? Londonban élek,van 3 felnott gyerekem,és nagy... (2010.08.25. 22:37) kukucs
  • anyamadár: Még mindig várjuk a híreket :) ti csak rendezkedjetek, dolgozzatok, pakoljatok meg minden, aztán í... (2010.07.21. 21:11) Minden rendben!
  • danimonka: @ilga: köszi :) a bútor persze relatíve sok/nagy meg minden :) de a boltnyitás nem rossz ötlet :) ... (2010.06.15. 22:50) Minden rendben!
  • anyamadár: Várom, várom a híreket, hogy sikerült a költözés, Zsombi hogy bírja? Dani? TEEE? :) (2010.06.13. 11:29) Minden rendben!
  • Utolsó 20

Képes eseménynaptár

Blog- és honlapajánló

Reklám

Pyry konyhája
Egy megbízható blogszakácskönyv
Göncölszekér
Versmegzenésítés biztos forrásból
Írka-firka együttes
Ír, skót zene kedvelőinek Budapestről

Tudomány

Akciós potenciál
Biológia mindenkinek
Kritikus biomassza
Egy remek tudományos blog szintén mindenkinek
A béka marad
Biológiával kapcsolatos tévhitek, félismeretek tisztázása

Mindennapok

Eszti blogja
Taiwan-ról
Pyry blogja
Salt Lake City és az USA magyar szemmel
Egy őrült könyvelő
Ypszi blogja
Szemrevaló
Könyv- és filmajánló Ypszitől
Christine
Angliából
Gyermekszoba
Hasznos ötletek blogja
Bonca emlékei
Edinburgh-ról
Anyamadár blogja
Dél-Angliából

megvagyunk

2010.02.20. 23:40 :: danimonka

 Hál' Istennek egyedül azt az egy éjszakát kellett fűtés nélkül kibírni. Mondjuk az volt a legrosszabb, mert Zsominak 40 fokra is felment a láza és nagyon sírt... A lázat lehúztuk, kb 15 percet ha aludtunk összességében azon az éjszakán. Másnap sokkal kisebb volt a hőmérséklete, viszont még mindig hol fentebb, hol lentebb, de javulóban. Én mint a mosott rongy, dolgoztam, Danival kb félóránként, óránként beszélve, hol Zsomiról, hol a bojler alakulásáról kérdezgettem. Ja, és aznap vártuk Petrát (végre valaki jött meglátogatni minket!)  :D  Szóval a munka után azon gondolkoztam, hogy basszus ez jobban nem is jöhetett volna ki: Zsomi beteg, nincs fűtésünk, vendégünk is lesz, hullafáradt vagyok :((( Aztán teljesen hepiend lett (majdnem) minden, mert a fűtés ment, Zsomi jól volt, Petra rendben ideért. (Előtte igérgettem, hogy érte tud menni Dani, aztán nem is tudtuk volna megoldani :S ) A majdnem annak szólt, hogy vasárnap este a fürdésnél kiütéseket vettünk észre Zsomin (addigra már egyáltalán nem volt hőemelkedés se). Másnap Dani elvitte az orvoshoz, akinek leírtam az előzményeket, ő pedig Dani kérésére leírta, hogy mit állapított meg: viral rash, vírusos kiütés. Biztos nem voltam ezen az előadáson anno, de ez most micsoda így? Ha valaki tud nekem valami okosat írni (vagy tapasztalt valami hasonlót, légyszi' ossza meg velem :) Lehet annyi a problémám, hogy mindenképp valami "normális" nevet szeretnék ennek a betegségnek (tudom, adhatok neki ha nagyon akarok...)  :P  Azóta a kiütések elmúltak, az első MMR oltást is megkaphatta Zsomi. 

A bojler. Még jó, hogy itt volt Petra, aki pótolta az észt a családunkban arra a pár napra. Anno, amikor ideköltöztem, akkor Sam csak a hőfokszabályzóra mutogatott, hogy ott állítgassam, máshova ne nyúlkáljak :D Szóval a másik ilyen panel a falon az időszabályozó (most már tudjuk, hogy ilyen is van). A szerelő annyit mondott nekünk, hogy óránként meg kell nyomni egy kék gombot és akkor indul újra. Akkor én ennek is annyira örültem, mint majom a farkának, csak működjön, mindegy hogy, majd felváltva őrizzük a "tüzet" :D Na, ekkor szólt Petra, hogy amikor leáll, akkor többször is meg lehet azt a gombot nyomni és akkor nemcsak 1 óráig fog működni... hihi. Szóval egészen 9 órán keresztül is tud ám működni. (Persze Sam magánál tartotta a leírást, azóta Dani meg megnyomott valami mást is, mert 9 óra után se állt le). Persze volt más baja is, mert csöpögött, az meg lett javítva. 

Munka. Amióta visszajöttünk Kim furamód nagyon kedves. Nem tudom mire vélni ezt. Sokkal de sokkal jobb így. Valóban összedolgozunk. Nem lett minden "rózsaszín", de ez így valahogy elviselhetőbb. Teljes pálfordulás is van: pl a szabim előtt azért szólt nekem (rám), mert Ann-nek adtam olyan munkát, amit még nem csinált soha. Nyílván az elején nekünk is nehezebb, mert be kell tanítani. De hosszútávon viszont könnyebb, mert jobban eloszlik a teendő. Szóval a szabi előtt ezt leállította (megj.: elméletileg én vagyok a főnöke...), most meg ő kezdte el tanítgatni. Kérdeztem Ann-t, hogy mi történt. Azt mondta ő se tudja. A lényeg, hogy most egy picit jobb. Mondjuk lesznek még "izgalmas" perceink, óráink, mert a tűcsereprogram nagyon hanyagul működik nálunk és következő kedden megyek egy ilyen tanfolyamra. (Ann meg Kelly elmentek amíg szabin voltam és Ann tök aranyosan szólt, hogy le fogok döbbenni) Tudom, hogy nem vagyok egy vaskezű főnök, de ha kell akkor a sarkamra állok... szerintem :)  na, ez most egy elég komoly próba lesz. (Mindehhez hozzátartozik, hogy Kim több mint féléven keresztül egyedül volt, mindenféle helyettessel, szóval gyakorlatilag egyedül vezette a patikát. Hozzászokott, hogy nem kell úgy dolgoznia, hogy átadja a munkát és más is tudja miről van szó, vagy hogy csapatmunkában dolgozzon. Vagyis ha ő szabin van, akkor megáll az élet. Tudom, ez így önmagában nem kifogás a részére, csak ehhez hozzájön a természete, amit nagyon nem tudok hova tenni. Amikor kérdezek tőle valamit, akkor nem a kérdésre válaszol, de egy mondat helyett elmond 5-öt és amikor szerencsém van, akkor mindet értem (ilyenkor meg még mindig csodálkozom, hogy most ezeket minek mondja el), mindezt hihetetlen kiejtéssel. Na, de erről már regéltem. Jaj, azt meg majdnem elfelejtettem, hogy elmentünk 3-an (Ann, Kim meg én) körrizni (curry, ázsiai kaja) a januári szülinaposok alkalmából (Ann is januári). Először azt hittem rosszul hallok. Aztán olyan vehemensen megszervezte Kim, hogy persze benne voltam :) hárman vagyunk, így nem ildomos kimaradni, meg nem is akarok semmi jó elrontója lenni. Szóval múlt kedden munka után elmentünk egy ázsiai étterembe (Akhbar vagy mi a neve). Nekem az a része volt a legizgalmasabb, amíg odaértünk, mert még soha nem vezettem úgy, hogy idegenek ültek volna az autóban (bénáztam is rendesen a parkolással). De hatalmas előnyöm volt, mert egyikőjüknek sincs jogsija, szóval megveregettem a vállam itthon :D azt mondták nem volt félelmetes a vezetési stílusom :D Olyan sokszor jut eszembe az, hogy milyen fura lesz ezekre visszaemlékeznem... 

inkább kezdek egy új bejegyzést

majd

egyszer

:)

 

5 komment

brrrrrr

2010.02.11. 23:41 :: danimonka

 Zsomi valamiért belázasodott tegnap éjszaka. Két óránként felébredt. Nem volt nyügös, csak kissé elesett. Kapott lázcsillapítót, a nap folyamán hol lejjebb ment a hőemelkedés, hol följebb. De nem volt rosszkedvű, lehangolt. Játszott is, nevetgélt. Remélem a következő éjszakát át fogja aludni... csak most meg leállt a bojlerünk, ami a fűtést és a melegvizet biztosítaná... Dani hívta a tulajt (este 9-kor), holnap reggel jön. Próbáltuk újraindítani, de mindig leállt. Egyszer már jártunk így, Sam - a tulaj - rögtön jött, hívta a papáját, aki megbirizgálta (2007-es bojler, szóval nem öreg darab!). Őszintén megmondták, hogy fogalmuk sincs mitől indult el újra, de működött. Azóta előfordult, hogy leállt, de sikerült újraindítani. Most viszont hiába... kezd hideg lenni... most van 19 fok... :S Kint állítólag 2 fok van. Beüzemeljük a fürdőszobát felmelegítő elektromos fűtőszütyit (meleg levegőt fúj). Remélem Sam megy majd valamire holnap reggel...

 

 

5 komment

megint egy elkapott tv műsor

2010.02.09. 23:42 :: danimonka

 Én a gép előtt görnyedve (ímél+cset+hírek), Dani ugrál az összes 5 csatorna között, amitől oda se nézve is bekattanok (Zsomi fönt alszik), mikor hirtelen meglátom Jo Frost-ot a Channel4 adón. Gyorsan kiálltok: "na, itt állj meg! Ez jó, tudod, ő a szupernani." (Fogalmam se volt, hogy így hívják, csak arcról ismertem fel) De tényleg szeretem a műsorát, nagyon sok érdekes dolgot lehet belőle tanulni. Zömében problémás gyerekeket kezel, ahol a szülő totál kétségbeesve fordul hozzá segítségért. (A mostani részben pl egy 4 éves kislány evés-visszautasítása az egyik téma, a másik pedig egy 13 körüli lány önértékelési zavara). De konkrétan arról a kísérletről szeretnék írni, ami szintén ugyanebben a műsorban volt. 10 év körüli fiúkat kértek meg, hogy számítógépes játékkal játszanak 20 percig. (Gondolom nem kellett győzködni őket) Két csoport volt. Az egyik - legyen 1-es - csoport focit játszott a gépen, a másik (2.) pedig eléggé agresszív játékot kapott (lövöldözős, verekedős). Az eltelt idő után mindegyikőjüket behívták egy szobába (külön-külön), ahol szembe velük ült egy ember. Valamiről beszélgettek, miközben "véletlenül" ez az ember leverte az asztalon levő ceruzatartót. Azok a fiúk, akik "fociztak", mind rögtön ugrottak és segítettek felvenni a tollakat a földről. A 2. csoportba tartozók ülvemaradtak. A foci a csapatmunkát erősítette, az agresszív játékról pedig nem kell írnom... Jo kiemelte, hogy mennyire a szülő felelőssége, hogy mit enged játszani a gyerekének. (Tudom nem mondtam ezzel semmi újat, csak a kísérlet annyira megfogott).

Ja, még egy érdekes dolog. Hébe-hóba sikerül pár mondatot olvasnom az aktuálisan olvasott könyvből, ami Boglarka Hadinger (tippem szerint osztrák pszichológus): Bátorság az élethez - Hogyan bátorítsuk gyermekeinket önbecsülésük erősítésére című könyve. Nekem igencsak az újdonság erejével hatott ez a rész:

"S nagyon fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmüket a következőkre: empirikus kutatások eredményei azt mutatják, hogy a lányok sokkal gyorsabban elfelejtik a pozitív visszajelzéseket, mint a fiúk. Ezért a lányok elismerésre méltó cselekedeteire gyakrabban kell dícsérettel reagálnunk, mint a fiúkéira."

 Gondoltátok volna? :)

 

3 komment

utazás haza II.

2010.02.07. 04:09 :: danimonka

Minden simán ment, még az időjárás is kegyes volt hozzánk, akkor nem esett se hó, de még eső sem. Vicces (bár akkor kevésbé volt az), hogy az átvilágításnál a manchesteri reptéren rögtön a gyors sorhoz irányítanak, ahogy meglátják Zsomit (gyerekesek és kerekesszékesek részére fenntartott rész, így nem kell a hosszú kígyózó sort végigkeccölni). Na, szerintetek hogy zajlik ez a Ferihegy I-en? Hát sehogy. Persze ezek azok a szituk, amik eléggé a begyemben vannak és pusztán érdeklődő hangsúllyal megkérdeztem az első emberkét, hogy vajon itt miért nem működik ez. (Miután leültettem Zsomit egy asztalra, hogy a két karomba visszaszálljon az erő, miközben Dani 2 bőrönddel+1 hátizsák lavírozott előttem) A válasz: de, gyerekeseknek előre lehet jönni. Mire én: hol? Ember karjával elmutat valamerre, ahol kordonok vannak, miközben annyit mond, hogy ő nem látta, hogy mi gyerekkel vagyunk és visszamerül a tevékenységébe. A helyzet részéről megoldva. Másik vicces helyzet, hogy a becsekkolásnál közölte a hölgy kedvesen (tényleg kedvesen!), hogy nem tudott már biztosítani a részünkre egymás melletti helyet a gépen (értsd: nekem meg Daninak. Merthogy Zsomi valamelyikőnk ölében kellett hogy legyen). Első rakciónk: mivan? De hogy érzékeltessem milyen sokat számít a kedvesség, a második reakciónk szinte rögtön az volt, hogy sebaj, majd megbeszéljük a gépen valakivel a cserét. Ez most valóban érdekes szitu, amihez tartozik egy kis magyarázat a tavaly tavasszal történtekről. Akkor ugyanis az volt, hogy a jegyfoglalásnál automatikusan az online csekkolást adta a jet2 honlapja. Próbálkoztam is vele, de nem engedte a rendszer, nem tudtam miért. Hazafele nem is volt gond, viszont Ferihegyen egy kiscsaj azzal kezdte, hogy no, akkor menjünk fizetni, mert online csekkolást választottunk (!) és mégsem csekkoltunk be interneten. Mivel az ilyen szitukra harapok, közöltem vele, hogy a rendszer nem engedett becsekkolni online, akkor miért fizessek?! Ez nagyon nem tetszett neki, úgyhogy mérgesen közölte, hogy amúgy is nehéz a bőröndünk, viszlát (beszállókártya nélkül, persze). Most nem merülök el az akkori lelkiállapotomba, de gondolhatjátok... Mivel a mostani útnál pontosan ugyanúgy jártunk a honlapon, tüzetesebben végigolvastam, hogy mi a helyzet. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy gyerekesek és kerekesszékesek nem csekkolhatnak be online! Perszehogy ki is nyomtattam ezt a rövidke kisbetűs részt, hogy legyen mit lobogtatnom, ha megint belebotlunk egy olyan bunkóba, mint tavasszal. (Bevallom, kicsit reméltem, hogy hátha ugyanaz a kiscsaj lesz és akkor megpróbálok javítani az emlékezetén, de megúszta) Tudom, gonosz vagyok (ne kérdezzétek miért, de most folyamatosan Hókuszpók röhögése van a fülemben).  :D 

Szóval a lényege ennek az "értelmes" rendszernek az, hogy nekünk nem lehet online becsekkolni, viszont akik betudnak, azok mind elhappolhatják a gyerekesek elől az üléseket. Jó, nem? Mi van mögötte? Az, hogy így több bevétele van a légitársaságnak, mert több embernek lehet az ülésfoglalásért fizetni. Recesszió van kéremszépen.

De tényleg nem egy nagy bumm, mert zömében értelmesen meg lehet beszélni az épp odatoppanó emberrel, hogy bocsi, nem bánná, ha inkább odaülne. (ha meg bánja, akkor meg csak találunk 2 embert a gépen aki helyetcserélne velünk)

Sokkal jobban zavart, hogy a fővilágítást nem kapcsolták le. Arra tudok tippelni, hogy ez is a biztonság címszó alatt veszett kárba. Ez most így annyira megnehezítette Zsomi helyzetét, hogy szegény keljfeljancsiként hol hátrafele kokettált, hol bújt valamelyikönk ölébe, hosszú-hosszú ideig, míg végül lecsitult és bealudt nehezen. Nemsokkal a leszállás előtt. Akkor persze félkómásan dőlöngélt ide oda, mint egy részeg tengerész, majd rezignált arccal ("most meg hova visztek, amúgy mindegy") egészen hazáig ébren volt. Felismert mindent itthon, sokkal nagyobb vehemenciával vetette bele magát a birtokbavételbe, értem ezalatt pl a lépcsőt. Mivel otthon több helyen találkozott a lépcsővel és már az ágyról lemászás/felmászás ment, így kitörő örömmel mászott fel a lépcsőkön és most nyilvánvalóvá vált számára, hogy jéé, itt is van ilyen (csak meredekebb). Szóval elindult a "rohanunk Zsomi után" időszak.

mégvalami

Úgy érzem tartozok egy plussz bejegyzéssel, aminek az első részét a brit postával kapcsolatosan írtam december 20-án. Megjött a válasz, elnézést kérnek. Nincs benne semmi félremagyarázás, mismákolás. Küldtek egy csekket a majd' 5 fontról... Önmagáért beszél...

végül, de nem utolsósorban

Szeretném megköszönni mindenkinek (akár olvassák, akár nem), hogy kölcsönadták a mindenféle baba-gyerek kelléket (kiságy, babakocsi, autósülés és tsai) és azoknak is akik beszerezték!!! Nagy könnyebbség volt így, hogy nem kellett egyiket sem cihölnünk magunkkal.  

10 komment

süti beállítások módosítása