No szóval. November 11-én és 18-án, két keddi napon, este 7-re mentünk a kórházba. Antenatal class-nak nevezik, és az első alkalom rémisztő volt... Egyrészt a körbeülés miatt (rettenetesen utálom), másrészt a várható feladatok miatt, amit hol egyénileg, hol csoportosan kell megoldani. Két megnyugtató dolog volt:
1, Wendy, a védőnőm vezette az egészet (a tanuló védőnőhallgatóval, Rachel-lel). Meg is lepődtem amikor megláttam őket.
2, sok-sok (kb 10-12) nagypocakos kismama, talán mégijedtebb arckifejezéssel. A feladat meg hál' Istennek nem volt nehéz. Kettessével dolgoztunk (két kismama+hozzátartozók), le kellett írni a félelmeinket meg a reményeinket.
A második alkalommal egy 2 napos babát fürdettek meg nekünk és a szoptatásról volt szó. Nagyon fárasztó volt egy munkanap után még angol beszédet hallgatni (Dani mindkét alkalommal bealudt) :))) De némi sikerélményt adott, hogy a beszélgetés 90%-át értettem, sőt végre megtudtam hogy mondják a "méhszájtágulás"-t... (otthon nem gondolná az ember, hogy mi minden válik fontossá, vagy elérhetetlenné... ui. ilyen szavakat a "nagyhírű" Országh szótárban nem lehet megtalálni (szakszótáram meg nincs sajna). Neten valahol biztosan megvan...). Körbemutatták a szobákat. A teljesen komplikációmentesek az ún. "midwife led unit"-ban szülnek, ahol a szobák egy egyszerű szállodai szobára emlékeztetnek, kis fürdőszoba (zuhanyzó) helyiséggel. Végül is semmi különös. Nekem az volt a fura, hogy semmi nem emlékeztett a szülésre benne (semmi vajúdáshoz való eszköz /labda, szülőszék stb./ nem volt benne... lehet, hogy nem ott tartják, csak behozzák, ha kéri a kismama, nem tudom). Van egy szoba, amiben beépített medence (birthing pool) van. Hatalmas, nagyon tetszett. Emellett már olyan szobák vannak, amik jobban emlékeztetnek a kórházi szobákra, de még ezek is hangulatosak (a plafonra kis világító csillagocskák vannak feltéve... Gondolom ez fog a legkevésbé érdekelni akkor...) :))) Aztán ugyancsak a közelben van a műtő, ha császározni kell. Az egész "előadás" nagyon megnyugtató volt (nem 100%-ban, de azért jó, hogy volt). Számomra az a legfurább, hogy abszolút a természetességre helyezik a hangsúlyt. Wendy egyértelműen az otthonszülést pártolja, ez hamar kiderült, de semmiféle nyomást nem gyakorolnak a kismamákra. Van az ún. szülési terv (birth plan), amit javasolnak a kismamáknak, hogy majd amikor aktuális adják oda a szülésznőnek, hogy tudja mit szeretnék. Arról is többször volt szó, hogy ezt akár ott és akkor is meg lehet változtatni, semmiféle "leszólást" nem fog kapni a kismama. Teljesen a természetes út felé próbálják terelni az embert, ami mondjuk nekem tetszik is. Nincs beöntés, nincs borotválás, gátmetszés csak indokolt esetben. Érdekes, hogy amíg otthoni irodalmat olvastam vagy emberek véleményét hallottam pl az ordításról ("milyen ciki", "nem tudja moderálni magát" stb.) addig itt kimondottan helyeslik, mivel a fájdalom elviselésében segít... Sokkal, de sokkal nagyobb nyitottságot tapasztalok itt, még úgy is, hogy otthon saját tapasztalatom nincsen (bár az egyhetes védőnőhallgatói gyakorlatom a Margit kórházban anno (2000-ben) élményszerű volt...).
Hogy miért nem vagyok 100%-ban megnyugodva? Mutasson nekem valaki egy kismamát, aki igen... plussz erre rájön, hogy nem az anyanyelvemen fognak kommunikálni körülöttem... tartok tőle, hogy nem fogok mindent érteni és ez nem megnyugtató... Aztán mivel elég rossz tapasztalataim vannak kórházi személyekkel (ld gyöngyösi kórház... brrrrr) attól is tartok milyen lesz a szülésznő/védőnő (nem Wendy lesz, ő körzeti, nem kórházi védőnő). Muszáj bíznom benne látatlanban is. Jó lenne, ha nem pont akkor lenne a műszakváltás... Mondjuk az átlagosnál extrémebb helyzetekben nagyon segítőkészek tudnak lenni az angolok (végre pozitív élmény!). Pl múlthét csütörtökön el kellett mennünk a tesco-ba bevásárolni (nem tudtuk lesz-e utána autónk) és az volt az utolsó munkanapom... túlszámoltam az erőm, nem bírtam. De kaptam egy széket, egy levegős helyre kísértek és egy pohár vizet. Nagyon sokat ért! Ezalatt Dani megcsinálta a bevásárlást.
Ja, amitől a legtöbben megijednek: ha minden rendben zajlott, akkor akár a szülés után 2-3 órával már haza is küldik a kiscsaládot... Persze nem az éjszaka közepén. Erre így előre nem tudok mit mondani... egyrészt örülök, hogy ha nem kell a kórházban lenni, másrészt biztos ijesztő lesz egy párórás babával hirtelen "egyedül" lenni.
Talán az egész szülésben az a legijesztőbb, hogy nem tudjuk mi fog történni. Mennyire fogom elviselni a fájdalmat? Kis Prüntyő hogy lesz? Dani hogy fogja megélni az egészet? Türelmesen fogják elmondani épp mi történik? (ezt beírtam a tervbe, külön kérésként) :))) és még sorolhatnám a kérdéseket...
Mindenestre hál' Istennek ezidáig minden rendben, Prüntyő focizik, táncol, nyújtozkodik, mocorog, csuklik és - állítólag - ásít is :))) Fantasztikusan tudja mi a dolga, remélem ezután is így lesz. Most csütörtökön elérjük a 37. hetet, ami azt jelenti, hogy kihúzta az időt (37. hét előtt koraszülöttnek számít). Ennek azért örülök, mert állítólag Nagy-Britanniában a legmagasabb a koraszülések száma. Hogy mi az oka, nem tudom.
Még mindig küszködök a képbeillesztéssel. De addig is itt van egy album (illetve több is), ahol van sok-sok kép :) picasaweb.google.co.uk/monika.buhaly
Utolsó kommentek