Jó érzés amikor minden úgy megy, ahogy terveztük. Elindulás, parkoló megtalálása, a busz jön, időben beérünk a reptérre, ahol simán megy minden :) Igaz Dani becsipogott a kapun és nála volt Zsomi épp, ezért a biztonsági őr sűrű elnézést kérve Picurt végigtapizta :) Szerintem nagyon mulatságos volt a helyzet, Zsomi csak pislogott, hogy most miért tartom fönt a levegőben. Aztán kiderült, hogy fémbetét van Dani cipőtalpában (nem gondoltuk volna). Az út alatt viszont beigazolódott a félelmem: Zsomi nagyon nyügi volt. Mindez annak köszönhető, hogy jóalvó. Nem tudom máshogy leírni, egyszerűen az van, hogy mind nappal, mind este magától bealszik, nincs hozzászokva (mázlinkra amúgy), hogy elringassuk... viszont a repülőn ez nagyon jól jött volna... hosszú nyüglődés után csak bealudt félig az én, félig Dani ölében és kb fél órát aludt így. A leszállásnál pedig előszedtem a könyököm, mert nem akartam, hogy megint úgy járjunk mint tavaly... (most nem holmi könyökharcra kell gondolni, csupán határozottabb voltam, mint úgy általában ilyen helyzetben).
no, most csak ennyi. :)
Szombaton tűzön-vizen át nekiálltam hóembert készíteni. Nem igazán sikerült, de hómanónak már elmegy. Elneveztem. Ő Jenő, a hómanó :) Mai történésekről annyit, hogy miután teljesen útrakészen álltam, kikukucskáltam a falu egyik - ablakunkból látható - főútjára és elbizonytalanodtam az elindulást illetően. Annyit lehetett látni, hogy a sor nem megy. Dani kisétált, hogy megnézze mi a nagy helyzet. Autók elakadva, ezerrel havazik, kerekek pörögnek. Klassz. Így nem sok értelme van nekiindulni, elakadni valóban nem szeretnék... Átszaladtam a szemközti patikába, hogy elkérjem a koordinátor telefonszámát és szóljak a helyzetről. Azzal a laza mozdulattal felajánlottam, hogy esetleg ebbe a szemközti patikába tudok menni dolgozni, ha nem tud ideérni a mai helyettes. Jade picivel később visszahívott. A helyettes el tudott menni az én helyemre én meg mentem ide szembe. Közben telefonon leszerveztem (Steve tanácsára), hogy holnap ne jöjjenek ellenőrizni. Mindenki hepi volt. A nap eltelt, délután már a havazás is elállt. (Le akartam fényképezni Jenőt, hogy mennyire fedte be a hó, de szerintem fölösleges aggódnom, holnap is simán megtehetem).
A hét elején hatalmas hó esett. Eléggé megbénult - először csak az ország ezen része. Sokan nem mentek be dolgozni, iskolák bezártak stb. Nem volt mit tennem, meg kellett próbálnom bemenni... sajnos sikerült :))) persze örülök is, mert valahol elakadni, mondjuk pont az autópályán, nem egy felemelő helyzet. A szállítónk már nyavalygott rendesen ("csak a legfontosabbakat adjuk neki" Ezen persze kiakadtunk, mert nincs olyan gyógyszeres csomag ami nem fontos... pont az volt (van), hogy az idősek ki sem mernek mozdulni, persze, hogy házhozszállítást szeretnének, ami érthető. Még azok is, akik amúgy be szoktak sétálni. Persze a szállítót is meg lehet érteni, mert Bradford eléggé dimbes-dombos, konkrétan nem lehet autóval felmenni emelkedőn (amiből sok van) és veszélyes lefelé. Ilyenkor az van, hogy valahol főúton leparkolni és séta... Dani minden reggel kihámozta az autót és már rögtön hétfőn megtanultuk, hogy csak indulás előtt érdemes, mert aznap reggel 2x is le kellett takarítani. Természetesen Zsomival itthon maradt, mert ha netalántán elakadnék, akkor ne vele együtt legyünk lecövekelve. Itthon biztonságosabb. A második napja tartó havazáskor már elkezdtem aggódni a hazajutásommal kapcsolatban (amikor ezt megemlítettem Kimnek, akkor kinevetve válaszolt: "mindenki aggódik hogy hazajut-e"... de ezt úgy mondta, mintha minimum másik városban lakna... gyalog 5 percre lakik a patikától) Aznap este, 5 után, fél óráig csak az autót pucoltam, hogy használható állapotba kerüljön. (Öröm volt az ürömben, hogy a parkoló nem volt annyira sötét a fehér hó miatt). Az utakon eltüntek az eredeti sávok és általában 1 alkalmi sáv alakult ki, ahol az autók jártak. Egyszer sikerült becsúsznom egy körforgalomba (amikor elindultam), de pár másodperc után vissza tudtam irányítani a megfelelő irányba. Hál' Istennek mindenki lassabban, óvatosabban vezetett, szóval a max sebesség 20 mph (~32 km/h) volt. Aztán a hét vége felé már nem esett annyira, viszont megfagyott minden. Mondjuk a főutak már nagyon jól járhatóak, viszont a mellékutak, parkolók nagyon rizikósak. Most viszont nem örülök, mert Daninak el kellett menni egy távolabbi reptérre - East Midlands, kb 2 óra oda az út (megígérte egy ismerősnek, hogy érte megy) és pont az indulás előtt nagy adag hó esett... :( Mindenesetre felpakolta magát (pótzokni, termoszkávé, pokróc, 2 telefon).
.jpg)
Utolsó kommentek