Egyik éjszaka felébredtem, mert Zsomi felnyüszögött. Hirtelen olyan fura volt, mert sötétebb volt a megszokottnál. Nem égett a rádiós óránk. Ergo nincs áram. Felébresztettem Danit, ami önmagában egy nagy szó. Lebotorkált mérgelődve, közben annyira felébredtem, hogy kinézzek az ablakon. Sehol nem égett az utcai lámpa. Na, jól nézünk ki. Persze az is leesett, hogy a fűtéshez is kell áram, vagyis az sem működött (brühooooáááá). Dani hangulata már a magaslatokban, mire elkezdtem kotorászni a régebbi rezsipapírok, számlák között, hogy ott csak van valami telefonszám, amit ilyenkor hívni lehet. Közben tök nyugi voltam, mert elkönyveltem magamban, hogy sebaj, addig majd beüzemeljük a kis hősugárzót :D :D :D Hál' Istennek még a telefonálás alatt visszajött mindenhol az áram, de nekem egészen reggelig nem működött a nagyeszű logikám, ui. reggel esett le, hogy a kis hősugárzó szintén áramról működött volna, volna... (lehet, hogy ezt nem kellene közhírré tennem?) :D Mondjuk egy kicsit elszomorító, hogy ennyire függünk az áramforrásoktól... semmit nem tudtunk volna csinálni, ha nem jön vissza az áram :(  legfeljebb meggyújtjuk egyszerre az összes gyertyát :P