A ködös Albionban

Alakul

A vezetés mindenképp. Dani képes elviselni a bepánikolásaimat minden egyes gyakorlás előtt, így tegnap is meg ma is vezettem. Azokat az utakat járjuk be ahova eddig dolgozni jártam. Persze sikerült egyszer lefulladnom egy kereszteződésben, ahol jobbra készültem fordulni, de a szembejövőket ugye el kell előbb engedni... de ahogy visszaemlékszem mindenki nyugodtan várta, hogy elinduljak, így sikerült arra koncentrálni hogy újra beindítsam az autót. Pedig mögöttem is voltak. Végül is nem volt gáz. Ha belegondolok még bátorít is egy kicsit, hogy a háromsávos körforgalomban se volt gond... lassan lehet(ne) arra fókuszálni, hogy nézzem azt is merre megyünk :)))

Nem alakul

A beosztásom semmiképp. Szerda reggel tök nyugisan csücsülök a második buszon (mert ez már azt jelenti, hogy egyrészt megtaláltam melyik busz kell, az honnan indul és a buszvezetőnek is el tudtam magyarázni, hogy hol szeretnék leszállni és hogy szóljon), amikor csörög a telefonom. Sunny nevezetű hölgyemény hívott (ő mondja meg hogy mikor melyik patikába kell mennem... a 3 hét alatt folyamatosan ígérgeti, hogy mostmár személyesen is találkozunk, mert beugri majd oda, ahol épp vagyok és odaadja a beosztásom, ami állítólag mostmár rendszeres lesz...). Szóval kérdezi hogy épp hol vagyok, mert a patika 8-kor nyitott. Mondom neki, a buszon ülök, nekem 9 órát mondott, még a naptáromban is benne van, határozottan emlékszem rá. (valószínűleg az volt, hogy mivel a helyszínt többször módosították - aznapit is -, az időpontot elfelejtette módosítani...) Ezidáig még nem is lenne gond, csak épp a drogosok már egy órája vártak a gyógyszerészre, az asszisztens meg addig nem nyithat ki, neki kell lekezelni a helyzetet (meg a mérges embereket) meg persze a gyógyszerésznek amikor megérkezik... örültek nekem, el lehet képzelni... (egyikőjükkel fényes nappal se találkoznék egyedül az utcán...). Szóval élmény volt elkezdeni azt a napot... Amit már végképp nem tudok kommentálni az az, amikor beszéltem Paul-lal (ő a másik ilyen szervező), és mondtam neki, hogy mégegyszer nem szeretnék ilyen szituációba kerülni, akkor elkezdett nyugtatgatni, hogy semmi baj, ez előfordul...  (mi van???)
Vajon ez az egész fog javulni, vagy csak megint túl naív vagyok? Ja! Nagyon úgy tűnik, hogy nem vagyok még elég ideje ebben az országban, mert elfelejtettem egy aranyszabályt! Éspedig: mindenért neked kell utánajárnod, még azután is, ami eredetileg nem a te feladatod lenne (vagyis harcolni kell azért, ami amúgy is járna neked)! Így voltam olyan naív, hogy amikor Paul-nak bejelentettem, hogy végre regisztráltak, dolgozhatok gyógyszerészként, akkor gondoltam ők majd szólnak a központban (head office) és a fizetésem automatikusan (he-he) változni is fog (emelkedni természetesen...). Persze tegnap sikeresen pofáraestem, mert ugyanúgy a tréninges fizetést kaptam augusztusra... Csak azt nem értem, hogy ha arra olyan gyorsan le tudtak csapni, hogy bedobjanak a mélyvízbe, akkor ezt miért nem intézték? Vagy megtehették volna, hogy legalább annyit odaböfögnek nekem, hogy "figyu, fel kell hívnod a központi irodát a fizetésed miatt". Tudom, túl sokat vártam el... remélem sikerül tanulnom belőle, most persze így utólag inzézkedhetek... élmény lesz...

Gondolom, most otthon rázzátok a fejeteket, de akkor is leírom:

DE JÓ LENNE HA OLYAN MELEG LENNE ITT IS!!! Légyszi' küldjetek egy kis meleget! Itt a hétvégén be kellett fűteni, és 4 rétegben járok dolgozni! (meleg trikó+póló+blúz+kardigán vagy mellény és így nem fázok). Ennyit a nyárról...

Nem igazán sikerült összehozni, hogy Dani leüljön blogolni :( de nem adom fel :)

Beosztások

Ha mesélné valaki nem hinném el. Az elmúlt két napban az eddig kedvenc patikámnak nevezett helyen a supervisor megfúrt. Valahol már nem is bánom, hogy áttettek onnan, mert baromi szar volt állandóan azt hallgatni, hogy most mi van (csak az rossz, hogy iszonyat kényelmes volt ide szembejárni dolgozni). Az egyedüli érthető dolog számomra az volt, hogy egy hatalmas káosz van a helyettesek irányításában. Nincs konkrétan egy ember aki ezzel foglalkozik, ebből kifolyólag mindenki mást mond. Ezt volt alkalmam megtapasztalni, amikor egyik reggel kaptam egy telefont, hogy az aznapi helyett máshova menjek, aztán kb 1 perc elteltével egy újabb telefon, hogy mégse menjek oda, hanem az eredeti patikába... 2 hét telt el és még ma is kaptam egy újabb (már képtelen vagyok számom tartani hanyadik) útvonal-változtató telefonhívást... és még nem is lett letisztázva... Ezt most vagy sikerül decemberig kibírni vagy elegem lesz belőlük és akkor beleszólok (húha, félelmetes voltam, igaz? :D )

Vezetés

Szombaton Dani hatalmas türelmének köszönhetően (ez igaz! :D ) gyakoroltam a vezetést. Ez még hihetetlenebb számomra (az angolok szervezési képességét már kezdem megszokni...). De most ezt így önmagában nem tudom érdekesen leírni, mert - hála Istennek - minden rendben ment, pedig még a forgalomba is kimentünk. Igaz remegett mindkét lábam utána és eszméletlenül elfáradtam. (Amúgy az autó pont attól a volt kolleganőmtől vettük meg, aki kifúrt...)

Próbálok inkább kevesebbet és gyakrabban írni :)

nnnna... azért mostmár végre írhatok valami fejleményt. Végre.

Augusztus 4-én, hétfőn délelőtt megérkezett a posta. Az ajtón kopogott és mivel mázli révén otthon voltam (pre-reges tréningesként heti 39 órás voltam és hétfőn csak délután jártam dolgozni, így a tréning végén) az ajánlott levelet át tudtam venni... Feladó: az itteni isten, a szakmai isten: a brit gyógyszerész kamara. Najó, abbahagyom ezt a sületlenséget: regisztráltak!!! Több mint 10 hónapja vártam erre a levélre, okmányra vagy akármire. Mivel épp föztem és ez akkora jelentőségű volt számomra, hogy fel sem tudtam fogni, felbontás után visszamentem főzni... majd egy kis idő után felhívtam a területi szervezőt /aki beoszt meg mindenfélével lehet nyaggatni/, mert neki kellett szólnom, ha megjön ez az ominózus papír. Csak üzenetrögzítőre tudtam beszélni. (Megjegyzem, már ők is várták ezt a papírt, mert baromira nincs emberük. De hát erre mit mondjak én, ha a saját országukban tesznek be egymásnak... csak mondjuk ez rajtam keresztül történt...). Szóval bementem ugyanúgy dolgozni (aznap 15.00-18.30-ig) és már hívtak is a benti számon és megkaptam a heti beosztásom (arra a hétre). Kedd, szerda és péntek: 3 különböző patika (egyikben sem voltam még), csütörtök: Leeds-ben egynapos továbbképzés. Aha. Izgalom a köböm, pedig azon a héten még "second pharmacist" lehettem, ami egy megnyugtató állapot. Igenám, én viszont igencsak szeretem a megnyugtató állapotokat, ezért így könyveltem el, hogy én mindenhol - egy jó darabig - második gyszerész leszek... tehát bármi van, tudok kihez fordulni.. A hét így le is ment, az odautazásokon kívűl még élvezni is lehetett. Sok új emberrel ismerkedhettem meg (még ha csak rövid időre is) és kivétel nélkül rendesek voltak az ottdolgozók. Mindenhol jobb volt a munkamegosztás, mint ahol gyakorlaton voltam (Cleckheaton).

Pénteken meg csak félnapos voltam, mert mennünk kellett ultrahangra a Dewsbury kórházba (másodszor). Most Pocakot sokkal jobban megvizsgálták a monitoron keresztül, hála Istennek minden rendben és megint vettünk fotókat róla (4 font volt és most "csak" kettőt kaptunk). Pontosan 20 hét 3 naposak voltunk akkor.

Mélyvíz

Még pénteken este (és még örülhetek, hogy nem vasárnap este) telefonon megkaptam a következő heti beosztásom. Hétfő, kedd: Town street (itt a szomszédban, ahol kezdtem és ahova nagyon szívesen megyek), szerda: Wibsey (Bradford egyik része) csütörtök, péntek: Thornbury (Bradford másik részén). Mivel az utóbbi kettő semmit nem mondott nekem, azt mondtam: rendben. Majd ha minden működik, akkor ezek lesznek az állandó helyeim (azóta a szerdait megváltoztatták: Butler street, Bradford lett). Igenám, csakhogy én abba a tudatban voltam, hogy második leszek, így a volt főnökömmel újra együtt dolgozhatok. (Mondjuk pénteken amikor beugortam hozzájuk, akkor Sue mondta, hogy ő nem lesz hétfőn és kedden) meg hát abból is következtethettem volna, hogy az időpontok pont a nyitvatartásokkal egyeztek meg... szóval nem használva az eszemet, én hétfőn úgy mentem át ebbe a patikába, hogy jönni fog egy gyszerész is... aztán telt-múlt az idő és nem jött (közben ment minden a maga normális kerékvágásában, ellenőriztem a gyszereket, tanácsot adtam stb). A legfurább az egészben az volt, ahogy a többiek ezt lereagálták: majdhogynem bepánikoltak (főleg az egyikőjük, a "supervisor"), hogy akkor most mi lesz?! Mert hát nekem nincs tapasztalatom, nem vagyok olyan gyors, és különben is itt van ez a rengeteg ellenrőriznivaló amik az otthonokba mennek (nursing homes). Úgyhogy volt telefonálgatás meg minden, megigérték, hogy másnap (kedden) jönni fog aki szokott (egy külsős helyettes (locum)). (A belsős helyettes, tehát aki a lloyds-nak dolgozik, az a "relief". Mint ami most én is vagyok). Szóval kedden csak "nursing home"-os gyszereket ellenőriztem, de megcsináltam! (én magam sem hittem el) Aztán a nap folyamán kezdett világossá válni, hogy akik eddig Sue-t helyettesítették, Oliver ( a spanyol gyszerész, akitől olvadoznak az angol asszisztensek (szinte mindegyik patikában ismerik és hát persze emlékeznek rá)) és Zahida, aki egy nagyon szimpatikus helyettes, pár napot dolgoztunk együtt amikor tréningeztem össze-vissza, és őt nagyon megszerették (főleg a "supervisor") és én most "kiütöttem" ezt a két embert innen, mert ideraktak... Eléggé nagy pofáraesés volt... a legrosszabb az egészben, hogy nincs ott az angolom, hogy ezt a helyzetet el tudtam volna "ütni" valami poénnal... szar volt... ott ahova nagyon szívesen mentem... (rájöttem, hogy én Sue-val dolgoztam nagyon szívesen, de ez a lehetőség nem áll fenn, mivel nagyon ritkán raknak be 2 gyszerészt ugyanabba a patikába). Ez van. Hétfőn és kedden megyek ide a szomszédba, egyedül. Csak nem lesz olyan rossz...

Szóval be lettem dobva a mélyvízbe... kicsit rémisztő, de lehet élvezni (kivéve amikor bejön egy beteg és véletlenül se beszélne tisztán és érthetően, de csak mondja és mondja hogy mi a baja, én meg nagy bölcsen nézek rá és próbálom kitalálni, hogy akkor most mi van??!!)

Viszont a csütörtök-pénteki (tegnap+ma) "thornbury"-s "patikát" el kell mesélnem! Tudom, hogy hihetetlen, pedig igaz. Szóval a Morrisons parkolójában (ez olyan, mint a tesco például) van egy kabin. Ez a patika. Ami hihetetlen, az az, hogy se wc, se víz. Ez mondjuk zuhogó esőben izgalmas, amikor a közeli rendelőbe járunk át klotyóra, vagy ha az bezárt, akkor a bevásárlóközpontba... A víz szimplán a szappanos kézmosás miatt hiányzik, főleg a drogosok után akiket felügyelnem kell, hogy valóban bevették/megitták-e a pótszerüket. Némelyikükre ráférne egy kiadós mosdás... Ebben a patikában/kabinban 2 ázsiai leányzó tartja a frontot (egyikük részmunkaidős mert máshol is dolgozik), akik testvérek. Nagyon aranyosak és segítőkészek. Mivel ezen a területen nagyon sok ázsiai él akik között vannak olyanok is, akik annak ellenére hogy vagy 30 éve itt laknak nem beszélnek angolul (csütörtökön aláiratattam egy receptet egy teljesen befátyolozott nővel... ahogy el kezdett írni rádöbbentem, hogy valószínűleg a nevén kívűl nem tud mást leírni. Egy 4 éves kisfiúval volt) szóval Noreen meg a húga rendezik le ezeket az ügyeket. Vicces. Itt vagyok Angliában, nekem is vannak nehézségeim a nyelvvel és közben egy másik nyelven (urdu?) intézik emberek a dolgaikat. Noreen mesélte, hogy ők már élvezik ahogy az odapottyanó helyetteseket sokként éri a hír, hogy se wc, se víz (nekem is az volt... ) Ennek ellenére úgy érzem adok egy esélyt a dolognak, szóval egyenlőre nem szaladok a lloyds-os szervezőhöz hogy tegyenek máshova. Kicsit kihívásnak érzem a dolgot, meg hát hetente 2 nap. Kibírhatónak tűnik :)))

Dani helyzetébe nem kezdek bele, így is abnormálisan hosszú lett a mai bejegyzésem (ja! hogy már holnap van! :))) Szóval hátha összejön a hétvégén végre, hogy írjon ő is ebbe a blogba, és jobb ha ő meséli el mi van. Nekem csak az jut eszembe az egészről: sokról ami értelmetlennek látszik, lehet hogy mégis az az út amire lépni kell. Még akkor is ha nem tudod megmagyarázni.

Jó éjt :)

Hogy lehetne átadni szavakkal hitelesen ami itt van? Eddigi tapasztalataim alapján ez valahogy nem működik...

Próbáltam tényekre hagyatkozni, érzelmek nélkül (ha-ha-ha), hogy amennyire lehet objektív legyek. Nem megy.

Dani és a jelenlegi munkahelye: július elején kapott egy részt a fizetéséből (nagy nehezen,  ld előző irományt), kézbe, egy cetlire lefirkálva a főnökének a gondolatmenetével... (persze, hogy tiszta zagyvaság, de tételezzük fel, hogy mi vagyunk hülyék...). Mellette azt mondta, hogy  a maradék fizu a hónap végén lesz. Megint ugyanaz a körömrágás: augusztus 31-én estefele Dani már felhívta (mivel addig semmi nem történt!) hogy akkor most mikor kapja meg a fizetésének a másik részét?! Válasz: másnap otthagy egy csekket...

1) ahogy számolt, az alapján Dani fizetése az itteni minimálbért sem éri el.

2) nem kapott semmilyen fizetési papírt, amin rajta kell(ene) lennie, hogy mennyi levonás van az adóra illetve a társadalmobiztosításra.

Ez idáig kapásból törvényellenes. Ezek után komolyan gondoljátok, hogy hunyászkodjon meg és türjön???

Mert arról még nem is írtam, hogy folyamatos lelki nyomás alatt tartják és fikázzák a munkáját, meg ilyet mondott neki a főnöke, hogy nem termel Dani neki semmi profitot! 2008. június 2-ától van ott, gyakorlatilag 33 napja. Egyértelműen nem egyformán kezelik a többi ott dolgozóval (összesen vannak 3-an a főnökön kívűl...).

Lépni muszáj, nekünk ez a véleményünk... Megírtunk egy levelet, amiben megkértük, hogy írásban tájékoztasson egy pár dologról (pontos órabér, fizetési papír, a fizetés napja, szabadság stb.) Nem voltunk se fenyegetőek, sem bunkók. Információt kértünk arról, amit már az elején meg kellett volna adnia... és szerdán megyünk egy munkajogászhoz tanácsot kérni...

Velem a helyzet abszolút változatlan: a kamara ül a papírjaimon (és az idegeimen) és még mindig nincs semmi.

Nem megy. Ez már idáig is túl sok volt... nem tudunk "normálisan" élni itt. Az egész már egy rémálom (ami szeptember óta megy), és nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne induljon el bennem az a sok - érzelmekkel teli - kiakadás és véleményáradat arról ami itt van, amilyenek az emberek, ahogyan viselkednek... Persze, hogy hibás lenne, mert erős általánosítás. Csak annyira semmitmondó az a közhely, hogy mindenhol van mindenféle ember...de vannak olyan dolgok, amik nagyon jellemzőek (vagy nem jellemzőek: pl a főzés vagy a precízség).

Amennyire negatív ez az egész, annyira nagy, sőt nagyobb örömünk van. Mostmár egyre kevésbé megy ki a fejemből, mert egyre nagyobb a pocakom :)  De hál' Istennek jelentéktelen hányinger volt csak az elején, meg fáradtság (ez még megvan), meg mostanság néha-néha szédülés. De lényegében semmi extrém dolog nem kísérte ezidáig. Szóval egy pici élet növöget, az ultrahangos véleménye szerint egy kisfiú (ami persze majd csak a születésekor lesz tuti) és december 24-re van kiírva...  :)

Amikor csak eszmbejut, eltörpül ez a sok marhaság ami körülvesz... jó lenne ha többször jutna eszembe...