A ködös Albionban

Zsomi elindult :)))

Olyan sok rossz hír ér el mostanság, bent is visszaállt minden a maga elviselhetetlen stílusába, hogy csakazértis felteszek egy nagyon édes kis felvételt. Emese barátosnémtól kaptam, nagyon-nagyon köszönöm! Nagyon bííírom a kreatív embereket:

A túróba, nem fér bele... :S klikkeljetek 2x a youtube-os ablakra, akkor bejön új oldalon az oldal a klippel és ott teljes szélességében látható. (bocsi)

Nagyon érdekes cikket találtam a neten.  Itt elolvashatjátok, nem hosszú. Arról szól, hogy összehasonlítottak 6 országot - Ausztrália, Szingapúr, Hong-Kong (bár ez nem külön ország már ha jól tudom), Egyesült Arab Emirátusok, Egyesült Államok és Egyesült Királyság). Érdekes, hogy Nagy-Britanniáról a bevándorlókkal kapcsolatban írnak. Na, a cikk elolvasása előtt szerintetek melyik ország az utolsó ebből a hatból? :))) Mindenestre érdekes felmérés.

Őszinte leszek. Nagyon nem tudom hova tenni, ha valakitől kérdezek valamit (itt most konkrétan szakmabeli ügyintézésről) és válaszra se méltat ... látom, hogy az illető belépett, sőt el is olvasta az üzenetem (igen, az iwiwen) és annyit nem tud odaböffenteni, hogy pl. most nem ér rá, vagy nem tudom, vagy menj a francba. Hogy miért zavar ez? Mert tőlem távol áll az ilyen. Lehet, hogy nekem is így kellene viselkednem és nem reagálni azokra az üzenetekre, ímélekre akik tanácsot kérnek (ismeretlenek!)? Lényegében mindegy. Maradok az a hülye szerencsétlen, aki amint meglátja, hogy írtak neki, kérdeztek tőle, rögtön válaszol... 

Maradok tisztelettel...

- Jó napot kívánok, a Z patikából telefonálok, azt szeretném megkérdezni, hogy van-e olyan nevű betegük, hogy  X.Y.

-Pillanat, megnézem. ... Mi a cím? És a születési dátum? (bemondom) Igen, de már nem tartozik hozzánk. (pfff...) 

- Értem. Az lenne a problémám, hogy visszaküldtem önökhöz egy receptet a múlt héten, mert nem volt aláírva. A szállítónk elment érte, de azt mondták neki, hogy már fel lett véve a recept (hülye passzív szerkezet!) Meg tudná mondani, hogy ki vette fel? 

- Itt azt mutatja a gép, hogy nem is adtunk ki vényt az illetőnek. (mégjobban kétségbe esek)

- Értem, ez érdekes. Köszönöm, visszhall. (lerakom)

Közben ezerrel zakatol az agyam, mert muszáj lesz felhajtanom ezt a receptet, mert már kiadtuk, nincs mese, ez kell. A rendelő címe fura nekem (a körzethez tartozik vagy 15 (túl sok)), de ez amit hívnom kellett fura, mert a drogos klinika címe, telefonszáma és ez a recept nem az volt... ami önmagában még semmit nem jelent, de akkor is fura. Ergo a mi gépünkön van beírva rossz rendelő. Viszont én a szállítóval csak oda küldtem (a gépünk alapján) azt a receptet, úgyhogy ott kell hogy legyen. No, essünk neki mégegyszer:

- Jó napot kívánok, ismét a Z patikából telefonálok X.Y. receptjének az ügyében. Én a múlt héten önökhöz küldtem a receptet.

- Kapcsolom a rendelőt  (!!!! Mi van? Most tényleg... akkor kivel beszéltem az előbb???)

Kapcsolják, elmondom immár harmadszor mi a rákfene bajom van. Mire a reakció:

- A beteg felvette a receptet. (Ááááá, nem lehetnek ekkora barmok!)

- Elnézést, az hogy lehetséges? Én egy boritékban küldtem önökhöz a receptet, egy üzenettel, hogy a vényíró (itt akár nővér is lehet, ha megszerezte hozzá a szükséges dolgokat) legyen szíves aláírni és VISSZAKÜLDENI a Z patikába.

(csönd, szöszmötölés) folytatom:

- Akkor elkérhetném a beteg telefonszámát? 

- Nem áll módunkban kiadni ilyen adatot. (ilyennel most találkoztam először. Ui. le lehet ellenőrizni, hogy ki vagyok és miért kérem ezt az infót... Itt most kerekperec visszautasított)

- Akkor legyen szíves hívja fel a beteget, hogy hozza be a Z patikába a receptet.

(susmorgás, szöszötölés a vonal másik végén. Mire hirtelen, hadarva (!) ennyit hallok:

- Holnap postázzuk.

 Egyik éjszaka felébredtem, mert Zsomi felnyüszögött. Hirtelen olyan fura volt, mert sötétebb volt a megszokottnál. Nem égett a rádiós óránk. Ergo nincs áram. Felébresztettem Danit, ami önmagában egy nagy szó. Lebotorkált mérgelődve, közben annyira felébredtem, hogy kinézzek az ablakon. Sehol nem égett az utcai lámpa. Na, jól nézünk ki. Persze az is leesett, hogy a fűtéshez is kell áram, vagyis az sem működött (brühooooáááá). Dani hangulata már a magaslatokban, mire elkezdtem kotorászni a régebbi rezsipapírok, számlák között, hogy ott csak van valami telefonszám, amit ilyenkor hívni lehet. Közben tök nyugi voltam, mert elkönyveltem magamban, hogy sebaj, addig majd beüzemeljük a kis hősugárzót :D :D :D Hál' Istennek még a telefonálás alatt visszajött mindenhol az áram, de nekem egészen reggelig nem működött a nagyeszű logikám, ui. reggel esett le, hogy a kis hősugárzó szintén áramról működött volna, volna... (lehet, hogy ezt nem kellene közhírré tennem?) :D Mondjuk egy kicsit elszomorító, hogy ennyire függünk az áramforrásoktól... semmit nem tudtunk volna csinálni, ha nem jön vissza az áram :(  legfeljebb meggyújtjuk egyszerre az összes gyertyát :P 

 Felfedeztünk egy - valószínűleg X éve működő - farmot, ahol farmbolt van és össze is szedtünk minden indítatásunkat és bátorságunkat, hogy végre el is menjünk és megnézzük. Tetszett. A választék zöme húsra koncentrálódik (de abból nagyon sok féle. Dani ki is nézett egy fogoly-receptet), viszont ami teljesen elkötelezett minket a bolt mellett, hogy 2 liter tej 0.99 penny (teszkóban 3,4 l kerül 2,25-be, vagyis megéri... főleg olyan tejeseknél mint nálunk).

A hét elején kijött a herpeszem :( általában sikerül időben elcsípni és nem fejlődik ki túlságosan, de ez most valahogy masszívan feldagadt és fájt, tisztára Angelina Jolie szám lett :D tiszta élvezet volt így betegek elé állnom. Képzelhetitek... Ne, inkább ne.

Érdekes hetem van bent, Kim szabin van (Spanyolországba mentek), viszont a hajcsárom (Cluster lead - aki az asszisztensek szabiját (is) kezeli, többek között) elszúrta, mert aki helyettesítené (nálunk van a gépben, viszont nem nálunk dolgozik), őt is pont szabira engedte. Szóval nagyon sokáig nem talált senkit és ezt úgy kezelte, mintha nekem kéne ezt megoldanom (ez már a vicc kategória). Aztán annyira nem lehetett megoldani, hogy ő maga jött. Kedden elég mérges voltam rá, mert folyamatosan nyomatja a(z) MUR-t (medicines use review, lényegében be kell ülnöm a konzultációs szobába a beteggel és el kell vele beszélgetnem a gyógyszereiről) és hetente minimum 2 murt kell csinálnom, erre kedden csak kierőszakolt 2-t (egy nap alatt) és nem lettem kész a dolgaimmal. Dani meg Zsomi jött értem 5-re, erre odaszólt, hogy akkor most ő elmegy (bezártunk már csak papírmunkával voltam elmaradva), mert úgyis itt van a férjem és be tudok vele zárni... A jóédes pics... aranyos, nem? Ma meg egy másik brancsból jött egy asszisztens (a szállítónk nekik is dolgozik, szóval ismerték egymást) és azt hittem végigröhögöm a napot. Mindketten ázsiaiak és nagyon nehezen értem meg az ő kiejtésüket, szóval azt hiszem Ash (a szállítónk) hozta fel Kimet, mint témát és most szabadjára engedte a véleményét :D pontosan nem tudnám megmondani milyen jelzőket mondott Kimre (egyedül a "bossy"-t értettem), de mondta nekem, hogy el sem tudja képzelni, hogy tudok vele kijönni. :D meg az asszisztens mondta, hogy hallott dolgokat, de ugye nem ismeri. Erre Ash bőszen mondta: na, minden igaz. :D A nap végére viszont egészen elkenődtem, mert most megtapasztalhattam, hogy mennyire jól működHETne az egész... Egyszerűen nem értem, hogy Kim miért ennyire szűklátókörű és nem nyitott más dolgokra (mindemellett kapkod). Van egy jópár dolog, amit nem úgy kéne csinálnia, mert nem az az előírás... Most elkezdjem a főnökösködőset vagy hagyjam és akkor béke lesz? 

Zsomi. Tudjátok hogy ébreszt? Átszól a szobájából, amikor meghallja hogy a rádió bekapcsolt, hogy "apa?" (a végén felemelve a hangsúlyt). Reggelire a 2 dl tej és a tejbepapi után követeli a sajtot meg a pirítóst. De a sajt az abszolút kedvenc. Ma vacsoránál Dani megkérte Zsomit (épp az ölemben tartottam a konyhában), hogy fogja meg a sajtot (he-he, kecskére káposztát), persze átment kisegérbe... de a vacsi után még mindig sajtot követelt.

Fotózás

Van egy olyan szokásom, hogy minden kis bizbazt kitöltök, visszaküldök. Ha nem kerül semmibe, akkor nem veszítek vele semmit. Egyik nap viszont egyszercsak üzenetet hagytak a mobilon, hogy nyertem egy családi fotózást :) Múlt szombaton el is mentünk és kicsit keserédesen megállapíthattam, hogy Zsominál elmúlt az az időszak, amikor szimplán letettük és mosolygott (ld előzőz fotózás tavaly). Nekem úgy leszívta az energiámat, hogy totál kiütődtem (nem maradt egyhelyben, mindenhova elmászott, szóval igazi kisgyerek). Már várom, hogy megnézhessük a képeket, de elég kemény lesz azt mondani, hogy akkor azt az egyet kérjük szépen, amit nyertük (merthogy 1 képet nyertem)... amúgy iszonyú drágák ám. Nade ez van. 

Iszonyú jó, hogy ketté lett vágva a hét és szerdán nem dolgozom. Jön a tavasz, vagy legalább is volt már napsütés és később sötétedik. Lassan lehet menni kirándulgatni meg karbucéra (carboot sale, bolhapiac). Jövőhéten meg csak hétfőn dolgozom és juhééé!