Én a gép előtt görnyedve (ímél+cset+hírek), Dani ugrál az összes 5 csatorna között, amitől oda se nézve is bekattanok (Zsomi fönt alszik), mikor hirtelen meglátom Jo Frost-ot a Channel4 adón. Gyorsan kiálltok: "na, itt állj meg! Ez jó, tudod, ő a szupernani." (Fogalmam se volt, hogy így hívják, csak arcról ismertem fel) De tényleg szeretem a műsorát, nagyon sok érdekes dolgot lehet belőle tanulni. Zömében problémás gyerekeket kezel, ahol a szülő totál kétségbeesve fordul hozzá segítségért. (A mostani részben pl egy 4 éves kislány evés-visszautasítása az egyik téma, a másik pedig egy 13 körüli lány önértékelési zavara). De konkrétan arról a kísérletről szeretnék írni, ami szintén ugyanebben a műsorban volt. 10 év körüli fiúkat kértek meg, hogy számítógépes játékkal játszanak 20 percig. (Gondolom nem kellett győzködni őket) Két csoport volt. Az egyik - legyen 1-es - csoport focit játszott a gépen, a másik (2.) pedig eléggé agresszív játékot kapott (lövöldözős, verekedős). Az eltelt idő után mindegyikőjüket behívták egy szobába (külön-külön), ahol szembe velük ült egy ember. Valamiről beszélgettek, miközben "véletlenül" ez az ember leverte az asztalon levő ceruzatartót. Azok a fiúk, akik "fociztak", mind rögtön ugrottak és segítettek felvenni a tollakat a földről. A 2. csoportba tartozók ülvemaradtak. A foci a csapatmunkát erősítette, az agresszív játékról pedig nem kell írnom... Jo kiemelte, hogy mennyire a szülő felelőssége, hogy mit enged játszani a gyerekének. (Tudom nem mondtam ezzel semmi újat, csak a kísérlet annyira megfogott).

Ja, még egy érdekes dolog. Hébe-hóba sikerül pár mondatot olvasnom az aktuálisan olvasott könyvből, ami Boglarka Hadinger (tippem szerint osztrák pszichológus): Bátorság az élethez - Hogyan bátorítsuk gyermekeinket önbecsülésük erősítésére című könyve. Nekem igencsak az újdonság erejével hatott ez a rész:

"S nagyon fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmüket a következőkre: empirikus kutatások eredményei azt mutatják, hogy a lányok sokkal gyorsabban elfelejtik a pozitív visszajelzéseket, mint a fiúk. Ezért a lányok elismerésre méltó cselekedeteire gyakrabban kell dícsérettel reagálnunk, mint a fiúkéira."

 Gondoltátok volna? :)