A ködös Albionban

Ma sikerült újra vezetnem. Ez nagy szó nálam, mert a "nagy visszatérés"-t a vezetéshez már volt alkalmam 2x is átélni (a leghosszabb a 9 éves kihagyás volt), és minden egyes alkalommal kéztördelésen és a "jajéneztnemtudom" -on át a kiborulásig minden volt (tudom, tök hülyeség, de hát ez van). Most csupán cirka 2 hónap maradt ki, és utoljára alig tudtam ki meg beszállni a nagy hasamtól. Fura volt, de nagyon élvezhető. A külön problémázásomat tetézte Zsomi bömbije, mert nem tudtam hogy viselem vezetés közben, mennyire tudok az útra figyelni stb. A kis betyár mit csinált?! Ahogy megálltunk, mondjuk egy piros lámpánál rázendített, de amint elindultunk, mint egy gombnyomás és csönd :D

Nem gondoltam volna, de írok a bradfordi magyar klubról (eddig ugyanis annyira nem volt semmi, hogy nem volt mit írni róla). Most viszont van némi esemény, (Dani nemrég ért haza onnan) a jelenlegi vezetőséget le akarják váltani, akik amúgy inkább eladták a klubbot, semhogy más vezetőség legyen. Szóval káosz, ahogy hozzánk illik :))) Vasárnap állítólag választás lesz (hu-hu-húú), gondoltuk már "csakazértis" elmegyünk, méghozzá családilag :))) Honvágyunk (majdnem) minden tekintetben csillapítva lesz, otthon érezhetjük majd magunkat :)

...  Liverpoolhoz, hogy kb 1,5 órára van innen autópályán (65,6 mérföld, kb 105 km) és 2008-ban egyszer sem sikerült elmennünk, pedig ez a város birtokolta az "Európa kultúrális fővárosa" címet... :((( pedig mennyit nyavalyogtam a kultúrahiány miatt... na, így tessék nekem hinni...

Azért írtam az előző bejegyzésben, hogy tátottuk a szánkat, mert itt Birkenshaw-ban nagyon nincs semmi. Bradfordért sem zengtem ódákat, talán még Cleckheaton (egy kisvároska, ahol a 6 hónapos gyakorlatomat töltöttem) az, ami tetszik. Ez kellőképen össze is kavar engem, mert világéletemben vidékpárti voltam és - most bevallom - nem szerettem Pestet. Nademost... már nem tudom...

ez egy utcakép errefelé (egy szebb részen)

Az tetszik, hogy - főleg hétvégenként - sokfelé bele lehet botlani lovasokba (ez autósként kicsit szokatlan szitu, de nem vészes)

Pénteken nekivágtunk ennek az útnak, Zsomival. Muszájból. A legközelebbi tiszteletbeli konzul ott lakik és ő hivatott igazolni, hogy azok vagyunk akik... Mondanom se kell, Dani - annyi sok negatív tapasztalata ellenére - ismét rámbízta a navigációt... hát el is tévedtünk. De mentségemre legyen mondva, a google útvonaltervezője egy nagy rakás ... túró. Most kivételesen nem én voltam a hibás! Nade, hála Istennek aki megáldotta Danit a tájékozódás jó képességével, no meg egy útközben vett térképpel, odataláltunk. Az egy darab pecsét után (amit a konzul tett Zsomi útlevél igénylő lapjára) gondoltuk sétálunk egyet. Komolyan mondom, úgy néztünk ki, mint akik még soha nem jártak nagyobb városban! Majdhogynem tátott szájjal forgattuk a fejünket: "Nézd, kirakatok, jééé, mennyi üzlet meg kávézó egymás után!" Röhej...

A hazafele út nagyon kemény volt. Szegény Zsomi nyűgösködött, majd én is, mert útközben nem vehettem az ölembe... kínok-kínja... Nagyon elfáradtunk. A picasán vannak képek. Most ide két mai képet teszek fel. "Az első hangszerem" címmel... :)))  (persze 7 hetesen még a véletlenen múlt, hogy pont a kezében is maradt ez a kis csörgő.) A fogóreflex működik.  :)))    (Köszi Ilga!!!)  A mózeskosarat kezdi kinőni... Megjegyzem ebben a csíkos pizsiben még az apukája is rugdalózott :)

Gondoltam variálok egy kicsit a blog küllemén. Ez jobb, vagy a régi? A régi nekem azért tetszett, mert az az autópálya-szerűség illet ehhez a környékhez (nem messze van egy autópálya), meg a "ködösség" is. Viszont jó változtatni egy kicsit :)

Ma kellett elmennünk a 6 hetes kontrollra. Elég izgatott voltam, mert Zsomival még nem voltam egyedül huzamosabb ideig emberek között, zárt(abb) térben. Végiggondoltam minden potenciális vészhelyzetet (ami végül is azt az egy szitut jelenti, hogy Zsomi végigbömbizi az egészet). Ebben az esetben szimplán hazaszaladok vele - gondoltam, de persze ezt nem lehetett :) A Kismanó ledöbbentett, ugyanis a váróban teljesen elvolt. Nézelődött, "beszélgettünk" szóval minden rendben volt. (Ebbe beleértendő az én kontrollom is. Mondjuk ott elfelejtettem feltenni a kérdéseimet zavaromban, de sebaj) Kicsit ledöbbentem, mert nekem azt mondták amikor időpontot kértem, hogy mindkettőnk "ellenőrzése" most lesz. Igaz, így is volt, csak nem egy személy által (itt a babákat, gyerekeket is a háziorvoshoz kell vinni), így az enyém után visszamentem a váróba. Egy idő után feltünt, hogy a kisgyerekeseket, babásokat nem név szerint szólítják, hanem a "ki a következő"-vel... ezt sem tudtam, úgyhogy odamentem a "recepcióshoz" és rákérdeztem... még jó... Mindegy, megoldódott a dolog, behívtak. Ezt már nem viselte olyan jól Zsomi (levetkőztetés, mérleg, méricskézés, no meg a többi amit a doktorbácsinak kell ilyenkor). Kedvesek voltak. Azt mondta a nővér, hogy a Zsombor név olyan franciásan hangzik (azt meséltem, hogy volt aki azt hitte, azt mondom: "Jean-Paul"?) :D A lényeg: minden rendben van a PicurMacurral. Amúgy Zsomi kezd mosolyogni... húúú, eszméletlen. A gügyögés is elkezdődött és amikor meglát akkor egy hatalmas "cupp"-ot hallat (tejcsiiii) :D meg lassan kezd ráeszmélni, hogy mi a túróért bömbizik, amikor semmi gond és olyankor abbahagyja (phúú..)

Itt egy mosolygós kép:

Az "érzések" bejegyzésben eléggé pejoratívan hangzik a "felszínesebb beszélgetésekben". Nem annak szántam. Sokszor (sajnos túl sokszor) csak rövid beszélgetésre vagy csetelésre van idő, ilyenkor nem is lehet "mélyebbre" menni. :(

Nem bííírom megállni, hogy ne tegyem fel (nem tudom, hogy kell, de megpróbálom)

Na, úgy néz ki nem megy, ezért csak a linket tudom bemásolni...

https://www.youtube.com/watch?v=m8qGetdVvik

(valamiért sokkal sötétebb lett, mint az eredeti)  :((( így nem nagyon látszik Zsomi arca.

Amúgy nem igazán tudok mit írni. A kismamák tudják, ilyenkor minden egyes nap erről szól: szopiztatás, peluscsere, alvás, büfiztetés, bömbizés, ringatás. 24 órán keresztül. Elég kemény, pedig még csak 6 hete csináljuk... :)

Amint sikerül utolérnem magam, gondoltam visszaemlékezés gyanánt leírom majd apránként a történteket, amikor megérkeztem erre a vidékre... (elég nagy vállalkozás lesz, 2007 szeptemberétől...)

Miért nem szül az ember lánya egy személyreszóló útmutatót a babája mellé???

Valahogy majdcsak túljutunk ezen az időszakon is....

Mindig is szerettem ha tisztában vagyok az érzéseimmel. Mit, miért stb. Ez most nem műkődik. Sokat olvasni arról a "baby-blues"-ról, ami a kismamát elér(het)i szülés után. Nekem fogalmam sincs ez az-e, én egyszerűen furán érzem magam. Nehéz mit kezdeni az egymásnak teljesen ellentmondó érzésekről. Legtöbb babás oldalon (meg a felszinesebb kommunikációban) csak a pozitív oldalakról hallani. Pedig van negatív oldala is, de attól még ugyanúgy érzek a babám iránt. A paradox érzések olyanok, hogy pl. 24 órán keresztül gyönyörködnék a kisfiamban, de eszméletlen jól esik amikor végre elalszik és egy kis szünetem van. Vagy egy másik példa: a szülő nő teste a szülés után (a visszaváltozás hossza egyénenként változik, ha van). Akár tetszik akár nem, egyszerűen elváltozik (most nem írok erősebb kifejezést) :) nincs mit szépíteni, a lógó has messze nem olyan mint volt, hát nem egy szép látvány... és zavaró. Másrészről viszont még nagyobb változást is bevállalnék. Érdekes, hogy mennyire ellentmondó érzések ezek... állítólag normális...

Az izoláltság érzése engem is elért... mondjuk fogalmam sincs, hogy otthon is ugyanígy lenne-e, mert itt én a nyelv miatt érzem. Állítólag tök jó foglalkozások vannak, amikre el lehet menni és ingyenesek (babamasszás, szoptatási tanácsadás, klf. összejövetelek, ingyen ebéd hmm...) és szívesen mennék, de iszonyatosan frusztráltnak érzem magam. Egy hatalmas gát van bennem ami akadályoz abban, hogy menjek... nem értem miért... pedig szeretnék. De majd talán összeszedem magam... Zsominak biztos nagyon jó lenne.

Mondanom se kell, a "payroll" osztályról (ahol elszámolták a "gyesemet") nem hívtak vissza. Ezt eljátszották azóta mégegyszer. Ma ismét felhívtam őket és közölték, hogy írásban nyújtsam be a problémám... no comment.

Ahogy otthon is lehetett a hírekben hallani, nagy hóesés volt itt, nagyon szép fehér minden. Zsomival az ablakon keresztül gyönyörködtünk (a rendelő parkolójában)  :))))) de hogy pontosabb legyen a kép: én gyönyörködtem, Zsomi bömbizett :) még nem nyűgözte le a látvány. Dani mesélte, hogy ma hazafele inkább az úton jött, mert a járdák nincsnek letakarítva és képtelenség ott közlekedni... csak ezt épp az autósok nem veszik figyelembe, úgyhogy kész életveszély... azon gondolkodik, hogy biztonságosabb lenne autóval mennie... Hazafelé jövet meglepve tapasztalta, hogy az egyik ház előtt takarítják a havat, de nem a járdáról, hanem a fenyő ágairól...

El kezdtem intézkedni Zsomi magyarországi anyakönyveztetése ügyében. Most már nem vagyok képes eldönteni melyik bürokratikusabb ország... mindegy. Fel kell kutatnunk egy tiszteletbeli konzult, aki hitelesíti az aláírásunkat... és ez csak egy dokumentum... további 9 dokumentum kell még, majd az útlevélkérelemhez további 4. Már csak azt nem tudom elképzelni, hogy egy pár hetes babáról hogy fogunk igazolványképet csináltatni... vicces lesz :)))

Még Zsomiról

Kezdi a buksiját tartani és egyre többet figyel ránk. Az esti lefekvés - amiről az előzőben írtam - működik, viszont a nappali annál kevésbé. A szopi-alvás fázisok váltják egymást, viszont az alvás csakis mellkason lehetéges, mert amint leteszem, beindul a bömbi (pedig volt már hogy elaludt letéve is, a mózes kosárban). Szóval így elég nehéz pl megebédelni. Mondjuk egy pár alvást kihasználva én is elszundítok a fotelben és így az éjszakai ill. hajnali alváshiányomat pótolhatom. Most jegyzetelem a ritmusát, hogy ráhangolódjak. Szóval tanuljuk egymást.  Nagyon jó babázni :)))

Zsomi megkapta első hivatalos papírját! Vagyis a születési anyakönyvi kivonatot. Olyan fura volt ránézni: ott van rajta a neve, születési dátuma. Na, jó ez nem érdekes, persze, hogy rajta vannak... bocsánat, nehezen jár az agyam. Mindhárman mentünk, úgyhogy utazgattunk egy kicsit. Mint a legtöbb baba, Zsomi is teljesen elvolt az utazástól: bedurmizott és végig is aludta az egészet :)

Hazafele beugrottunk egy uszodába infókat kérni. Nekem is nagyon hiányzik az úszás, de majd Zsomival szeretnék menni babaúszásra. Jó lenne ha összejönne majd.

Egy kedves inspirációnak köszönhetően szeretnék pozitív dolgokról írni! Nagyon sok ingyenes, úgymond ajándékcsomag jár egy újszülöttnek. Most nem csupán a klf. mintatermékeket meg reklámanyagokat tartalmazó zacsira gondolok, hanem pl könyvcsomag (babának is). Ezt majd a "health visitor"-tól kell kérni. Nagyon sok cégnek (hipp, tesco stb.) van ún. babaklubja. A tesco babaklub pl egy olyan matricát küldött, amit kirakhatunk az autóra, Zsomi születésétől számítva 3 évig érvényes és a bejárathoz közelebb eső parkolóhelyek használatára jogosít fel :)))

Zsomiról még annyit, hogy fogalmam sincs hogyan, de kialakított magának egy esti lefekvési szokást. A teendők után (fürdés, szopizás) leteszem a kiságyba és ha nincs bealudva, akkor is teljesen elvan. Szépen elalszik magától és 11 vagy 11.30-ig egyhuzamban csend van! Tegnap ráadásul mégjobban megdöbbentett minket, ugyanis az éjféli tejcsizés után hajnali 5 óra után ébredt fel! Ez nagy változás a kétóránkénti szopiztatás után :)))