Hogy lehetne átadni szavakkal hitelesen ami itt van? Eddigi tapasztalataim alapján ez valahogy nem működik...
Próbáltam tényekre hagyatkozni, érzelmek nélkül (ha-ha-ha), hogy amennyire lehet objektív legyek. Nem megy.
Dani és a jelenlegi munkahelye: július elején kapott egy részt a fizetéséből (nagy nehezen, ld előző irományt), kézbe, egy cetlire lefirkálva a főnökének a gondolatmenetével... (persze, hogy tiszta zagyvaság, de tételezzük fel, hogy mi vagyunk hülyék...). Mellette azt mondta, hogy a maradék fizu a hónap végén lesz. Megint ugyanaz a körömrágás: augusztus 31-én estefele Dani már felhívta (mivel addig semmi nem történt!) hogy akkor most mikor kapja meg a fizetésének a másik részét?! Válasz: másnap otthagy egy csekket...
1) ahogy számolt, az alapján Dani fizetése az itteni minimálbért sem éri el.
2) nem kapott semmilyen fizetési papírt, amin rajta kell(ene) lennie, hogy mennyi levonás van az adóra illetve a társadalmobiztosításra.
Ez idáig kapásból törvényellenes. Ezek után komolyan gondoljátok, hogy hunyászkodjon meg és türjön???
Mert arról még nem is írtam, hogy folyamatos lelki nyomás alatt tartják és fikázzák a munkáját, meg ilyet mondott neki a főnöke, hogy nem termel Dani neki semmi profitot! 2008. június 2-ától van ott, gyakorlatilag 33 napja. Egyértelműen nem egyformán kezelik a többi ott dolgozóval (összesen vannak 3-an a főnökön kívűl...).
Lépni muszáj, nekünk ez a véleményünk... Megírtunk egy levelet, amiben megkértük, hogy írásban tájékoztasson egy pár dologról (pontos órabér, fizetési papír, a fizetés napja, szabadság stb.) Nem voltunk se fenyegetőek, sem bunkók. Információt kértünk arról, amit már az elején meg kellett volna adnia... és szerdán megyünk egy munkajogászhoz tanácsot kérni...
Velem a helyzet abszolút változatlan: a kamara ül a papírjaimon (és az idegeimen) és még mindig nincs semmi.
Nem megy. Ez már idáig is túl sok volt... nem tudunk "normálisan" élni itt. Az egész már egy rémálom (ami szeptember óta megy), és nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne induljon el bennem az a sok - érzelmekkel teli - kiakadás és véleményáradat arról ami itt van, amilyenek az emberek, ahogyan viselkednek... Persze, hogy hibás lenne, mert erős általánosítás. Csak annyira semmitmondó az a közhely, hogy mindenhol van mindenféle ember...de vannak olyan dolgok, amik nagyon jellemzőek (vagy nem jellemzőek: pl a főzés vagy a precízség).
Amennyire negatív ez az egész, annyira nagy, sőt nagyobb örömünk van. Mostmár egyre kevésbé megy ki a fejemből, mert egyre nagyobb a pocakom :) De hál' Istennek jelentéktelen hányinger volt csak az elején, meg fáradtság (ez még megvan), meg mostanság néha-néha szédülés. De lényegében semmi extrém dolog nem kísérte ezidáig. Szóval egy pici élet növöget, az ultrahangos véleménye szerint egy kisfiú (ami persze majd csak a születésekor lesz tuti) és december 24-re van kiírva... :)
Amikor csak eszmbejut, eltörpül ez a sok marhaság ami körülvesz... jó lenne ha többször jutna eszembe...
Utolsó kommentek