Bizony, bizony. Internetszolgáltatóm elémlépett a képernyőn és lesújtott. Aszongya ejnye-bejnye rossz kislány voltál, pedig figyelmeztettelek, hogy többet használtad, mint amennyiben lassan 2 éve megállapodtunk... és ez nem feeer, mert minden hónapban ugyanannyit fizetsz és mi azt nem emeljük, ha többet használod, ezért most minden klikkre előlépek és emlékeztetlek erre és nem engedek letölteni még egy icipici klippet se, sőt feltölteni se, semmit. Azt megengedem, hogy megnézd a leveleidet de azt is csak lassítva. Najó, csak délután 4 és éjfél között leszek ilyen szigorú meg lépek elő. Azt a 3 GB-ot nem szabad átlépni, ezt meg kell tanulnod, punktum. Hogy? Azt mondta a telefonban a női hang, hogy nem is érted el a 3 GB-ot? Nem baj, most már itt vagyok.
El is felejtettem írni a szombati bradfordi veteránautó-találkozóról. Valamilyen bedobott helyi kis füzetben olvastam róla, együtt volt egy ún. kontinentális piaccal. Még közvetlenül előtte is elfelejtettem, csak a piac maradt meg a fejemben, mert aznap amúgy is mindig piacra járunk. De ez szabadtéren volt végig, hosszan. Volt finn pulóver, francia palacsinta, sajt, görög kenyér, lengyel sörkert, német édesség. Érdekes volt. Kár, hogy kis helyük volt az árusoknak (és a nézelődőknek), mert épp egy nagyadag felújítás volt a sétáló utcában. Aztán eljutottunk a "Centenary Square"-re, ami a Városháza előtti tér konkrétan és tátva maradt a szám. Az biztos, hogy nagyon szidtam volna magam, ha itthon felejtem a fényképezőgépet... Sajnálom, hogy nem értek a régi autókhoz (se), de annyira fantasztikusak voltak ezek a járgányok, hogy ha most időmilliomos lennék, akkor egyesével kinyomoznám melyik micsoda...
Van egy (illetve kettő) autós program a tévében hetente (?), amit Dani szokott nézni (Fifth Gear meg a Top Gear) és az egyikben - persze épp autóban utazva - , mesélte Dani, hogy milyen idétlenül ejtették ki a Jaguár "becenevét". Ami konkrétan egy hosszan elnyújtott Jaaaaag (~dzseeeeg, olyan hullámosan kiejtve ahogy csak sikerül) Erre el kezdtünk játszani, hogy amíg az egyikőnk mondott egy autómárka elsőszótagot, addig a másiknak folytatni kellett - ha tudta. Pl nííííísssszzzz... Persze idétlen hangsúllyal, ami Zsominak nagyon tetszett :)))Nem is gondoltam, hogy ennyi autót fel tudunk sorolni (persze nem számoltam) :P
7870g tömény mosoly, kajáját türelmetlenül váró, kissé lusti, viszont az éjszakát teljesen átalvó tömör gyönyör. Nappal is alszik 2x (délelőtt meg délután). A babamasszázs végetért sajnos, Zsomi gondoskodott róla,hogy el ne felejtsem az utolsó alkalmat: 3x is pisilt és nagyokat dumált (merthogy elkezdett igen jelentősen kommunikálni, mint "tátá" meg "nyamnyam" és közben formálja a kis száját, szóval zabálnivaló) az óra végére meg nyűgös lett :) Konkrétan fogmanócska még nem bújt elő, bár az az íny ott zavarhatja néha, mert dörzsöli meg szorítja a "rágókáját".Igyekszünk minél többet emberek (zömében babások) közé menni, hogy lássa nemcsak mi vagyunk :) Így voltunk Preston mellett Melcsiéknél vendégségben (10 hós baba), Leeds-ben egy 2gyerekes családnál, ahol az anya magyar, aztán megvendégeltük Sue-ékat (volt főnököm), elutaztunk megnézni az Ír tengert Blackpool-nál és most hétvégén 2 baba-(gyerek) zsúrra vagyunk hivatalosak.
Magyar klub
A buli - én nem voltam, de állítólag - jól sikerült, több mint 60 ember jött el, volt szokásos balhé ("Az alkohol feloldja a kultúrmáz keltette bipoláris attitűdött és egyértelmű megoldást ad. Kinek ezt, kinek azt." ... mielőtt most bármit mondanátok, ezt Dani fogalmazta...), de összességében elérte a rendezvény a célját: lehetett ismerkedni. Már szervezik a következőt (amikoris nem leszünk Angolhonban).
Torna
Miután a végső határokat pedzegettem, vagyis egyik reggel Zsomi előtt arra ébredtem, hogy alig bírok megmozdulni (teljesen), leblattyogtam és nekifogtam egy nagyon enyhe tornának. Aztán egy hétig minden reggel csináltam, csak amikor újfent azt hitték, hogy terhes vagyok, na akkor már egy kissé lezuhantam... Nem egy nagy dicsőség, de még mindig sok maradt vissza (biztos van felesleg is, de szerintem nagyon megnyúltak a hasamon a szövetek/szalagok vagy akármi... (csak féléves anatómiánk volt). Állítólag még belefér az időbe (majd ha Zsomi után kell szaladgálni... tudom... de elég eltünthetetlennek tűnik ez az izé itt).De a remény hal meg utoljára :)
Ma végre sikerült eljutni egy kis locsipocsira Zsomival. Nagyon csodálkozott a nagy víz láttán. Csobbant nagyokat a kezemben, de a buksiját nem mertem a víz alá engedni (pedig olvastam róla, hogy lehet). Rajtunk kívűl egy egyéves kislány volt az anyukájával. Ez egy kis uszoda, így külön medence nem volt, csak az egyetlen medencéből elkerítve egy kis rész. A héten 1x van lehetőség babaúszásra. A vízben nagyon jó volt (nem kellett Zsomi teljes súlyát tartani ugye a víznek köszönhetően), viszont az öltözésnél rengeteget szerencsétlenkedtem... egyrészt rögtön Zsomit kezdtem öltöztetni, ami azt eredményezte, hogy nem vehettem rendesen ölbe, mert a vizes úszódresszemhez ért. Másrészt a végén vettem észre, hogy a pelenkázónál (ami a falról lenyitható volt) be lehetett kötni. Addig félkézzel törülköztem, meg öltöztem... Zsomi az egészet jól viselte, de ahogy tapasztalhattam, az öltözőszekrény zárja tetszett neki a legjobban :) Azzal is kínkódtam egy sort, mert a jegyvásárláskor kapott karkötő mágneslapja nyitotta. Ez egy kis hatásszünet után kattant egy nagyot. Egyszer a kinyitásnál és mégegyszer a zárásnál. Ez Zsominak annyira tetszett, hogy hatalmasakat felkacagott :D (a végén amikor már készen voltunk még odamentünk külön és egy párszor ki- meg becsuktuk a szekrényt). Dani nem jött, mert így is elég drága volt a jegy (4,70 font).
Ismerősnek köszönhetően véletlenül kiderült, hogy a 3 féklámpánkból egyik sem ég! Ez igen tanulságos volt, mert ugye ellenőrízni illene időközönként... Dani felhívta az autószerelőt, rá 3 napra vihette... addig bele se mertünk ülni az autóba (még mi sem, nem hogy Zsomival). Javítás, majd könnyebbek lettünk 63 fonttal.. ekkor Dani arra is megkérte, hogy nézze át, hogy egy hosszú útra jó állapotban van-e az autó és megkérdezte, hogy bátran el lehet-e vele indulni. Erre igennel válaszolt. Eltelt 2,5 hét és a lámpák megint nem működtek. (Persze péntekre, így hétvégén megint autómnetesek voltunk - ami sok esetben jó, de van hogy nem) Ma vitte vissza Dani. Otthagyta. Vártuk a telefont. Mint minden egyes alkalommal, most is Dani hívta fel délután (annak ellenére, hogy megigérte hogy még délelőtt hívja) Mehetett érte, hazajött és szólt, hogy üljek be az autóba és nyomjam meg a féket. Nem működött... Na, megint vissza a szerelőhöz... Ekkor a szerelő mondta, hogy nem tudja mi a baj (...), bütykölt rajta valamit, majd közölte hogy nem tudja most meg miért működik... Annyit tudok, hogy ez elektronika az autón, először is egy másik szakembert hívott... de akkor most mi van?
Zsomibaba ma 6 hónapos :) kész nagylegény :D Nagy ünneplés nem volt, csak nagy játék :)
A babamasszázson Christina egyéb érdekes és hasznos ötletekkel, tanácsokkal lát el minket. Ilyen volt a kincses kosár. Ennek az a lényege, hogy egy kosárban (vagy akármiben, ami a célnak megfelel) belerakunk mindenféle tárgyat, ami otthon fellelhető (természetesen megfelelő méretű és alakú tárgyak), de az a lényeg, hogy ne műanyag legyen, hanem inkább természetes. Ezzel fejlesztjük az érzékszerveket, legfőképp a tapintást (fém, fa, szövet, különféle formák, a fém hideg, a fa melegebb, két egyforma tárgy (például két narancs) lehet nehezebb, könnyebb stb) hagyni kell, hogy ő kotorásszon a kosárban és ismerkedjen meg velük. Természetesen Zsomi türelmetlen anyja máris kipróbálta ezt :) persze Zsomi még nem szedegette ki a "kosárból", nekem kellett megmutatni a tárgyakat és először a jólismert műanyaghoz is ragaszkodott :)))
Nagyon dühít, hogy itt a blogban az oldalsó sávban valamiért nem engedi a szerkeztést... már kérdeztem a blog.hu-sokat is, de olyan választ kaptam, amihez minimum egy programozó szakot kellett volna elvégeznem (jó, lehet túlzok, de a probléma még fennáll) :(((
Annyira gyönyörű az idő mostanság, hogy hihetetlen. Rettenetesen hiányzik egy kert. Így parkokba megyünk vagy messzebb merészkedünk (mivel most már Zsomival is lehet). Azt kell hogy mondjam nagyon szép helyet találtunk. Ez egy nemzeti park, a Peak District. Sajnos magyar nyelvű leírás még nincs a wikipédián róla. Még régebben terveztük, hogy elmegyünk és megnézzük, de valahogy nem jött össze. Aztán múlt hétvégén Dani és még két magyar elmentek Manchesterbe egy magyar összejövetelre (erről túl sokat nem tudok írni, mert klikkesedés volt és senki nem volt kíváncsi rájuk, úgyhogy fél óra elteltével hazajöttek) Viszont az egyik magyarnak csak ideiglenes jogsija van, ezért nem mehettek autópályán. Így kerültek el a Peak District egy részébe, ami lenyűgözően szép. Röviden úgy jellemezném, hogy olyan mint Skócia. :) Kisebb autóparkolók voltak az utak mentén, ahonnan hatalmas túrákat lehet tenni. Szívem szerint nagyon nekiindultam volna, de ahhoz Zsominak még nőnie kell :) Itt van egy kis bemutató, de előre szólok, nem kevés kép:
Közeleg a visszamenetel. Itt járt Ian aki tkp a jelenlegi főnököm, hogy megtárgyaljuk a visszamenetelemet. Az előzményben csak annyi volt érdekes, hogy amikor valami miatt kerestem (fizetési mizériák), egyszer sem hívott vissza. Most is üzenetet hagytam (azt is milyen ügyben) és visszahívott. Megbeszéltük melyik nap jönne. Aznap délután 2-kor már rátelefonáltam, hogy szívesen venném ha elárulná mikor ér ide. Nagyon sajnálta és akkor már én mondhattam időpontot... Érdekes volt ez a beszélgetés. Elmondta mi minden változás történt azóta (lényegében személyi változások - sajnos elment az az egyetlen személy aki megbízható volt). Készültem a kérdésre, hogy nekem mi az elképzelésem, úgyhogy mondtam neki, hogy lehetőleg egy helyen szeretnék dolgozni (azt mégegyszer nem csinálom végig, hogy ide-oda küldözgetnek. Így legalább Margaretet is elkerülhetem (ő a koordinátor, volt egy pár problémám vele... neki meg velem :D )). Sejettem, hogy a manchester road-i patikát fogja felajánlani, mivel egyszer elmentem oda, hátha találkozunk Paulával (akivel nagyon szívesen dolgoztam) és Zsomit is megmutatom és akkor kiderült, hogy nincs saját gyógyszerészük (az is elment, aki utánam jött). Nem tudom jól döntöttem-e, nincs nagy gyakorlatom ilyenekben, de elfogadtam. Előnyei:1, kisforgalmú 2, legalább már ismerem 3, csak 5-ig van nyitva (ez zár be a legkorábban) Hátrányai: 1, szar helyen van 2, Paula már nem dolgozik ott, csak Kim (akivel nehezen jöttem ki) 3, elég kemények a drogosok (+amikor ott voltam nem volt mikró, ahol az ebédemet meg tudtam volna melegíteni. Kim ott lakik a közelben, neki nincs rá szüksége és ezt többször is hangoztatta anno, hogy minek. Hátha azóta már van...) Tudom, örülök, hogy legalább van munkám. Valószínűleg nagyon fogok izgulni. Augusztus közepén kezdenék, addig meg ún. begyakorló napokra (keeping in touch days) mennék, hogy ne érjen sokkhatásként a visszatérés (hogy ebből mi lesz, nem tudom, Ian azóta megint eltünt). Amúgy lényegében a saját családjáról beszélt, majd kiderült, hogy pontosítanunk kellett: nem, nem Lengyelországból jöttünk. Ezután pedig nyugodtan megkérdezte, hogy Magyarországon kommunizmus van-e még... Nem csinált problémát a tájékozatlanságából és végig udvariasan, kedélyesen elbeszélgettünk. Nekem a "tipikus angol" benyomását keltve... már ha lehet ilyet írni :)
Dani egyre jobban izgul a szombat miatt. Akkor lesz ugyanis az első buli, amit ők (a fiatalok) szerveznek a bradfordi magyar klubban. Ez most az öregeknek is egyfajta bizonyítás, hogy igenis lenne igény a klub további működésére... Rengeteg meghívót küldtek szét net segítségével (wiw, facebook). Meglátjuk mi lesz...
Ismerősnek köszönhetően véletlenül kiderült, hogy a 3 féklámpánkból egyik sem ég! Ez igen tanulságos volt, mert ugye ellenőrízni illene időközönként... Dani felhívta az autószerelőt, rá 3 napra vihette... addig bele se mertünk ülni az autóba (még mi sem, nem hogy Zsomival). Javítás, majd könnyebbek lettünk 63 fonttal.. ekkor Dani arra is megkérte, hogy nézze át, hogy egy hosszú útra jó állapotban van-e az autó és megkérdezte, hogy bátran el lehet-e vele indulni. Erre igennel válaszolt. Eltelt 2,5 hét és a lámpák megint nem működtek. (Persze péntekre, így hétvégén megint autómnetesek voltunk - ami sok esetben jó, de van hogy nem) Ma vitte vissza Dani. Otthagyta. Vártuk a telefont. Mint minden egyes alkalommal, most is Dani hívta fel délután (annak ellenére, hogy megigérte hogy még délelőtt hívja) Mehetett érte, hazajött és szólt, hogy üljek be az autóba és nyomjam meg a féket. Nem működött... Na, megint vissza a szerelőhöz... Ekkor a szerelő mondta, hogy nem tudja mi a baj (...), bütykölt rajta valamit, majd közölte hogy nem tudja most meg miért működik... 
Utolsó kommentek