Szalad az idő :)

a két centiből egy

Jelenlegi olvasók

Naptár

március 2009
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Utolsó kommentek

  • danimonka: Szia Mariann, annyira kedves vagy! Konkrétan meghatódtam! Nagyon jól esett amit írtál! :) Azt hisz... (2010.09.06. 23:20) kukucs
  • mariann49: Szia, én párszor kommenteltem,nem tudom,emlékszel-e? Londonban élek,van 3 felnott gyerekem,és nagy... (2010.08.25. 22:37) kukucs
  • anyamadár: Még mindig várjuk a híreket :) ti csak rendezkedjetek, dolgozzatok, pakoljatok meg minden, aztán í... (2010.07.21. 21:11) Minden rendben!
  • danimonka: @ilga: köszi :) a bútor persze relatíve sok/nagy meg minden :) de a boltnyitás nem rossz ötlet :) ... (2010.06.15. 22:50) Minden rendben!
  • anyamadár: Várom, várom a híreket, hogy sikerült a költözés, Zsombi hogy bírja? Dani? TEEE? :) (2010.06.13. 11:29) Minden rendben!
  • Utolsó 20

Képes eseménynaptár

Blog- és honlapajánló

Reklám

Pyry konyhája
Egy megbízható blogszakácskönyv
Göncölszekér
Versmegzenésítés biztos forrásból
Írka-firka együttes
Ír, skót zene kedvelőinek Budapestről

Tudomány

Akciós potenciál
Biológia mindenkinek
Kritikus biomassza
Egy remek tudományos blog szintén mindenkinek
A béka marad
Biológiával kapcsolatos tévhitek, félismeretek tisztázása

Mindennapok

Eszti blogja
Taiwan-ról
Pyry blogja
Salt Lake City és az USA magyar szemmel
Egy őrült könyvelő
Ypszi blogja
Szemrevaló
Könyv- és filmajánló Ypszitől
Christine
Angliából
Gyermekszoba
Hasznos ötletek blogja
Bonca emlékei
Edinburgh-ról
Anyamadár blogja
Dél-Angliából

tv műsor

2009.03.28. 00:12 :: danimonka

Érdekes műsor megy hétfőnként a bbc2-n. "Grow your own drugs" (vagyis termeszd magad a saját gyógyszered). A legjobban az tetszett, amikor csak úgy szemmértékre összekutyult 2 alkotóelemet. Mindenesetre tényleg érdekes, főleg hogy olyan országban veszik fel, ahol egyáltalán nincsenek gyógynövények a patikákban (legfeljebb tabletta formájában, de az se mindenhol) és nincs magisztrális gyógyszerkészítés sem (amit otthon a gyógyszertárban készítünk)

http://www.bbc.co.uk/programmes/b00j4j41

Bárcsak ilyen lelkesedéssel vetettem volna bele magam a drogismeretbe ;)  ... és lett volna ilyen egyszerű :)))

 

2 komment

pár kép

2009.03.27. 23:19 :: danimonka

Dani és a telefon:

és van magyar menü a telefonban! (csak az a fránya szkájp...)

Zsomi második fogása:

 

Szólj hozzá!

időjárás

2009.03.27. 00:38 :: danimonka

Mostanság erre lehetne cserélni a blog címét: "A szeles Albionban"... gyönyörűen sütött ma a nap, de olyan szél volt, hogy levitte az ember fejét :(  Tegnap meg kb 2 percig jeges eső esett irdatlan erővel. De az időjárás 70%-a szép, napsütéses...

Szólj hozzá!

itt vagyok ám

2009.03.27. 00:29 :: danimonka

Na, nem tüntem el, csak különféle akadályokat kellett leküzdeni. Egy "fantasztikus" eseménynek köszönhetően elapadt a tejem... Elég nehezen jöttem rá, mert egy borzalmas nap és éjszaka után (hétfőn hajnali 4:36-kor tudtam lefektetni Zsomit) pont a súlymérés következett (keddenként). A súlyról nem írtam még: Zsomi elég nehezen gyarapodott súlyilag. Hál' Istennek gyarapodott, csak nagyon lassan. Aztán elértük a gyönyörű 170g-os gyarapodást az egyik hét elteltével (átlag 150-200g/hét a normális), pont meg is nyugodtam, aztán a rákövetkező hétre 20g-ot fogyott... azt hittem elbőgöm magam (most 4000g kereken. A diagrammon az értékek kb 4200g-tól akár 7 kilóig terjednek az ő korát figyelembe véve). Aranyos volt a védőnő, mert a másik mérlegen is megmértük, de ott is 4 kilót mutatott. Hazaérve eldöntöttük, hogy kiegészítünk, mert ez így nem mehet tovább. Azóta kétfogásos kaját kap Zsomi: "levesnek" cici, másodiknak tápszer. Amikor tápszert kap, mindig fejek egy adagot (ezt is megkapja a következő etetésnél). Persze elég rossz érzés volt először tápszert adni (úgy meredt rám a nagy kék szemeivel, hogy ez most micsoda), de jó volt látni totál jóllakottan. Érdekes, hogy mennyire meg lehet tanulni ezeket a jeleket, így az is felismerhető (mostmár), amikor valami ilyesmi állapotban van: "Rendben, jól vagyok, de még ennék egy picit".

Szerda reggel felhívtam a védőnőm, mert tudtam, hogy a "gyerekcentrum"-tól lehet kölcsönözni elektromos mellpumpát. Nagyon rendes volt, ott rögtön megnézte van-e szabad és még aznap délelőtt beugrott vele! Dani imádja utánozni a hangját, Zsomi meg ma bealudt tőle :)

Következő kedden súlymérés. A védőnő azt mondta, ha akkorra nem lesz súlygyarapodás, akkor menjün el az orvoshoz. Jó lenne, ha nem kellene. Majd kiderül. Amúgy jóhangulatú, mosolygos a kis Picur. Szerintem minden rendben lesz.

Szeretnék írni még az itteni kereskedelem-vásárló-válság témában egy érdekeset. Hallottam, hogy otthon drágulnak a dolgok a válságnak köszönhetően. Teljesen elcsodálkoztam (megj.: nem értek a dologhoz), mert itt meg pont ugyanebből az okból lefelé mentek az árak (nem minden területen persze, de most az általános árucikkekre gondolok). Ami tetszik, hogy a boltok, szolgáltatások baromira igyekeznek vevőt csalogatni vagy megtartani. Ma például a "3" nevezetű mobilszolgáltató küldött egy mobilkészüléket csak úgy (hűségakció volt vagy valami ilyesmi. De akkor is, nem semmi)! És nem is akármilyet, érintőképernyős (nekem ez nagy szó). Egyetlenegy baja van: nem lehet vele skype-olni (csakis ezért választottuk ezt a mobilszolgáltatót, mert náluk volt olyan mobil, amibe eleve benne van a skype). Persze Dani a szakdogaírás helyett a kütyüt bizerálta, ami kiegészült az elektronikához fűződő "érdekel nagyon, de miért nem úgy működik ahogy én akarom" előadással, amit persze hatalmas káromkodások kísérnek. Felvettem a fényképezőgéppel. :)  Majd kimoderálom és felrakom... vagy mégsem?  :)

2 komment

aprócska évforduló

2009.03.14. 00:20 :: danimonka

1999. március 13-án délelőtt volt egy kevésbé izgalmas programom. Írásbeli nyelvizsga angolból. Dani értem jött a végére (még nem jártunk együtt), majd hazakísért. Elköszöntünk egymástól, hogy akkor este találkozunk megint. Ugyanis aznap volt egy másik, sokkal izgalmasabb programom, Dani elhívott egy Kaláka koncertre. Azután megszerettem a Kalákát :)

Innentől számítjuk, hogy együtt járunk. Persze a nyelvvizsga akkor nem sikerült :P

Igaz ez a kép 2 évre rá (2001-ben) készült, ezt találtam a legkorábbinak, viszont a helyszín ugyanaz (Pecsa).

5 komment

idő

2009.03.13. 01:31 :: danimonka

Egy használaton kívüli állomás peronján állok és várok egy vonatra. Nem azért, hogy felszálljak, csak megnézzem, ahogy elsuhan. Amíg közeledik az volt a jövő. Amíg az állomáson átsuhant, az a jelen és amikor már csak a végét látom, akkor az már a múlt. Mennyire vártuk Zsomi érkezését és pillanatra azt éreztem, hogy a 3 idősík egyszerre homályosodik össze; a várakozás (az akkor még) JÖVŐbeli eseményre, ami egy - viszonylag - rövid időre jelen lesz, majd hirtelen, egyre erősebb múlt...

Van mentségem: éjjel fél egy van...

Anyai érzések

Most nagyon szentimentális leszek. Egyik este lefekvéskor tört rám. Az a kép, hogy magamhoz ölelem Zsomit és szorítom, miközben egy gondolat születik: "Most már mindenem megvan"... hát persze, hogy el kezdtem bőgni. De jó volt ám. Csak fura :)))

 

2 komment

másik "gyerekközpont"

2009.03.11. 23:27 :: danimonka

Elfelejtettem leírni, hogy kedden elmentünk Zsomival egy közelebbi "children centre"-be (nem jut eszembe jobb szó rá, ezért nyersen fordítottam... ötlet?). Ez picit jobban tetszett. Ugyanúgy súlymérés meg játékok a szoba közepén körbe anyukák. Kicsit kultúráltabbnak tünt. Viszont kicsit elhültem, amikor egyszer csak egy anyuka megjelent egy csupapöttyös babával... hm, próbáltam nem túl látványosan eltávolodni...

Ja, és nem tévedtem el :)

Szólj hozzá!

bevásárlás

2009.03.11. 23:20 :: danimonka

Kicsit nehezen indultunk el, mert egyrészt délelőtt meg kellett várni a gáz- meg villanyóraleolvasót és utána indulhattunk csak el, másrészt Zsomi nyugtalan volt 2 etetés között, így elég nehezen készültem el. De aztán csak összedobtuk a dolgot és hopp... bankkártya sehol. Hmmm. Dani... persze mérges voltam, de még mindig jobb (sokkal), hogy megvan, nem veszett el, csak hát Daninál maradt... no, irányhorány a munkahelye (még soha nem voltam ott) autóval (kb 5 perc). Viszont odataláltam :))) igaz vissza már eltévedtem... pfff, tudom, ez most vicces, hogy lehet. Ugyanarra akartam visszajönni, de valahogy máshol lyukadtunk ki :D a lényeg, hogy még parkolni is sikerült (szerda kora délután kevesen voltak) és minden rendben volt. Zsominak érdekesek voltak a színes polcok, már amikor épp nem aludt. No, csak ennyi.

Szólj hozzá!

szuri

2009.03.07. 01:07 :: danimonka

Tegnap Zsomi megkapta az első oltását. Persze én rosszabbul viseltem mint ő... Ha én kapok szurit, vagy vérvétel van, akkor nekem muszáj odanéznem, valahogy az nyugtat meg ha láthatom mi történik. Viszont Zsominál oda se mertem nézni és ráadásul nekem kellett lefogni a kis combiját (jaj). De komolyan, az öltöztetést rosszabbul viseli (tényleg melegebb országba kellett volna költözni).

Amúgy az oltások rendszere kb 80%-ban fedik egymást a két országban. A különbségek közé tartozik, hogy itt nem adnak a kórházban BCG oltást (otthon van). A "Di-Per-Te" (diftéria, pertussis, tetanusz) oltások ugyanabban az időben történnek (csak otthon még plussz 2 alkalommal adják), viszont itt ezek mellett még van 2 betegség ellen is oltás (egy fajta agyhártya- ill. tüdőgyull. ellen). Az MMR-ek (mumpsz, kanyaró, rubeola) ugyanúgy (csak a második alkalommal különbözik a kor (itt 3-5 éveseknek adják, míg otthon 11 éveseknek). Otthon bevezették a Hepatitis B ellenit 14 éves korban, itt nincs ilyen. (Helyette egy alacsony dózisú diftéria elleni illetve polio (IPV, vagyis gyermekbénulás-elleni) van abban a korban). (Pontosítok: a di-per-te mellett itt is meg otthon is adják a polio-t és a Hib-et (Haemophilus influenzae B) is. Na, ezt kimerítettem nagyjából.

Dani egyik kollegája azt mondta, hogy azok a babák, akik nappal születnek, általában éjszaka jóalvók, akik éjszaka, azok pedig nappal aludnak inkább (babakorukban). Ez Zsominál nagyon bejött. (Azért mondta ezt, mert mesélte neki Dani, hogy Zsomi nappal semmit nem hajlandó aludni (kivéve, ha én is alszok vele (ami jól hangzik, csak nem tehetem egész nap) vagy sétálunk és a babakocsiban bedurmol). És Zsomi nappal született. Ráadásul az elmúlt 3 éjszaka egyhuzamban átaludt 7 órát! Elkezdett ismerkedni a saját kis kezével, eszméletlen... főleg amikor közelít vele az arcához és mindezt a szemével követi :D

Nem akartam megzavarni a fényképezéssel :) Mondtam már hogy imádom? :D

2 komment

children centre

2009.03.04. 23:22 :: danimonka

Ma (szerdán) összeszedtem minden bátorságomat és Zsomit és elmentünk Cleckheaton-ba. A mindenképp elintézendő volt a(z újrahasznosított) nyomtatópatron vásárlása. Most ez biztos furán hangzik, de nekem elképesztően nagy szó, hogy fogom Zsomit be az autóba, babakocsi csomagtartóba, elautózunk, majd mindezeket ki és tovább-tovább... Nem volt "kötelező", de séta szempontjából hasznos, hogy ellátogatunk a hajdani patikába (ahol a gyakorlatom volt.). Ez is összejött, teljesen odavoltam Zsomitól, mindenkire mosolygott! Ezután pedig szintén laza fakultatív foglalkozásként elautózni a staincliffe-i gyerekcentrumba. Na, ez már valóban nagyobb falat, ugyanis nem jártam még arra. Nemcsak a vezetés élvezete hajtott, hanem egyrészt az, hogy tudtam, ott nyugodtan szopizhat Zsomi, másrészt ott meg lehet mérni Zsomi súlyát. Viszont nem hazudtoltam meg magam: eltévedtem. Ilyenkor autó megáll egy út mentén, térkép elő és beindul a legolcsóbb "sat nav", ahogy itt nevezik (GPS), vagyis megpróbálom kideríteni épp hol lehetünk és merre az úticél. A lényeg: csak sikerült odatalálni. Érdekes volt. A bejárat mellett vagy 20 babakocsi együtt. 90%-ban ázsiai (vagyis muszlim) anyukák a kisebb-nagyobb csemetéikkel a szoba közepén játszottak. Mint egy bölcsi-ovi keverék. A 10%-ot hagyjuk. Persze ez csak egy kiragadott kép. Több "védőnő" (health visitor) volt ott és érkezési sorrendben ment a súlymérés, a picik piroskönyve alapján, amit persze okosan itthon felejtettem (ez az egészségügyi könyvecskéjük). Legelőször elvonultam Zsomival, majd a súlymérés után el is indultunk hazafelé (ismét eltévedtem persze). A "háziak" kedvesek voltak, segítőkészek. Mondtam, hogy majd a babamasszás érdekelne, amikor lesz, meg hogy van egy hozzánk közelebbi gyerekcentrum is (ezt tudtam, nem is értettem, hogy aki házhoz jött vizitor, miért a staincliffe-it mondta. Azt hittem ez nagyobb vagy valami... ami még meglehet, mivel a másikban nem voltam, viszont ez így is elég zsúfoltnak tünt). Érdeklődtem, hogy tudnak-e más magyarról errefelé (ez a terület az ellenkező irányban van Bradfordtól és közigazgatásilag is máshova tartozik (Kirklees)) és rögtön felírták a telefonszámom, hogy majd körbenéznek és felhívnak.

Szóval elég régóta ez volt a legizgalmasabb napom :))) Ahogy hazaértünk hódara kezdett el ömleni az égből, de kb 1 percig. Velem madarat lehetett volna fogatni, annyira örültem. Zsomit az autósüléssel beraktam a szoba közepére míg levettem a cípőm és folyamatosan dumáltam, mondtam neki, milyen ügyesek vagyunk, anya elvitt egy kicsit kocsikázni és sok emberrel találkoztunk, milyen jó volt stb, stb, mire rámnézett olyan arckifejezéssel, mintha ezt mondaná: "és? nekem nem volt megerőltető"  :D 

Szólj hozzá!

a klubról

2009.03.04. 22:45 :: danimonka

Dani sűrűbben használja egyetemi levelezőlistáját, mint ezt a blogot és mivel oda írt egy élménybeszámolót a vasárnapi szavazásról, gondoltam bemásolom ide, így teljesebb képet kaphattok a történtekről. (Mivel "Monka beült Zsomival a kocsmahelyiségbe szopizni")  :D

Íme:

No hát képzeljétek itt minden téren zajlik az élet, Bradfordban.
Most elsősorban nem a személyes családi életünkre gondolok, a munkás hétköznapokra, bevásárlós, főzőcskézős éjszakákra, a reggel 5 órai kelésekre, hogy az ember legalább megpróbáljon haladni az egyetemi dolgaival (szakdoga vagymifene), hanem Bradford kihalóban lévő, a fiatalokat (újmagyarok) elutasító magyar, '56-os közösségére gondolok, elbaltázott 'választási' kampánnyal (aminek még jóindulattal sem lehet nevezni a "ki mit iszik?" illetve "Mindenkinek ugyanazt"), hercehurcás szavazással, olyan dolgokról, amelyek már el lettek döntve.
Most pénteken, mint általában lementem a "magyar Klub"-ba, hogy találkozzak pár itteni, hasonló sorsú kelet európai rabszolgával, magyar ajkúval, képzettel, képzettlennel, lerészegedővel, kijózanodóval - egyszóval azokkal az emberekkel, akikkel úgy tudok kommunikálni péntek este, hogy nem kell azon filóznom, ezt vajon most helyes szórendben és a megfelelő szavakat használva mondtam el.
Nos kellemesen idogáltunk - immáron és is alkohol mámorba igyekeztem belefeledkezni, mert hosszú hónapok óta először Monka újra volán mögé ült, ment neki, én meg megnyugodtam, ha bármi báj van, meg tudja oldani, tud vezetni. Szóval kint álltunk a klub bejáratánál, pöfékeltünk, beszélgettünk, mire megérkezett a klub két korábbi elnöke, akik szórólapokat osztottak szét, melyben az ált, hogy fölszólítják a jelenlegi vezetőséget, ne adják el a klubbot. (Ennek eredetijét később tudom csak csatolni - tanulságos!) Ekkor tudtam meg, hogy vasárnap közgyűlés lesz, szavazással. Na hirtelenjében meg is beszéltük, hogy lejövünk - bár páran meggondolták magukat és nem akartak jönni, aztán minden unszolás nélkül beestek vasárnap.
Mi családostul mentünk le, akik szeretnek, elkápráztatni Zsomival.
Na de a lényeg:
amikor megérkeztünk, negyed órás késéssel a közgyűlés megnyitása után, mert gyerekkel nem könnyű elindulni ám, már javában folyt az ordítozás a "táncteremben". Monka beült Zsomival a kocsmahelységbe szopizni, mi meg kint a bejáratnál magunkba füstölögve fontolgattuk a bemenjünk e vagy sem életbevágó kérdéseket, mire én döntésem szerint behúzódtam a nagyterembe, résztvenni. Kellemes lehülyézések, személyeskedések jegyében telt a késő délelőtt, koradélután, kint már madarak csicseregtek és kellemes napsütéssel fürdette meg eme munkás utcákat a kora márciusi nap. A bejárathoz odahallatszott a közeli mecset müezzinje és egy kicsit a 16-17. századi magyarországon éreztem magam, ezáltal.
A teremben, miután beléptem és helyet foglaltam állva közvetlenül az ajtóban, én legyek a legjobb pozícióban menekülés esetén, kellemes személyes sértegetések röpködtek, feszűlt arcizmokon látszott a tehetetlenség és értetlenség, a szembesülés a véggel és hogy amit eddig csináltak, az nem lesz többé. Szavaztak és 19:3 arányban eldöntötték, hogy végleg bezár a klub, mint vendéglátó ipari üzemegység. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azok, akik megszüntetni akarják, a vezetőség, legalábbis prominensebb alakjai minden péneteken itt kártyáznak, no sebaj, többet lát az asszony ezután. Mi újmagyarok, fiatalok a nyitvatartás mellet szavaztunk, kézfeltartással, de mivel nem vagyunk klubtagok látványosan nem számoltak bele, az is igaz, hogy még így sem lett volna döntetlen.
És egy kis csemege: az öreg magyaroknak általában itt angol, vagy olasz feleségeik vannak, akik ugyancsak klubtagok és így férjük szájíze szerint szavazhattak, nekik meg mindegy hogy nyitva e vagy zárva, mennek máshova mulatni. Amikor az egyik öreg magyarul szólalt föl, rászóltak, hogy beszéljen angolul. Egy másik szakértő pedig ecsetelte a bezárás pozitív oldalát (mivel ezek után az észt klubban lesznek megtartva a nagyobb "MAGYAR" összejövetelek), miszerint az évezredes testvériséget most itt kicsiben mi is előmozdíthatjuk, közelebb vihetjük egymáshoz - az hogy ennek vagy 5 - 6 ezer éve, nem számít, s hogy nem is értjük meg egymást, nem úgy mint a szlovákok, csehek, lengyelek, oroszok, na mindegy.
Szóval ilyen vidáman telnek itt a vasárnap késő délelőttök, kora délutánok, amikor a tavasz első madarai csicseregnek és ifjú virágai hajtanak.
De a sok személyeskedés között a lényeg, hogy a klubnak, mint szervezetnek van 168000 fontja, ami fedezi az éves bérletet, kamatozik, visszahízik és utána eltűnik?

De hadd zárjam egy kellemes péntek esti anekdótával: az egyik röplaposztogató megjegyezte, hogy most kéne a magyaroknak tankokkal lerohanni Szlovákiát, amikor szlovák rendőrök vertek meg magyar futball szurkolókat. "Így is van" - kontrázott egy újmagyar - "Én meg a németeket utálom, mert a Duna, amely kettévágja az országot, a Fekete Erdőből ered". "Így igaz fiam" - jött a válasz az idősebb, 50 éve nem Magyarországon élő, de mégis mindent jobban tudó itteniek közül a jelenlegi precedens személy.

Hát Isten áldja kis Hazánkat, amely őszinte szívvel mondom, hogy hiányzik, meg ti is!

Szép álmokat és a tavasz első rigó füttyeit kívánom nektek, a rügyfakadás meleg érését és a tavasz első illatának mindent átható, mámorító érzését

Dani

Ui: Ki az ágyból lusta dögök, 5 óra!!!! Szakdogát írni!!!!

Ennyi. Rátérek a saját élményeimre :)  eléggé feszengtem, hogy nyílvános helyen szoptattam meg Zsomit, még úgy is, hogy senki nem volt a "kocsmahelyiségben". Később olasz nénik jöttek át, persze Zsomira lecsaptak. :) Aztán amikor már mindenki átszívárgott, fürkésztem az arcokat. Voltak nagyon merev arcok, meg olyanok is akik inkább élvezték az éppen akkor összevegyült kis tömeg jó oldalát és poénkottak. Egyik jófej ismerős beadta az olasz néniknek, hogy Zsomit Giovanni-nak hívják... Azt hiszem mostmár lejegyzem a neveket amiket Zsomi kap :))) Az idő fantasztikus volt, így az egész "előadás" után elmentünk sétálni egy közeli parkba. Amire semmiképp nem számítottam: magyarokba botlottunk (nem tudtak semmit a klubról). Ezután visszavettük az irányt a klubba, mert Zsomit újra meg kellett szoptatni. Ekkor már a "nagyterem" volt üres, így odamentünk Zsomival. Akkor voltam először ebben a teremben... készítettem pár képet:

1 komment

süti beállítások módosítása