A ködös Albionban

Szóval... mivel suliszünet van, ma a forgalom elég gyér volt, 15 perc alatt beértem a patikába. Kim szerdától szabira megy, úgyhogy már ma be volt sózva (mégjobban mint szokott) hogy mi lesz amíg nem lesz itt (tényleg rengeteg dolgot megcsinál, sajna elmagyarázni nincs türelme (annyira kapkod és így az egészet egyedül ő érti...) szóval valahol érthető, viszont ha csak ő ismeri a rendszert, akkor nélküle tényleg elakadunk... De ma, ahogy félfüllel hallottam végre magyarázott Paula-nak, meg előre megcsinált gyógyszeresadagolókat. A kis forgalom mellett szép tempóval le is ellenőriztem ezeket. Ez így jó volt, mert könnyebb lesz a hét hátralevő része és mindezt ülve csinálhattam (ami nagyon lényeges szempont 32 hetesen)  :)))

Ahogy figyeltem amint Paula egyre több szabad utat kap a patika működtetéséhez és egyre több mindent tud, úgy viszi bele azt a normális rendszert, ami általam is követhető. (Konkrétan olyan dolgokra gondolok, mint pl. a recept másikfelének egy kiskosárba való gyűjtése. Na, ezt most nagyon elmagyaráztam :)  A lényeg, hogy ezek a papírok össze-vissza hánykolódnak általában, ami idegesítő tud lenni.

Másik kellemetlen dolog, hogy nincs mikró... Tudom, van ahol ez nem mindennapi eszköz, bevallom én már hozzászoktam, márcsak azért is mert így lenne hol megmelegíteni az ebédemet. No, hát ma nem így jártam. Tegnap Danival összedobtunk egy töltött paprikát és honvágycsillapítás gyanánt ma abból vittem be (reménykedve, hogy talán a szomszédos fisendcsipszesnél felmelegíthetem. Az első nap Kim ott melegítette fel a kajámat, mert nem gondoltam, hogy nincs mikró). Nekem nem melegítették fel... (állítólag nem az a főnök volt épp) de az egész elég kellemetlen volt, nem is mentem vissza (és nem is fogok, mert az egész nevetséges... de csak kínomban...) Így rátettem a 30 éves fűtőtestre a műanyag dobozomat, hogy legalább jéghideg ne legyen... viszont még langyos se lett... viszont éhes voltam... Igazság szerint csak az mérgesít fel, amikor erre Kim azt reagálja, hogy rajtam kívűl nem használná senki, meghogy nincs hova tenni... (ami egy nagy baromság). Válság ide vagy oda, meg a véleményeket is illedelmesen leszarom, de én utána fogok járni, hogy lehetne beszerezni egy mikrót... (egyáltalán, hova tünt az ami ott volt?) Ja! Azt meséltem, hogy múlthét pénteken, amikor elblattyogtam az egyik ázsiai étkezdéhez és vettem valami csirkés szendvicset, előtte - ahogy szokás - megkérdeztem mindkettőjüket, hogy kérnek-e valamit... így önmagában rendben, hogy persze mindketten igent mondtak, csak egy kicsit érdekesen alakult, hogy egy 31 hetes, nagypocakos terhes nővel hozzatják a kajájukat... (semmi bajom a sétával, csak egy kicsitől is kifulladok már... csak lassan megy.) De legközelebb már telefonon fogom megrendelni a kaját. Olyan fura, mert az egész úgy tűnik, mintha előttem a nagy semmi lett volna. Igaz, hogy Paula épp utánam pár nappal jött vissza dolgozni, mert sokáig betegállományban volt és a patikavezetőt meg az egyik asszisztenst (supervisort) áttették Thornbury-be (ez a kabinos patika), de hogy ne legyen egy kajamenű se kirakva, az fura (eddig szinte mindenhol volt, ahol voltam). Mindegy, addigis belefér pár szendvicses nap... (nem szeretnék mndennap gyorskaját enni.)

Még mindig nem sikerült eljutnom odáig, hogy konkrétan arról írjak mit is csinálok, de ami késik nem múlik. Előbb-utóbb csak sikerül. Ígérem :)))

Lenne valaki, aki rendelkezik akkora türelemmel, hogy részletesen elmagyarázza nekem hogy a túróba tudnék képeket felrakni ide?

Mielőtt belefogok egy napba, elmesélem, hogy ismét hívtam a rendőrséget... Amióta ebben az országban vagyok azóta tűzoltókat is kellett hívnom (még Bradford-ban), az autólopást már írtam és a legutóbbi most szombaton... A "kedvenc" bandánk, akik most osztódásszerűen megsokasodtak (szinte elözönlötték a parkolót) kitalálták, hogy tök buli petárdázni... Most az egyik - távolabbi, sorházas szomszéd volt úgy, hogy oda kényszerült parkolni, de még a petárdázás előtt a nagy zajongásra kiment és elállt onnan (hasonlóan mint mi a múltkor). Ez csak azért fura nekem, mert eddig gondolhattam azt, hogy így csak mi járhatunk, mivel idegenek vagyunk itt (persze a lopás óta még parázósabbak is). Falu révén meg tudják, hogy külföldiek vagyunk... Amikor először kinéztem a zajra és láttam a nissan-os szomszéd autóját, akkor gondoltam hogy vagy nagyon bátor, vagy mivel ő itthon van, lehet hogy ismerik is egymást, ezért az ő autója nincs veszélyben... hát rosszul gondoltam... Viszont a petárdázásra betelt nálam az a bizonyos pohár, mivel a szanaszét hulló szikrák vagymik már a ház előtt parkoló autónkhoz így is közel voltak... meg különbenis menjenek a jó francba. A lényeg, hogy végre pozitív módon állt hozzá a rendőrség (de tényleg nem értem, hogy senki nem csinál semmit?! Az itteniek normálisabban el tudják mondani mi van itt, miért nekem kell elgagyognom ezt az egészet?!) Persze a hívás közben már el is vonultak (nemsokkal a petárdázás után), de szétnéztek erre a rendőrök meg állítólag majd néznek errefelé máskor is...

Mindennap

most viszonylag egyforma, ami nem egy hátrány az előzmények után. De azt gondolom nem tudnám sokáig csinálni. Dani mindennapját - szerintem - ő hivatott leírni a legjobban, márhogyha sikerül leülnie a blog elé... Ezért most a sajátomét írom le. Jelenleg egy darab (még mindig hihetetlen számomra) patikában vagyok, ez a "manchester road"-i. Októberben, tehát még egy hétig 9-től este 6-ig van nyitva (novembertől már csak fél 6-ig, és szombaton már nem lesz nyitva. Én nem dolgozom szombaton). Szóval 9-re megyek, ami azt jelenti, hogy 8:15-kor indulok itthonról. Ez az autóval igazán kényelmesenek mondható, annak ellenére, hogy a legnagyobb dugóban megyek (araszolgatás), elkerülőút nincs. A Manchester Road egy rendkívűl csúnya környék (szeretnék szebbet írni, de mit csináljak ha ez az igazság? Persze ez szubjektív). Ez egy 2x 3 sávos, nagyon forgalmas út, az úttól kicsit beljebb épített, lepukkant üzletekkel. Igazándiból fogalmam sincs hogy tudják fenntartani magukat ezek az üzletek, mert gyalogost ritkán látni, a forgalmuk nagyon kicsi. Senkit nem akarok se leminősíteni, se leírni, de az emberek egy kissé igénytelen arrafelé. Egyik érdekesség, hogy az egyik bolt egy fish&chips üzlet, angolok működtetik, de senkinek nem ajánlom. Eddig ha egy ilyet kipróbáltam (egyet Cleckheaton-ban, a másodikat meg most itt), akkor határozott megfogadás követte: "soha többet!". Nem túlzok, szó szerint folyt belőle a fáradtolaj és borzalmas az íze. Egyik kollegám figyelmeztett előtte, de kíváncsi voltam... igaza volt. A másik kollegám pedig most pénteken képtelen volt megenni, amit ott vásárolt... (és ők angolok). Kicsit alrébb van vagy 3, ázsiaiak által üzemeltett gyorsétkezde, ami szerencsére ehető, úgyhogy azt hiszem inkább tőlük fogok/fogunk rendelni. A környezetből adódóan kisforgalmú a patika, de mivel egyre lassabban bírom a munkát, nekem még így is egy átlagos forgalomúnak tűnik. Két asszisztenssel dolgozom, egyikőjük Kim, aki kora ellenére - sajnos - túlpörög. Amúgy rendes, csak kissé idegesítő amikor 6 előtt 5 perccel az orrom alá nyom egy gyógyszeresdobozt ("dossette box", amit le kell ellenőriznem, hogy tényleg az van-e benne, meg jó-e az adagolása stb, ez egy adott betegnek készül), hogy ez még kell holnapra (megj.: másnap reggel nyugodtan le lehet ellenőrizni). A másik kollegám Paula, akiről abszolút dr Bubó Ursulája jut eszembe. Ő szerencsére nem pörög túl, sokkal nyugodtabb. Mindketten középkorúak, és nekem olyan, mintha megint egy másik nyelven beszélnének...

folyt.köv később

...hogy azt a 6 hónapot leszámítva, amíg Dani otthon volt én meg itt, még soha nem vártam, hogy menjek dolgozni hétfő reggel. Sőt, tulajdonképpen - ahogy az előzményekben olvashattátok - egyre nagyobb undorral mentem, minden nap. Most viszont az a magyarázat, hogy Dani hazarepült egy kis időre és egyedül maradtunk a kis Görögdinnyémmel. És így most a munka segíthet abban, hogy gyorsabban elteljen ez a "kis" idő...

Olyan nehéz leírni, kifejezni, hogy mi van az emberben (ezért is ódzkodtam a blogírástól :) ), de megpróbálok eleget tenni egy kérésnek, amivel leírnám mi vesz körül, hogy telik el egy nap, milyenek a szomszédok. Tkp. ledöbbentem magamon, hogy ezeket eddig nem is írtam le... merthogy már leírhattam volna... Szóval a kérés jogos és legfőképp teljesen logikus :)

Mi vesz körül? A lakásról: egy faluban (Birkenshaw) van, épp a rendelő+patikával szemben, egy sorház - majdnem - utolsó lakása. Hatalmas mázlimra decemberben megvette egy velünk egyidős angol srác (Sam) (lakáshitelből)

Dani épp most landolt Pesten :)

Szóval Sam rendbetette és annak ellenére, hogy a legolcsóbb dolgokat választotta, meg amit lehetett házilag oldott meg (az apukája (Neil) ezermester, pl ő csinálta a parkettát - gondolom többek között. Igaz a parketta már 2x felpúposodott, de Neil jött is és kijavította), na a lényeg, hogy szépen felújította (állítólag nagyon rossz állapotban volt) és ismét nagy mázlimra nem ügynőkségen keresztül, hanem magánúton kiadta. Ha ügynökségre ment volna, akkor nem lett volna lehetőségem kivenni, mert akkor még nem tudtam bizonyítani, hogy 6 hónapja ebben az országban lakom... itt úgyanis van egy ilyen - rendkívűl "értelmes" - szabály, hogy féléves banki- munkáltatói, meg mindenféle papírral kell bizonyítani, hogy van keresetem, ki tudom fizetni a havi bérleti díjat meg rezsit. Ja, és persze nem tudtam volna leperkálni a többhavi kauciót... és mindez tavaly Karácsony előtt, amikor az addigi "kedves" lengyel lakótársam kirúgott (így visszagondolva azt hiszem az volt a baja, hogy nem voltam eléggé hálás, hogy októberben befogadott...) Mindegy, valahogy túléltem. Visszatérve a jelenlegi lakásra: 2szobásnak mondják, ami itt azt jelenti, hogy az emeleten van 2 szoba (egy közepes meg egy kicsi). Itt van még a fürdőszoba is (kád, csap és klotyó). A földszinten van egy kis előszoba, a nappali meg a konyha. Amúgy egy tipikus angol lakás: a bejárati ajtóval szemben indul felfelé a lépcső az emeletre. A kihagyhatatlan padlószőnyeg már a lépcsőt befedi és - a fürdő kivételével - az emeleten mindenhol van. Az ablakokkal valahogy hadilábon állok. Igaz, hogy nagyon jól zárnak és viszonylag nagyok, de a kinyitható felület kb. az 1/5-öd része az egésznek és az is felül, tehát én csak székről tudom kinyitni. Ami nagy hassal kész élmény. Tavaly télen volt egy kis harcom a penésszel az ablakok kereteinél, remélem idén nem kell ezzel vesződni. Nagyon nedves a levegő, annak ellenére hogy sokat szellőztetünk. Ja, erről jut eszembe a pince. A konyhából nyílik és mint valami sötét verembe visz le a lépcső (Dani kirakott egy ördögszobros képeslapot a pinceajtóra :))). Lent van a mosógép (sajnos máshol nem fér el és a csatlakozója is ott van) meg a bicaj meg még a tetődoboz (ami a kisautónkon volt, amikor kijöttünk). Nagyon gáz, de a pince annyira nedves, hogy ott tárolni semmit nem lehet, mert pár nap alatt bepenészedik. Amikor esik (és az elég gyakran előfordul), akkor még a falak és a kövezet (nincs lebetonozva) csupa víz. Nagyobb esőzéseknél még tócsa is van lent. Igazándiból - bár nem értek hozzá - borospincének kiváló lenne :)))

Szomszédok: lényegében a közvetlen szomszédünk egy 86 éves néni (Jean), aki tündéri. Igaz, nem sokat találkozunk, de egymásra szoktuk bízni a lakást, amikor valamelyikünk elmegy (most pl Dani mondta, hogy nézzen rám ha nem gond) Szerintem nem fog, de olyan aranyos, hogy mégis megnyugtatóan hat. Ha itt dolgoznék a szomszéd patikában, akkor biztos többet találkoznánk. Hátrafelé a falszomszédunkat nem ismerjük, valószínűleg az a lakás a másik utcából nyílik. Csak egy nagy bimbammos órát szoktunk hallani hétvégenként (nagyon tetszik). És van egy még egy szomszéd (merthogy majdnem a legvégén vagyunk a sorháznak, de folytatva beljebb van még egy lakás, ahol egy fiatal pár lakik. Amíg a tréningem volt Cleckheaton-ban, addig pletyka szintjén hallottam felőlük, mert az ottani kolleganőm, Jenny jóbarátjuk. Innen tudom, hogy nyáron volt az esküvőjük és mint ahogy később összeállt a kép, épp akkor voltak nászúton, amikor ellopták az autónkat. (Ők rálátnak az ablakaikból a házunk mellett levő kis beállóra, ahonnan ellopták az autót). Malcolm-mal (így hívják a mostani autónkat, Jayne - az előző tulaj - adta neki ezt a nevet, merthogy Mondeo "M") azóta se állunk be ebbe a beállóba.

Ja, a "nagykedvenc" suhanc bandánkról még nem is írtam! A rendelő+patika parkolója az épület mögött van, ami tkp velünk (meg a szomszéd fiatal párral) szemben van. A parkoló belső sarka - sajnos - elbújásra kivállóan alkalmas hely. Na, odajárnak füvezni. Ebben a témában nem tudok tárgyilagos lenni. Rossz tapasztalatok miatt, az én véleményem az, hogy ezek a fiatalok nagyon sötétek és nagyon - finoman fogalmazva - rosszindulat árad belőlük. Nem tudom, hogy ők lopták-e el az autónkat, persze képtelenség bizonyítani, de pl egyik este, amikor csak a parkolóba tudtam beállni, mert a házunk előtt álltak, akkor 3 gyerek nagyon érdekes mód egyre közelebb merészkedett az autónkhoz. Persze azon a részén álltam meg, amit az ablakokból jól látni (tehát nem a belső sarokhoz, amit mi már nem látunk), úgyhogy Dani hatalmas vehemenciával és elszántsággal kiviharzott (addigra már konkrétan az autó ajtajának álltak háttal. Legyünk naívak: csak nekitámaszkodva, persze mindezt sötétben, lágy parkolói fények mellett), de amint meglátták hogy Dani megy a kocsi felé, elódalogtak, majd beült az autóba és - az addigra már üres helyre - a ház elé beállt. A biztonság kedvéért lent a kislámpát égvehagytuk egész éjszakára... (ennyit a rezsispórolásról). Hál' Istennek ez az autó nem feltünő, mert jobbkormányos, angol rendszámmal és nem kisautó (állítólag azt szeretik lopkodni...)

Mit mondjak én, ha a helyiek legyintenek a rendőrök hatékonyságára?!

Azt hiszem egyenlőre ennyi elég mostanra. Dani épp az otthoni levegőt szippantja magába (akármennyire szennyezett), az otthoni zajt élvezi (2x 3sávos Dózsa György út), de biztos vagyok benne, hogy jól van :))) ja, és azt is élvezi, hogy magyarul beszélnek körülötte! Aki tudja mi a honvágy, az most ezt nagyon érti. :)

A beszámoló folyt köv. Mondjuk egy átlagos napról.

Jó éjszakát!

:)

... hogy mi történt valójában. Hétfőn hívtam a területi vezetőt (area manager), persze üzenetrögzítő. Aztán hívtam az asszisztensét (operational support manager, ez Paul. Lényegében ő dolgozik a területi vezető helyett), persze szintén üzenetrögzítő. Mindkettőre hagytam üzenetet, sűrgős visszahívást kérve. Paul vissza is hívott... nem sikerült megnyugtatnia... Mire beértem a patikába (ami nekem a 12.), addigra ott volt (mint kiderült egy ott dolgozónak elszarták a fizetését és azt kellett intéznie...). Persze sikerült totálisan eltévednem, adrenalinszintem az egekben, 38 fontból valahogy nem tudok navigációs szart venni... De akkor épp ez zavart a legkevésbé. Paul ügyködött az irodai gépen, én megpróbáltam lenyugodni, de sikerült megtalálnom a legjobb tevékenységet, amivel az ellenkezőjét értem el: felhívtam a lloyds fizetési osztályát (payroll dep.).

Valaki azt mondta nekik, hogy otthagytam a céget.

Törölve voltam a rendszerből.

Szerintetek hogy történhet meg ilyen??? Sajnos nem tudtam függetleníteni magam a történtektől... azt hittem ott esek össze. Minden hó 26-án van fizunap, ott álltam 29-én, több mint egy éve vagyok ebben a ... országban és még látni sem láttam egy rendes fizut (persze ennek hosszú előzménye van a drága kamarával). De, hogy az augusztusi fizetésemet is elszúrják, utána meg még fizut sem kapok... és mindemellett ugráltatnak össze-vissza... Paul se értette, hogy történhetett, persze próbálta megmagyarázni. Ő legalább elnézést kért, aztán mondta, hogy péntekre megkapom a fizetésem (az augusztusi különbözetet is). Erre csak annyit tudtam mondani: sajnálom, de az nem elég! (hétvégén nem részletezi a bank hogy miket vontak már le és miket nem, ezért nagy gázban voltunk. Az albérleti díj, rezsi (villany, gáz), autóbiztosítás és ingatlanadó már levonódott, de október elsején még plusszban levonódott a tv díja és a víz is. Ez utóbbi kettőt csak úgy sikerült megoldani, hogy amikor Paul-nak mondtam, hogy péntek túl késő, akkor az ottani kasszából kivett egy összeget és odaadta. Azzal el is rohantam a bankba és betettem (így tudták levonni a két utóbbit). Addigra viszont annyira kimerültem, hogy képtelen voltam a munkámra koncentrálni. (Paul közben elment)

Közben drága Margaret hívott a szerda miatt... mondtam neki a fogászatot. Pár perc múlva Paul hív a fogászat miatt (!). Igazán nem értem.. el kell nekik magyarázni, hogy egy terhes nőnek kifejezetten ajánlott hogy elmenjen a fogászatra??? Valahogy elmondtam Paul-nak, hogy miért szerda délután stb. (az érdekelte, hogy konkrét tennivaló van-e, vagy csak ellenőrzésre megyek... Konkrét, mondtam, de basszus és ha csak ellenőrzésre mennék??? gondoltam... de a kérdése az volt, hogy utána (merthogy elméletileg délelőtt dolgozom) még vissza tudnék-e menni dolgozni!!!!!!!?????? Na, ekkor beleröhögtem a telefonba! És abban a pillanatban megragadtam a lehetőséget és azt találtam mondani, hogy Paul én legszívesebben most azonnal hazamennék. Nem tudok dolgozni (lábam remegett, bőgésen túl voltam, fejem szétrobbant) Fizetést nem kaptam és még továbbra is ugráltatnak. NEM. Paul valamivel megértőbbnek mutatkozott. Ugyancsak pár perc elteltével (vagy mittudomén, az időérzékem már rég nem működött), Margaret hívott, hogy akkor ma meg holnap Manchester Road (ez a 12. patika) és szerda-csüt-péntek otthon maradok. Ez életmentő volt.

A területi vezetővel azóta sem beszéltem. Nem hívott vissza.