Azt hiszem, most az lenne a legjobb, ha konkrét tényeket közölnék mi minden történt/nik mostanság. Mégpedig azért, mert kissé össze vagyok kavarodva érzelmileg... kissé. Nem. Nagyon.

1, a bojler azóta is folyamatosan kikapcsol. Valószínűleg valahol egy mikrorepedés lehet ahol szökik a víz (és el is párolog) mert a nyomás szépen, stabilan csökken. Legutóbb a szerelő már betanította Danit, szóval bevetünk mindent az újraindítás céljából (értsd: vízet engedünk a rendszerbe, hogy a nyomást emeljük). Jelenleg a tulaj és a szerelő várnak arra az alkatrészre (az alsó csőrendszer) amit ki akarnak cserélni és kb 3 héttel ezelőttre ígértek nekik.

2, szóltam Samnek (a tulaj), hogy májusban költöznénk

3, ma felmondtam a munkahelyemen. 

4, jó lenne egy (kettő?) bucsúbuli (mi van velem?)

5, Zsomi még zabálnivalóbb mint valaha, kivéve amikor az akaratát gyakorolja és úgy érzem (upssz) hogy hallláskárosodást szenvedek a sikításától/üvöltésétől/ordításától. A kis gané' imádnivaló. (Persze megint nem tudtuk megállni, ui. Zsomi anyukájának (igen, nekem) fájt a foga egy hintalóra (valami egyszerű, nem kell nagy dologra gondolni) és hát ha ló nem is, de egy rénszarvas összejött)  :))) Szóval így szarvagolunk:

Ááá, nem megy. Pedig tudom, hogy egyenlőre nem fogom tudni megfogalmazni azt, ami bennem van. De ezt le kell írnom (persze dícsekedni akarok). Szóval ma jött be Steve, a főnököm, hogy megbeszéljük a felmondásom. Akkor még nem tudta a részleteket és mivel tud a Kimmel való problémáról elég feszengve indult az egész, mert az egésznek olyan színezete volt, mintha jobb ajánlatot szeretnék kicsikarni... (Karácsony előtt kértem, hogy ha van mód rá, akkor helyezzenek át máshova... nem volt, de nem hiszem, hogy nem lehetett volna). Szóval a lényeg, hogy megdöbbent, hogy hazaköltözünk. Hozzá kell tennem, hogy Steve-nek nem kellene önbizalomnövelő tréningen résztvennie, van neki abból bőven, de szerintem teljesen normálisan (na ezt megfogalmaztam). Érdeklődött, hogy vannak-e patikahálózatok Magyarországon :) meg mindazt a szokásos dumát elmondta, hogy a jövőben ha érdekelne állás és ő itt lesz, akkor hívjam nyugodtan. Viszont amiért most a fél világot meg tudnám ölelni, az az volt, hogy teljesen korrekt stílusban meg lettem dícsérve :o bizonyám. És ez azért nagy szó nekem, mert 1, Steve nem néz ki dícsérgetősnek 2, annyira nincs visszajelzés arról, hogy jól csinálom-e amit csinálok, hogy nem számítottam erre (bezzeg a negatívról van: pl ha rossz gyógyszert kap a beteg és - jobb esetben - visszahozza. Na erről rögtön tudok és jelenthetem is). Igaz, pont most volt egy nagy ellenőrzés (audit, egy nő jött és aprólékosan ellenőrizte a készletünket, egyeztetve a géppel, meg mindenmást. Már hetekkel ezelőtt kaptuk a hívásokat (akik ezekkel foglalkoznak), hogy ennek sikerülnie kell, muszáj, megyünk segítünk stb stb. És sikerült (ami, hogy korrekt legyek, Kimnek is köszönhető), aminek nem is éreztem addig a súlyát (én csak tettem ami tőlem telt) amíg most a Steve-vel folytatott beszélgetés kapcsán olyan summát levágott az eddigi munkámról, hogy lestem (és pozitívaaan! jólvanna, bocsánat, csak most oda meg vissza vagyok). Tudom, hogy vannak, akik a jóhírnév miatt kedvesek (de legalább amiatt azok). Szóval jólesett. 

Minden hullámnak van hegye meg völgye. Most örülök a hegynek amíg tart és addig is megölelgetem a felhőket. 

(Igen, szomorú is vagyok (ami meglepő egy kicsit), meg örülök is. De legfőkébb be vagyok tojva. A betyár, megint egy nagy változás... nem vagyok normális (mondjuk ez nem újdonság).

Jól van, újra elolvastam a bejegyzés címét :)))