...hogy azt a 6 hónapot leszámítva, amíg Dani otthon volt én meg itt, még soha nem vártam, hogy menjek dolgozni hétfő reggel. Sőt, tulajdonképpen - ahogy az előzményekben olvashattátok - egyre nagyobb undorral mentem, minden nap. Most viszont az a magyarázat, hogy Dani hazarepült egy kis időre és egyedül maradtunk a kis Görögdinnyémmel. És így most a munka segíthet abban, hogy gyorsabban elteljen ez a "kis" idő...

Olyan nehéz leírni, kifejezni, hogy mi van az emberben (ezért is ódzkodtam a blogírástól :) ), de megpróbálok eleget tenni egy kérésnek, amivel leírnám mi vesz körül, hogy telik el egy nap, milyenek a szomszédok. Tkp. ledöbbentem magamon, hogy ezeket eddig nem is írtam le... merthogy már leírhattam volna... Szóval a kérés jogos és legfőképp teljesen logikus :)

Mi vesz körül? A lakásról: egy faluban (Birkenshaw) van, épp a rendelő+patikával szemben, egy sorház - majdnem - utolsó lakása. Hatalmas mázlimra decemberben megvette egy velünk egyidős angol srác (Sam) (lakáshitelből)

Dani épp most landolt Pesten :)

Szóval Sam rendbetette és annak ellenére, hogy a legolcsóbb dolgokat választotta, meg amit lehetett házilag oldott meg (az apukája (Neil) ezermester, pl ő csinálta a parkettát - gondolom többek között. Igaz a parketta már 2x felpúposodott, de Neil jött is és kijavította), na a lényeg, hogy szépen felújította (állítólag nagyon rossz állapotban volt) és ismét nagy mázlimra nem ügynőkségen keresztül, hanem magánúton kiadta. Ha ügynökségre ment volna, akkor nem lett volna lehetőségem kivenni, mert akkor még nem tudtam bizonyítani, hogy 6 hónapja ebben az országban lakom... itt úgyanis van egy ilyen - rendkívűl "értelmes" - szabály, hogy féléves banki- munkáltatói, meg mindenféle papírral kell bizonyítani, hogy van keresetem, ki tudom fizetni a havi bérleti díjat meg rezsit. Ja, és persze nem tudtam volna leperkálni a többhavi kauciót... és mindez tavaly Karácsony előtt, amikor az addigi "kedves" lengyel lakótársam kirúgott (így visszagondolva azt hiszem az volt a baja, hogy nem voltam eléggé hálás, hogy októberben befogadott...) Mindegy, valahogy túléltem. Visszatérve a jelenlegi lakásra: 2szobásnak mondják, ami itt azt jelenti, hogy az emeleten van 2 szoba (egy közepes meg egy kicsi). Itt van még a fürdőszoba is (kád, csap és klotyó). A földszinten van egy kis előszoba, a nappali meg a konyha. Amúgy egy tipikus angol lakás: a bejárati ajtóval szemben indul felfelé a lépcső az emeletre. A kihagyhatatlan padlószőnyeg már a lépcsőt befedi és - a fürdő kivételével - az emeleten mindenhol van. Az ablakokkal valahogy hadilábon állok. Igaz, hogy nagyon jól zárnak és viszonylag nagyok, de a kinyitható felület kb. az 1/5-öd része az egésznek és az is felül, tehát én csak székről tudom kinyitni. Ami nagy hassal kész élmény. Tavaly télen volt egy kis harcom a penésszel az ablakok kereteinél, remélem idén nem kell ezzel vesződni. Nagyon nedves a levegő, annak ellenére hogy sokat szellőztetünk. Ja, erről jut eszembe a pince. A konyhából nyílik és mint valami sötét verembe visz le a lépcső (Dani kirakott egy ördögszobros képeslapot a pinceajtóra :))). Lent van a mosógép (sajnos máshol nem fér el és a csatlakozója is ott van) meg a bicaj meg még a tetődoboz (ami a kisautónkon volt, amikor kijöttünk). Nagyon gáz, de a pince annyira nedves, hogy ott tárolni semmit nem lehet, mert pár nap alatt bepenészedik. Amikor esik (és az elég gyakran előfordul), akkor még a falak és a kövezet (nincs lebetonozva) csupa víz. Nagyobb esőzéseknél még tócsa is van lent. Igazándiból - bár nem értek hozzá - borospincének kiváló lenne :)))

Szomszédok: lényegében a közvetlen szomszédünk egy 86 éves néni (Jean), aki tündéri. Igaz, nem sokat találkozunk, de egymásra szoktuk bízni a lakást, amikor valamelyikünk elmegy (most pl Dani mondta, hogy nézzen rám ha nem gond) Szerintem nem fog, de olyan aranyos, hogy mégis megnyugtatóan hat. Ha itt dolgoznék a szomszéd patikában, akkor biztos többet találkoznánk. Hátrafelé a falszomszédunkat nem ismerjük, valószínűleg az a lakás a másik utcából nyílik. Csak egy nagy bimbammos órát szoktunk hallani hétvégenként (nagyon tetszik). És van egy még egy szomszéd (merthogy majdnem a legvégén vagyunk a sorháznak, de folytatva beljebb van még egy lakás, ahol egy fiatal pár lakik. Amíg a tréningem volt Cleckheaton-ban, addig pletyka szintjén hallottam felőlük, mert az ottani kolleganőm, Jenny jóbarátjuk. Innen tudom, hogy nyáron volt az esküvőjük és mint ahogy később összeállt a kép, épp akkor voltak nászúton, amikor ellopták az autónkat. (Ők rálátnak az ablakaikból a házunk mellett levő kis beállóra, ahonnan ellopták az autót). Malcolm-mal (így hívják a mostani autónkat, Jayne - az előző tulaj - adta neki ezt a nevet, merthogy Mondeo "M") azóta se állunk be ebbe a beállóba.

Ja, a "nagykedvenc" suhanc bandánkról még nem is írtam! A rendelő+patika parkolója az épület mögött van, ami tkp velünk (meg a szomszéd fiatal párral) szemben van. A parkoló belső sarka - sajnos - elbújásra kivállóan alkalmas hely. Na, odajárnak füvezni. Ebben a témában nem tudok tárgyilagos lenni. Rossz tapasztalatok miatt, az én véleményem az, hogy ezek a fiatalok nagyon sötétek és nagyon - finoman fogalmazva - rosszindulat árad belőlük. Nem tudom, hogy ők lopták-e el az autónkat, persze képtelenség bizonyítani, de pl egyik este, amikor csak a parkolóba tudtam beállni, mert a házunk előtt álltak, akkor 3 gyerek nagyon érdekes mód egyre közelebb merészkedett az autónkhoz. Persze azon a részén álltam meg, amit az ablakokból jól látni (tehát nem a belső sarokhoz, amit mi már nem látunk), úgyhogy Dani hatalmas vehemenciával és elszántsággal kiviharzott (addigra már konkrétan az autó ajtajának álltak háttal. Legyünk naívak: csak nekitámaszkodva, persze mindezt sötétben, lágy parkolói fények mellett), de amint meglátták hogy Dani megy a kocsi felé, elódalogtak, majd beült az autóba és - az addigra már üres helyre - a ház elé beállt. A biztonság kedvéért lent a kislámpát égvehagytuk egész éjszakára... (ennyit a rezsispórolásról). Hál' Istennek ez az autó nem feltünő, mert jobbkormányos, angol rendszámmal és nem kisautó (állítólag azt szeretik lopkodni...)

Mit mondjak én, ha a helyiek legyintenek a rendőrök hatékonyságára?!

Azt hiszem egyenlőre ennyi elég mostanra. Dani épp az otthoni levegőt szippantja magába (akármennyire szennyezett), az otthoni zajt élvezi (2x 3sávos Dózsa György út), de biztos vagyok benne, hogy jól van :))) ja, és azt is élvezi, hogy magyarul beszélnek körülötte! Aki tudja mi a honvágy, az most ezt nagyon érti. :)

A beszámoló folyt köv. Mondjuk egy átlagos napról.

Jó éjszakát!

:)