A ködös Albionban

Megint, ismét, újra és még mindig... minősíthetetlen dolgot tudok csak írni... de ezt komolyan nem tudom minősíteni... a múlt havi fizetésemet elszúrták, ahogy írtam... a mostanit is elszúrták, de most sikerült annyira elszúrniuk, hogy semmilyen fizetést nem kaptam!!!

Lesz vagy 3 telefonhívásom hétfőn reggel...

Melleseleg kezd betelni a pohár az ide-oda küldözgetéssel... hát lehet, hogy én eddig bírtam. Csak összehasonlításképp: a területi vezető azt ígérte a megbeszélésen, amikor letelt a gyakorlatom, hogy nem szereti ha mindig új patikába küldik a helyetteseket, ezért 3-4 patikában leszek rendszeresen... Valóság: ezidáig (augusztus eleje óta!) 11 (tizenegy) patikában voltam már és a jövőhéten 3 újba kell mennem! Képesek egy terhes nőt ide-oda küldözgetni! Mit mondjak erre??? Legfeljebb annyit, hogy tiszta hülye vagyok...

Ami a hab a tortán, hogy mindezek felett a legnagyobb "nemtörődömséggel" viszonyulnak az egészhez! (Persze udvarias bla-bla szöveggel előadva!). A közöny és a trehányság országa (pont ezt próbálják ellensúlyozni a hatalmas jótékonykodással) Képmutatás az egész. Elnézést, senkit nem akarok ezzel megbántani, ez szubjektív vélemény, amit - sajnos - sikerül megtapasztalnom...

Ja, csak még 1 érdekesség: Múlthét szerdán telefonon sikerült összehozni egy fogászati időpontot (terheseknek különösen ajánlott, de konkrét problémám is van). A lényeg, hogy a következő hétre mondanom kellett egy időpontot és úgy gondoltam, hogy mivel egyedül a szerdámat nem tudták még megmondani, hogy hova kell mennem (és ezidáig az volt a félnapom), ezért szerda délutánra tetettem. Másnap jóindulatúan felhívom Margaret-et (ő lett a beosztó... szeptembertől. Róla ígérték, hogy majd amikor az az iroda veszi át a beosztásokat, akkor rendeződik az egész... (na ez a bla-bla)). Szóval mondom neki, hogy csak szólni szeretnék, hogy úgy ossza be, hogy tudjon róla, délután fogászatra kell mennem. Erre kiosztott (!), hogy tegyem át másik időpontra, mert a szerdai nap nagyon nem jó (de még akkor se tudta megmondani, hogy hova kell majd mennem szerdán!!!), meg problémás stb stb... azt hittem leüvöltöm a fejét... (persze nem jött össze, mert angolul megvédeni magam nagyon nem sikerül, főleg amikor levegőt se kapok a ledöbbenéstől! Életemben nem csináltam még ilyet, de -miután lenyugodtam, eldöntöttem hogy soha többet nem szólok neki - majd amikor felhív a szerda miatt (valószínűleg kedd délután...) közlöm majd vele, hogy bocsi, de nem sikerült átraknom az időpontot... és majd megoldja ahogy tudja, elvégre ez a feladata... (azt már nem is mondom, hogy még fizetést se kapok...)

Szóval totálisan tele van velük a hócipőm (és nagyon nagyon kultúráltan fejeztem most ki magam). Ha a következő napokban nem oldják meg a fizetésemet, akkor nagy bajban leszünk, de úgy csinálom, hogy ők is... (végül is Cleckheaton-ban már ismerek egy munkajogászt Dani régebbi hasonló problémái miatt...) De most komolyan kérdezem: tényleg ilyen dolgokkal kell foglalkoznom??? Ez a fantasztikus Anglia... büszkék lehetnek rá mondhatom...

Ez most egy örömkiáltás...

Egyedül vezettem az autót és mentem vele munkába! Ennek örömére amikor megérkeztem kiderült, hogy már van 1-1 gyógyszerész a patikában (és az emeleten is), vagyis megint elszúrták a beosztásokat. Ha jól veszem ki, úgy tűnik Sunny ki akarja túrni Pault, mert közöttük valahogy nem működik a kommunikáció (nem közölte Paul-lal, hogy valakit már beosztott ebbe a patikába...) Így engem átküldtek egy másikba. Szóval gyakorolhattam a vezetést :) egy darabig ezt lehet csinálni, pontosan nem tudom én meddig fogom bírni, mindenkinek más a "eltűrő"-képessége :) Én csak reménykedem, hogy minél hamarabb rendeződik ez a beosztásos dolog és végre egy ember (inkább Paul) fogja kézbevenni... A röhej az egészben, hogy egy kedves ismerősöm hasonló szituban dolgozik ("relief"-ként) kb 300 km-re innen délre (ugyanúgy a lloyds-nak) és ott sincsenek a helyzet magaslatán a beosztásokkal (magyarul: őt is ugyanúgy "rángatják" ide-oda, mint engem). No hát csináljuk így egy darabig... (ja, az ő fizuját is elszúrták, pedig ő még előtte a biztonság kedvéért betelefonált a központba). Mikor Pault kérdeztem az ügyben, kiderült, hogy igenis automatikusan kellett volna hogy utalják a normális fizut... Mit lehet erre mondani?

Dani a héten 12 órázik, sok a munka bent, nem tudom hogy bírja! Elég kemény. Ja, és Daninak egy nagy elismerés ország-világ előtt: ma hullafáradtan még el is mosogatott mire hazaértem! (és utána ment kóruspróbára...)