Hál' Istennek egyedül azt az egy éjszakát kellett fűtés nélkül kibírni. Mondjuk az volt a legrosszabb, mert Zsominak 40 fokra is felment a láza és nagyon sírt... A lázat lehúztuk, kb 15 percet ha aludtunk összességében azon az éjszakán. Másnap sokkal kisebb volt a hőmérséklete, viszont még mindig hol fentebb, hol lentebb, de javulóban. Én mint a mosott rongy, dolgoztam, Danival kb félóránként, óránként beszélve, hol Zsomiról, hol a bojler alakulásáról kérdezgettem. Ja, és aznap vártuk Petrát (végre valaki jött meglátogatni minket!)  :D  Szóval a munka után azon gondolkoztam, hogy basszus ez jobban nem is jöhetett volna ki: Zsomi beteg, nincs fűtésünk, vendégünk is lesz, hullafáradt vagyok :((( Aztán teljesen hepiend lett (majdnem) minden, mert a fűtés ment, Zsomi jól volt, Petra rendben ideért. (Előtte igérgettem, hogy érte tud menni Dani, aztán nem is tudtuk volna megoldani :S ) A majdnem annak szólt, hogy vasárnap este a fürdésnél kiütéseket vettünk észre Zsomin (addigra már egyáltalán nem volt hőemelkedés se). Másnap Dani elvitte az orvoshoz, akinek leírtam az előzményeket, ő pedig Dani kérésére leírta, hogy mit állapított meg: viral rash, vírusos kiütés. Biztos nem voltam ezen az előadáson anno, de ez most micsoda így? Ha valaki tud nekem valami okosat írni (vagy tapasztalt valami hasonlót, légyszi' ossza meg velem :) Lehet annyi a problémám, hogy mindenképp valami "normális" nevet szeretnék ennek a betegségnek (tudom, adhatok neki ha nagyon akarok...)  :P  Azóta a kiütések elmúltak, az első MMR oltást is megkaphatta Zsomi. 

A bojler. Még jó, hogy itt volt Petra, aki pótolta az észt a családunkban arra a pár napra. Anno, amikor ideköltöztem, akkor Sam csak a hőfokszabályzóra mutogatott, hogy ott állítgassam, máshova ne nyúlkáljak :D Szóval a másik ilyen panel a falon az időszabályozó (most már tudjuk, hogy ilyen is van). A szerelő annyit mondott nekünk, hogy óránként meg kell nyomni egy kék gombot és akkor indul újra. Akkor én ennek is annyira örültem, mint majom a farkának, csak működjön, mindegy hogy, majd felváltva őrizzük a "tüzet" :D Na, ekkor szólt Petra, hogy amikor leáll, akkor többször is meg lehet azt a gombot nyomni és akkor nemcsak 1 óráig fog működni... hihi. Szóval egészen 9 órán keresztül is tud ám működni. (Persze Sam magánál tartotta a leírást, azóta Dani meg megnyomott valami mást is, mert 9 óra után se állt le). Persze volt más baja is, mert csöpögött, az meg lett javítva. 

Munka. Amióta visszajöttünk Kim furamód nagyon kedves. Nem tudom mire vélni ezt. Sokkal de sokkal jobb így. Valóban összedolgozunk. Nem lett minden "rózsaszín", de ez így valahogy elviselhetőbb. Teljes pálfordulás is van: pl a szabim előtt azért szólt nekem (rám), mert Ann-nek adtam olyan munkát, amit még nem csinált soha. Nyílván az elején nekünk is nehezebb, mert be kell tanítani. De hosszútávon viszont könnyebb, mert jobban eloszlik a teendő. Szóval a szabi előtt ezt leállította (megj.: elméletileg én vagyok a főnöke...), most meg ő kezdte el tanítgatni. Kérdeztem Ann-t, hogy mi történt. Azt mondta ő se tudja. A lényeg, hogy most egy picit jobb. Mondjuk lesznek még "izgalmas" perceink, óráink, mert a tűcsereprogram nagyon hanyagul működik nálunk és következő kedden megyek egy ilyen tanfolyamra. (Ann meg Kelly elmentek amíg szabin voltam és Ann tök aranyosan szólt, hogy le fogok döbbenni) Tudom, hogy nem vagyok egy vaskezű főnök, de ha kell akkor a sarkamra állok... szerintem :)  na, ez most egy elég komoly próba lesz. (Mindehhez hozzátartozik, hogy Kim több mint féléven keresztül egyedül volt, mindenféle helyettessel, szóval gyakorlatilag egyedül vezette a patikát. Hozzászokott, hogy nem kell úgy dolgoznia, hogy átadja a munkát és más is tudja miről van szó, vagy hogy csapatmunkában dolgozzon. Vagyis ha ő szabin van, akkor megáll az élet. Tudom, ez így önmagában nem kifogás a részére, csak ehhez hozzájön a természete, amit nagyon nem tudok hova tenni. Amikor kérdezek tőle valamit, akkor nem a kérdésre válaszol, de egy mondat helyett elmond 5-öt és amikor szerencsém van, akkor mindet értem (ilyenkor meg még mindig csodálkozom, hogy most ezeket minek mondja el), mindezt hihetetlen kiejtéssel. Na, de erről már regéltem. Jaj, azt meg majdnem elfelejtettem, hogy elmentünk 3-an (Ann, Kim meg én) körrizni (curry, ázsiai kaja) a januári szülinaposok alkalmából (Ann is januári). Először azt hittem rosszul hallok. Aztán olyan vehemensen megszervezte Kim, hogy persze benne voltam :) hárman vagyunk, így nem ildomos kimaradni, meg nem is akarok semmi jó elrontója lenni. Szóval múlt kedden munka után elmentünk egy ázsiai étterembe (Akhbar vagy mi a neve). Nekem az a része volt a legizgalmasabb, amíg odaértünk, mert még soha nem vezettem úgy, hogy idegenek ültek volna az autóban (bénáztam is rendesen a parkolással). De hatalmas előnyöm volt, mert egyikőjüknek sincs jogsija, szóval megveregettem a vállam itthon :D azt mondták nem volt félelmetes a vezetési stílusom :D Olyan sokszor jut eszembe az, hogy milyen fura lesz ezekre visszaemlékeznem... 

inkább kezdek egy új bejegyzést

majd

egyszer

:)