Szombaton tűzön-vizen át nekiálltam hóembert készíteni. Nem igazán sikerült, de hómanónak már elmegy. Elneveztem. Ő Jenő, a hómanó :) Mai történésekről annyit, hogy miután teljesen útrakészen álltam, kikukucskáltam a falu egyik - ablakunkból látható - főútjára és elbizonytalanodtam az elindulást illetően. Annyit lehetett látni, hogy a sor nem megy. Dani kisétált, hogy megnézze mi a nagy helyzet. Autók elakadva, ezerrel havazik, kerekek pörögnek. Klassz. Így nem sok értelme van nekiindulni, elakadni valóban nem szeretnék... Átszaladtam a szemközti patikába, hogy elkérjem a koordinátor telefonszámát és szóljak a helyzetről. Azzal a laza mozdulattal felajánlottam, hogy esetleg ebbe a szemközti patikába tudok menni dolgozni, ha nem tud ideérni a mai helyettes. Jade picivel később visszahívott. A helyettes el tudott menni az én helyemre én meg mentem ide szembe. Közben telefonon leszerveztem (Steve tanácsára), hogy holnap ne jöjjenek ellenőrizni. Mindenki hepi volt. A nap eltelt, délután már a havazás is elállt. (Le akartam fényképezni Jenőt, hogy mennyire fedte be a hó, de szerintem fölösleges aggódnom, holnap is simán megtehetem).

Másik kreativitásom már nem annyira egészséges (mivel görnyedtem vagy 3 órát a gép előtt, viszont baromira odavagyok érte.) Amit megigértem, a szülinapról. Igazi kis összeállítás lett zenével meg minden. Igyekeztem ragaszkodni az időrendhez, majd jól lehet látni az elején, amint tiszta Zsomi körül minden, majd egyre nagyobb a szétkent torta, később a tányér is eltűnik és a maradék galacsinok is köddé válnak, pontosabban magamellé pakolta az etetőszékben. Tiszta élvezet. Ezután ajándékbontás, a búgócsiga, amit természetesen meg kell kóstolni, majd pizsifellövés után, amint Pocakmacinak maci-mesét "olvas fel" Zsomi. Jó éjszakát! :)