Ma (szerdán) összeszedtem minden bátorságomat és Zsomit és elmentünk Cleckheaton-ba. A mindenképp elintézendő volt a(z újrahasznosított) nyomtatópatron vásárlása. Most ez biztos furán hangzik, de nekem elképesztően nagy szó, hogy fogom Zsomit be az autóba, babakocsi csomagtartóba, elautózunk, majd mindezeket ki és tovább-tovább... Nem volt "kötelező", de séta szempontjából hasznos, hogy ellátogatunk a hajdani patikába (ahol a gyakorlatom volt.). Ez is összejött, teljesen odavoltam Zsomitól, mindenkire mosolygott! Ezután pedig szintén laza fakultatív foglalkozásként elautózni a staincliffe-i gyerekcentrumba. Na, ez már valóban nagyobb falat, ugyanis nem jártam még arra. Nemcsak a vezetés élvezete hajtott, hanem egyrészt az, hogy tudtam, ott nyugodtan szopizhat Zsomi, másrészt ott meg lehet mérni Zsomi súlyát. Viszont nem hazudtoltam meg magam: eltévedtem. Ilyenkor autó megáll egy út mentén, térkép elő és beindul a legolcsóbb "sat nav", ahogy itt nevezik (GPS), vagyis megpróbálom kideríteni épp hol lehetünk és merre az úticél. A lényeg: csak sikerült odatalálni. Érdekes volt. A bejárat mellett vagy 20 babakocsi együtt. 90%-ban ázsiai (vagyis muszlim) anyukák a kisebb-nagyobb csemetéikkel a szoba közepén játszottak. Mint egy bölcsi-ovi keverék. A 10%-ot hagyjuk. Persze ez csak egy kiragadott kép. Több "védőnő" (health visitor) volt ott és érkezési sorrendben ment a súlymérés, a picik piroskönyve alapján, amit persze okosan itthon felejtettem (ez az egészségügyi könyvecskéjük). Legelőször elvonultam Zsomival, majd a súlymérés után el is indultunk hazafelé (ismét eltévedtem persze). A "háziak" kedvesek voltak, segítőkészek. Mondtam, hogy majd a babamasszás érdekelne, amikor lesz, meg hogy van egy hozzánk közelebbi gyerekcentrum is (ezt tudtam, nem is értettem, hogy aki házhoz jött vizitor, miért a staincliffe-it mondta. Azt hittem ez nagyobb vagy valami... ami még meglehet, mivel a másikban nem voltam, viszont ez így is elég zsúfoltnak tünt). Érdeklődtem, hogy tudnak-e más magyarról errefelé (ez a terület az ellenkező irányban van Bradfordtól és közigazgatásilag is máshova tartozik (Kirklees)) és rögtön felírták a telefonszámom, hogy majd körbenéznek és felhívnak.
Szóval elég régóta ez volt a legizgalmasabb napom :))) Ahogy hazaértünk hódara kezdett el ömleni az égből, de kb 1 percig. Velem madarat lehetett volna fogatni, annyira örültem. Zsomit az autósüléssel beraktam a szoba közepére míg levettem a cípőm és folyamatosan dumáltam, mondtam neki, milyen ügyesek vagyunk, anya elvitt egy kicsit kocsikázni és sok emberrel találkoztunk, milyen jó volt stb, stb, mire rámnézett olyan arckifejezéssel, mintha ezt mondaná: "és? nekem nem volt megerőltető" :D
Utolsó kommentek