Szalad az idő :)

a két centiből egy

Jelenlegi olvasók

Naptár

2010
<<  >>
jan feb már ápr
máj jún júl aug
sze okt nov dec

Utolsó kommentek

  • danimonka: Szia Mariann, annyira kedves vagy! Konkrétan meghatódtam! Nagyon jól esett amit írtál! :) Azt hisz... (2010.09.06. 23:20) kukucs
  • mariann49: Szia, én párszor kommenteltem,nem tudom,emlékszel-e? Londonban élek,van 3 felnott gyerekem,és nagy... (2010.08.25. 22:37) kukucs
  • anyamadár: Még mindig várjuk a híreket :) ti csak rendezkedjetek, dolgozzatok, pakoljatok meg minden, aztán í... (2010.07.21. 21:11) Minden rendben!
  • danimonka: @ilga: köszi :) a bútor persze relatíve sok/nagy meg minden :) de a boltnyitás nem rossz ötlet :) ... (2010.06.15. 22:50) Minden rendben!
  • anyamadár: Várom, várom a híreket, hogy sikerült a költözés, Zsombi hogy bírja? Dani? TEEE? :) (2010.06.13. 11:29) Minden rendben!
  • Utolsó 20

Képes eseménynaptár

Blog- és honlapajánló

Reklám

Pyry konyhája
Egy megbízható blogszakácskönyv
Göncölszekér
Versmegzenésítés biztos forrásból
Írka-firka együttes
Ír, skót zene kedvelőinek Budapestről

Tudomány

Akciós potenciál
Biológia mindenkinek
Kritikus biomassza
Egy remek tudományos blog szintén mindenkinek
A béka marad
Biológiával kapcsolatos tévhitek, félismeretek tisztázása

Mindennapok

Eszti blogja
Taiwan-ról
Pyry blogja
Salt Lake City és az USA magyar szemmel
Egy őrült könyvelő
Ypszi blogja
Szemrevaló
Könyv- és filmajánló Ypszitől
Christine
Angliából
Gyermekszoba
Hasznos ötletek blogja
Bonca emlékei
Edinburgh-ról
Anyamadár blogja
Dél-Angliából

Alpok kicsiben az utakon (megfagyott hóbuckák)

2010.01.09. 00:32 :: danimonka

A hét elején hatalmas hó esett. Eléggé megbénult - először csak az ország ezen része. Sokan nem mentek be dolgozni, iskolák bezártak stb. Nem volt mit tennem, meg kellett próbálnom bemenni... sajnos sikerült :))) persze örülök is, mert valahol elakadni, mondjuk pont az autópályán, nem egy felemelő helyzet. A szállítónk már nyavalygott rendesen ("csak a legfontosabbakat adjuk neki" Ezen persze kiakadtunk, mert nincs olyan gyógyszeres csomag ami nem fontos... pont az volt (van), hogy az idősek ki sem mernek mozdulni, persze, hogy házhozszállítást szeretnének, ami érthető. Még azok is, akik amúgy be szoktak sétálni. Persze a szállítót is meg lehet érteni, mert Bradford eléggé dimbes-dombos, konkrétan nem lehet autóval felmenni emelkedőn (amiből sok van) és veszélyes lefelé. Ilyenkor az van, hogy valahol főúton leparkolni és séta... Dani minden reggel kihámozta az autót és már rögtön hétfőn megtanultuk, hogy csak indulás előtt érdemes, mert aznap reggel 2x is le kellett takarítani. Természetesen Zsomival itthon maradt, mert ha netalántán elakadnék, akkor ne vele együtt legyünk lecövekelve. Itthon biztonságosabb. A második napja tartó havazáskor már elkezdtem aggódni a hazajutásommal kapcsolatban (amikor ezt megemlítettem Kimnek, akkor kinevetve válaszolt: "mindenki aggódik hogy hazajut-e"... de ezt úgy mondta, mintha minimum másik városban lakna... gyalog 5 percre lakik a patikától) Aznap este, 5 után, fél óráig csak az autót pucoltam, hogy használható állapotba kerüljön. (Öröm volt az ürömben, hogy a parkoló nem volt annyira sötét a fehér hó miatt). Az utakon eltüntek az eredeti sávok és általában 1 alkalmi sáv alakult ki, ahol az autók jártak. Egyszer sikerült becsúsznom egy körforgalomba (amikor elindultam), de pár másodperc után vissza tudtam irányítani a megfelelő irányba. Hál' Istennek mindenki lassabban, óvatosabban vezetett, szóval a max sebesség 20 mph (~32 km/h) volt. Aztán a hét vége felé már nem esett annyira, viszont megfagyott minden.  Mondjuk a főutak már nagyon jól járhatóak, viszont a mellékutak, parkolók nagyon rizikósak. Most viszont nem örülök, mert Daninak el kellett menni egy távolabbi reptérre - East Midlands, kb 2 óra oda az út (megígérte egy ismerősnek, hogy érte megy) és pont az indulás előtt nagy adag hó esett... :( Mindenesetre felpakolta magát (pótzokni, termoszkávé, pokróc, 2 telefon).

Zsomi csütörtökön megint szurit kapott (egy régebbinek az emlékeztetője - booster), Dani elbeszélése szerint akkor felsírt, de hatalmasat aludt utána. Ma meg újraindult a ritmusóra, Lauren-nek (aki tartja) nagyon tetszett, hogy Zsomi tapsolt. Szóval ez bejött.

Kedden jönnek ellenőrizni a patikába... ha belegondolok, akkor kezdek betojni, de valahol meg nem érdekel. (Na, ezt most jól megírtam) Nyílván nem lesz vészes (most épp nyugtatgatom magam), de hazahoztam egy adag olvasnivalót, hogy legalább felkészültnek tűnjek (vagy tudjam miről van szó). Bár így is lesz olyan amire majd lesni fogok... :S Ha mázlim van, akkor Steve (area manager) el tud jönni (így tervezi) és majd ő foglalkozik velük, de persze egy sor olyan dolog van, amit elméletileg nekem kell(ene) tudnom (pl hol tartjuk a csökkent képességűeknek biztosított kérdőívet). De vicces, hogy most derült ki számomra, hogy a felhívásokat (gyógyszerről, visszahívások stb) valóban gyűjtenem kell (mázlimra amúgy is gyűjtöttem, de senki nem mondta nekem, hogy pl ezt is kérdezheti a PCT (Primary Care Trust - én úgy hívnám "A hivatal".) Szóval mindig tanul az ember.

Visszatérve az időjárásra. Nem messze innen (Batley meg Dewsbury) nem működik a gázellátás. Vagyis nincs fűtés és melegvíz a lakásokban (mondjuk ahol van kandalló, ott megoldják). Pánikkeltő kolleganőm egyik nap azzal jött vissza az ebédszünetéről, hogy a rádióban azt mondták ha ez még így tart egy hétig, akkor Bradfordban is problémák lesznek a gázellátással. Konkrétan mi közelebb vagyunk Dewsbury-hez (ott született Zsomi), mint Bradford, szóval nem túl megnyugtató. Legfeljebb a kis elektromos fűtőtesttel (amit amúgy a fürdőszobához használunk) melegítjük be ott ahol Zsomi van. De eddig nem volt gond, remélhetőleg nem is lesz... (Jelenleg hétfőig mondanak hóesést). De építenék hóembert...

6 komment

Első szülinap :)

2010.01.05. 00:17 :: danimonka

  Elérkezett hát az első évforduló, amit legfeljebb pislogásokkal fogok fel. Igen, elszaladt hihetetlenül gyorsan. Amint hazaértem, már csak apró simítások voltak hátra. Előtte Dani összedobott egy szülinapi tortát, becsomagolta az ajándékot és aztán énekeltünk egyet. Zsomi csak mosolygott, nem igazán értette, hogy most mi van, de tetszett neki. A torta sorsáról rengeteg képet készítettünk (najó, egy páron rajta van Zsomi is) :D majd szeretnék felrakni egynéhányat. Ízelítőül annyit, hogy Dani már oda se bírt nézni, amikor a tányérját Zsomi ledobta maga mellé a földre (ma délelőtt takarított) a még magaelőtt maradt tortadarabkákat pedig egyesével - és leírhatalan élvezettel - magamellé pakolgatta az etetőszékben.  Majd amikor helyreállt a rend (és Dani is kimerte nyitni a szemét) Zsomi némi segítséggel kibontotta az ajándékát. Egy bugócsigát kapott :) majd erről is képek később.

5 komment

süti beállítások módosítása