Dani sűrűbben használja egyetemi levelezőlistáját, mint ezt a blogot és mivel oda írt egy élménybeszámolót a vasárnapi szavazásról, gondoltam bemásolom ide, így teljesebb képet kaphattok a történtekről. (Mivel "Monka beült Zsomival a kocsmahelyiségbe szopizni") :D
Íme:
No hát képzeljétek itt minden téren zajlik az élet, Bradfordban.
Most elsősorban nem a személyes családi életünkre gondolok, a munkás hétköznapokra, bevásárlós, főzőcskézős éjszakákra, a reggel 5 órai kelésekre, hogy az ember legalább megpróbáljon haladni az egyetemi dolgaival (szakdoga vagymifene), hanem Bradford kihalóban lévő, a fiatalokat (újmagyarok) elutasító magyar, '56-os közösségére gondolok, elbaltázott 'választási' kampánnyal (aminek még jóindulattal sem lehet nevezni a "ki mit iszik?" illetve "Mindenkinek ugyanazt"), hercehurcás szavazással, olyan dolgokról, amelyek már el lettek döntve.
Most pénteken, mint általában lementem a "magyar Klub"-ba, hogy találkozzak pár itteni, hasonló sorsú kelet európai rabszolgával, magyar ajkúval, képzettel, képzettlennel, lerészegedővel, kijózanodóval - egyszóval azokkal az emberekkel, akikkel úgy tudok kommunikálni péntek este, hogy nem kell azon filóznom, ezt vajon most helyes szórendben és a megfelelő szavakat használva mondtam el.
Nos kellemesen idogáltunk - immáron és is alkohol mámorba igyekeztem belefeledkezni, mert hosszú hónapok óta először Monka újra volán mögé ült, ment neki, én meg megnyugodtam, ha bármi báj van, meg tudja oldani, tud vezetni. Szóval kint álltunk a klub bejáratánál, pöfékeltünk, beszélgettünk, mire megérkezett a klub két korábbi elnöke, akik szórólapokat osztottak szét, melyben az ált, hogy fölszólítják a jelenlegi vezetőséget, ne adják el a klubbot. (Ennek eredetijét később tudom csak csatolni - tanulságos!) Ekkor tudtam meg, hogy vasárnap közgyűlés lesz, szavazással. Na hirtelenjében meg is beszéltük, hogy lejövünk - bár páran meggondolták magukat és nem akartak jönni, aztán minden unszolás nélkül beestek vasárnap.
Mi családostul mentünk le, akik szeretnek, elkápráztatni Zsomival.
Na de a lényeg:
amikor megérkeztünk, negyed órás késéssel a közgyűlés megnyitása után, mert gyerekkel nem könnyű elindulni ám, már javában folyt az ordítozás a "táncteremben". Monka beült Zsomival a kocsmahelységbe szopizni, mi meg kint a bejáratnál magunkba füstölögve fontolgattuk a bemenjünk e vagy sem életbevágó kérdéseket, mire én döntésem szerint behúzódtam a nagyterembe, résztvenni. Kellemes lehülyézések, személyeskedések jegyében telt a késő délelőtt, koradélután, kint már madarak csicseregtek és kellemes napsütéssel fürdette meg eme munkás utcákat a kora márciusi nap. A bejárathoz odahallatszott a közeli mecset müezzinje és egy kicsit a 16-17. századi magyarországon éreztem magam, ezáltal.
A teremben, miután beléptem és helyet foglaltam állva közvetlenül az ajtóban, én legyek a legjobb pozícióban menekülés esetén, kellemes személyes sértegetések röpködtek, feszűlt arcizmokon látszott a tehetetlenség és értetlenség, a szembesülés a véggel és hogy amit eddig csináltak, az nem lesz többé. Szavaztak és 19:3 arányban eldöntötték, hogy végleg bezár a klub, mint vendéglátó ipari üzemegység. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azok, akik megszüntetni akarják, a vezetőség, legalábbis prominensebb alakjai minden péneteken itt kártyáznak, no sebaj, többet lát az asszony ezután. Mi újmagyarok, fiatalok a nyitvatartás mellet szavaztunk, kézfeltartással, de mivel nem vagyunk klubtagok látványosan nem számoltak bele, az is igaz, hogy még így sem lett volna döntetlen.
És egy kis csemege: az öreg magyaroknak általában itt angol, vagy olasz feleségeik vannak, akik ugyancsak klubtagok és így férjük szájíze szerint szavazhattak, nekik meg mindegy hogy nyitva e vagy zárva, mennek máshova mulatni. Amikor az egyik öreg magyarul szólalt föl, rászóltak, hogy beszéljen angolul. Egy másik szakértő pedig ecsetelte a bezárás pozitív oldalát (mivel ezek után az észt klubban lesznek megtartva a nagyobb "MAGYAR" összejövetelek), miszerint az évezredes testvériséget most itt kicsiben mi is előmozdíthatjuk, közelebb vihetjük egymáshoz - az hogy ennek vagy 5 - 6 ezer éve, nem számít, s hogy nem is értjük meg egymást, nem úgy mint a szlovákok, csehek, lengyelek, oroszok, na mindegy.
Szóval ilyen vidáman telnek itt a vasárnap késő délelőttök, kora délutánok, amikor a tavasz első madarai csicseregnek és ifjú virágai hajtanak.
De a sok személyeskedés között a lényeg, hogy a klubnak, mint szervezetnek van 168000 fontja, ami fedezi az éves bérletet, kamatozik, visszahízik és utána eltűnik?
De hadd zárjam egy kellemes péntek esti anekdótával: az egyik röplaposztogató megjegyezte, hogy most kéne a magyaroknak tankokkal lerohanni Szlovákiát, amikor szlovák rendőrök vertek meg magyar futball szurkolókat. "Így is van" - kontrázott egy újmagyar - "Én meg a németeket utálom, mert a Duna, amely kettévágja az országot, a Fekete Erdőből ered". "Így igaz fiam" - jött a válasz az idősebb, 50 éve nem Magyarországon élő, de mégis mindent jobban tudó itteniek közül a jelenlegi precedens személy.
Hát Isten áldja kis Hazánkat, amely őszinte szívvel mondom, hogy hiányzik, meg ti is!
Szép álmokat és a tavasz első rigó füttyeit kívánom nektek, a rügyfakadás meleg érését és a tavasz első illatának mindent átható, mámorító érzését
Dani
Ui: Ki az ágyból lusta dögök, 5 óra!!!! Szakdogát írni!!!!
Ennyi. Rátérek a saját élményeimre :) eléggé feszengtem, hogy nyílvános helyen szoptattam meg Zsomit, még úgy is, hogy senki nem volt a "kocsmahelyiségben". Később olasz nénik jöttek át, persze Zsomira lecsaptak. :) Aztán amikor már mindenki átszívárgott, fürkésztem az arcokat. Voltak nagyon merev arcok, meg olyanok is akik inkább élvezték az éppen akkor összevegyült kis tömeg jó oldalát és poénkottak. Egyik jófej ismerős beadta az olasz néniknek, hogy Zsomit Giovanni-nak hívják... Azt hiszem mostmár lejegyzem a neveket amiket Zsomi kap :))) Az idő fantasztikus volt, így az egész "előadás" után elmentünk sétálni egy közeli parkba. Amire semmiképp nem számítottam: magyarokba botlottunk (nem tudtak semmit a klubról). Ezután visszavettük az irányt a klubba, mert Zsomit újra meg kellett szoptatni. Ekkor már a "nagyterem" volt üres, így odamentünk Zsomival. Akkor voltam először ebben a teremben... készítettem pár képet:
és van magyar menü a telefonban! (csak az a fránya szkájp...)
Utolsó kommentek