Nem gondoltam volna, hogy az eddigieknél mégjobban eldurvulnak a dolgok. Múlthét kedden már reggel kiakasztott Kim. De ez már az utolsó csepp volt a pohárban... (Nem akarok senkit se fárasztani a részletekkel, rövidre fogva: szimplán megmásította (megint) azt, amit pár nappal azelőtt mondott és ráadásul rámfogta az egészet, mindezt olyan stílusban, hogy még mindig kiráz a hideg ha eszembejut. Ettől annyira kibuktam, hogy képtelen voltam vele egy légtérben maradni...) Hívtam a koordinátort, hogy tudna-e valakit ideküldeni, meg hívtam Steve-t, hogy a maradék 9 napban mehetnék-e máshova, akár cserével vagy nekem tökmindegy hogy, csak ne kelljen ebbe a brancsba mennem. Nem örültem, hogy ilyeneket kértem, de ez már extrém eset volt. Akkor már olyan állapotban voltam, hogy mindketten rögtön intézkedtek, iszonyú rendesek voltak és már aznap délután máshova mehettem. Annak a nőnek VALÓBAN kezelésre kellene mennie, nem szódobálásból mondom... Az azóta eltelt munkanapokat olyannak érzem, mintha regenerálódáson mennék keresztül (csak egy példával élve: le vagyok döbbenve, hogy milyen jó hangulat lehet egy munkahelyen! Teljesen elszoktam ettől...) Az élet paradoxona, hogy szinte ugyanazokba a patikákba kerültem vissza, mint a "gyesem" előtt, vagyis ahol nagypocakkal voltam (van olyan hely, ahol az egyik asszisztens is babát várt, akkor majdnem egyidőre voltunk kiírva és azóta (2008 nov) nem is találkoztunk! Ráadásul így el is tudok köszönni ezektől az emberektől, akik között sok szimpatikus van és örülök, hogy még találkozhat(t)unk. Sőt (még tudom tetézni), a különböző helyeken tudtam mutatni hasznos dolgokat, amiket ők pont nem tudtak (meg ők is nekem, amiket majd megmutathatok máshol). Aztán volt, hogy kisegíthettem Gemmát (koordinátor), mert - bár kicsit húztam a fogam, de - felajánlottam, hogy maradok este 8-ig azon a helyen, ahova aznap küldött (elég kemény volt 9-re mentem és akkor még úgy volt, hogy 5-ig maradok, ezen csodálkoztak az ott dolgozók, mert a vezető csak 4-ig tudott maradni (amiről Gemma megfeledkezett), szóval senki nem lett volna 5-8-ig). Ma pénteken meg egy - számomra teljesen - vadiúj patikában voltam, egyetlen hátránya, hogy baromi messze van tőlünk (1 óra autóval, több dugóval megspékelve), viszont - kiérve Bradfordról - a táj gyönyörű, nagyon hangulatos kisváros (Ilkley) és a csapat is nagyon jó. A patika vezetője kenyai származású fiatal srác és még ő is hallott Kimről... (most hétfőn munkaszüneti nap, azt terveztük, hogy elmegyünk Ilkley-be kirándulni, majd készítek jó sok képet). Hétfőn meg kedden pedig a szemközti patikába voltam beosztva, nagyon nagyon fura volt újra itt lenni (csak ha valaki nem olvasta esetleg, itt kezdtem anno... régen, vagy leaglább is nekem oly' régnek tűnik... akkora a változás. Itt volt az, hogy az első pár percben kb sikítva rohantam volna ki a patikából...)  hehe :))) Naszóval, mivel túlóráztam egy jóadagot, ezért szabadnapot kaptam, így oldalt a visszaszámlálóm nem a teljes valóságot mutatja... össz-vissz 2 napom maradt, (azok is rövidebbek, mert 7-7 órásak) és ez hihetetlen. Nem tudom miért...

... és még mindig nem kezdtünk el pakolni...