A ködös Albionban

Egy kis magyarázatot szeretnék fűzni az oldalt található visszaszámlálókhoz. Ha az egérrel rámentek külön-külön, akkor felugrik, hogy a fölső visszaszámláló az utolsó munkanapomat jelzi a Lloyds-nál (és a Kim elviselhetelenségéből való szabadulást), a másik viszont amikor Zsomi meg én felröppenünk (remélhetőleg nem lesz több vulkánkitörés Izlandon (se)) és nem látjuk jódarabig ezt a szigetet. Ez utóbbi nagyon kusza bennem, túl sok mindenen mentem (és aztán mentünk) keresztül. Igen, több volt a rossz, úgy érzem, de összességében nem bántam meg. Igaz, az volt a tervben, hogy hatalmas erőkkel pénzt gyűjtünk és hipp-hopp lakást (Urambocsá' kertes házikót) veszünk otthon. De ez 2 dolog miatt nem jött össze. Időrendben:

1, a KB kamara (a KB egy káromkodásnak a rövidítése), akik nem fogadták el a papírom, összesen 2 hónapos 5öd éves gyakorlat-különbség miatt (leszarva hogy azután dolgoztam végzettként 14 hónapot). Emiatt volt ugye a 4+6 hós pre-reges (pre-registration pharmacist) gyakorlatom itt, fele fizuért. Ezt az okot szívesen kihagytam volna!

2, Zsomi, "ezt" az indokot semmi pénzért nem hagytam volna ki :D :D :D Szóval nem jött össze a terv. De ugye nemcsak anyagiakban mér az ember (mindennek ellenére...), mert (Zsomin kívűl) ott vannak a tapasztalatok, az emberek, a tájak (jaaa, most jut eszembe, voltunk kirándulni... na majd ha feltöltöttem a képeket, írok róla).

Már gondolatban írom a listám arról, hogy mi fog hiányzoni és mi nem. Még nem teljes, de majd nekiülök és leírom. Érdekes megfigyelésünk volt Danival: ahogy konkretizálódott a hazaköltözésünk, előjött a turista-fíling (szigorúan hunglish-ül). Ez alatt azt értem, hogy jobban érezzük magunkat :)  (tudom, tudom, otthon majd el fog tünni)  :)))

Méricskélünk, tervezgetünk, szortírozunk, válogatunk, hírdetgetünk, árulgatunk, elmélkedünk (Dani csakis zenélés közben, meg hébe-hóba esszéírás alatt. Megj: nem hébe-hóba esszétír, hanem az esszéírás alatt hébe-hóba elmélkedik.)

Na, ez a bejegyzés is jól kezdődik :P

Egyik vasárnap Dani kivitt a karbucéra (bolhapiac) egy pár dolgot, hogy mégis valami visszajöjjön az árukból (ilyenkor jön rá az ember, hogy egy csomó - nem is igazán fontos - dolgot fölöslegesen felhalmozott). Egyikőnk sincs megáldva kereskedői képességekkel, de mégis megérte, mert 20 fontot sikerült megkeresni :))) Volt egy aranyos szitu. Mivel egy másik magyarral volt, egy dél-vietnámi nézelődő meghallotta őket magyarul beszélni. Odaszólt Daniékhoz, hogy csaknem magyarok-e (magyarul...). A lényeg, hogy beszédbe elegyedtek, otthon a Műszakin tanult a potenciális vevőnk stb stb. Aztán nézegette az egyik kislámpánkat, majd elkezdett alkudozni rá ezzel a mondattal: "... hát magyarok vagyunk, nem?"  :D vicces jelenet volt...

Azért elég érdekes, hogy helyzetek mit ki nem hoznak az emberből. Bent a patikában (konkrétan tegnapelőtt) nagyon elmérgesedtek a dolgok. Kim viselkedése elkapta a határokat, magyarul kihúzta nálam a gyufát rendesen. Nem gondoltam volna, hogy angolul fogok kiabálni (csak aki nem ismer: nem vagyok kiabálós típus. Nagyon nem. Ezzel nem azt mondom, hogy nem is fordult még elő. De azért csak nem így tervezi az ember. Amúgy is rühellem az ilyen szitukat. Értelmes emberek esetében, normális hangon meg lehet beszélni mindent...). Véleményem szerint Kimnek pszichiáterre lenne szüksége (miért fogtam ki én pont ezt a nőt???). Az történt, hogy konkrétan kért tőlem valamit (amit nyugodtan megcsinálhatott volna ő is - ebben a szituban pl hogy felemeli a hátsóját és lép 3at) miközben 3 dolgot csináltam, meg amúgy is már tologattam az ebédemet. De ahogy eddig is minden egyes alkalommal és rögtön csináltam amit kért. Csak elgondolkodtam közben, hogy milyen fura, ha én kérek tőle valamit, akkor 85%-ban (attól függően mennyire van bepörögve) visszautasítja a kedvenc mondatával: "jaj, de nekem még rengeteg dolgom van, itt vannak a gyógyszeres dobozok is!" (mindezt elképesztően fontoskodva). Az adott szituban gondoltam bátorkodom őnagyságát megkérni, hogy a 3ból 1 dolgot megcsinálna-e nekem. Persze rögtön (csípőből) jött a kedvenc mondata. Mire én: "Kim, ez azért nagyon furcsa nekem, hogy amikor én kérek tőled valamit, akkor soha nincs időd. Ez, amit most kértem, kb 1 percet venne igénybe az idődből". Ilyenkor olyan mondatáradatot zúdít rám, amiben úgy tüntet fel, mintha én azt kértem volna, hogy most azonnal dobjon el mindent a kezéből. És szó szerint kiabálva jutottam szóhoz (neki az alaphangja olyan, ami nálam már kiabálós), hogy megmagyarázzam neki, elég akkor, amikor készen van a jelenlegi dolgával. Csak most egy kissé túllőtt a célon. Ugyanis nekemesett, hogy én nem dolgozom rendesen. (Itt most megjegyezném, hogy nem kívánom magyarázni a munkamorálom). A legjobban az ütött szíven, amikor a telefont hozta fel. Úgy fogalmazott, hogy nem veszem fel túl gyakran... (ismét értelmetlennek tartom, hogy magyarázzam a dolgot. Amikor ebbe az országba jöttem és itt kezdtem Sue-éknál, akkor ez volt a leggyengébb pontom... beszéltünk róla Sue-val. Ahhoz képest most... hát csak annyit mondok, hogy nekem totál tiszta a lelkiismeretem). A kedvencem az a jelenetpáros volt, a múlthéten, amikor közli velünk (Ann-nel meg velem), hogy a napi híreket (a cég belső netén) mondjuk el neki, mert ezekről mindenkinek tudnia kell. Jólvan. Egy napra rá, koslatok utána a 8nm-es hátsó patikarészben (pici, nagyon pici) a kinyomtatott napi hírekkel, hogy mondjam neki ami fontos. Elkezdtem mondani, mire leszólt (!), hogy ő most nem figyel, nem hallgat, mert... (kedvenc mondat) ("I am not listening to you, I have looots of things to do..." mindezt  fontoskodóan). Felhúztam a szemöldököm és káromkodtam magamban, majd folytattam a munkát. Ezt meséltem Ann-nek is. No, tegnapelőtt a kiabálásban ezt mondtam neki, hogy tisztában van-e azzal, hogy ilyet nem mondhat és ne csodálkozzon, ha nem mondom el neki a napi híreket... és letagadta!!!!!! Visszakérdeztem: "Kim, akkor én most hazudok???" Mire ő: "Miért, akkor én hazudok?" A jóédespicsába! Ezért írtam, hogy pszichiáterre lenne szüksége, mert ekkor vált nyílvánvalóvá, hogy ő ezeket valószínűleg kitörli az agyából! Így értettem, meg, hogy miért csinálja azt, hogy másokra keni rá a hibákat, amiket konkrétan ő maga csinált (egyik nap Ann forrongott nagyon... ma, mondta nekem, hogy ő nem bírna ittmaradni vele 5-ig (ez volt fél 2-kor). Már én se... egy jóideje. Régebb óta bennem volt, hogy egy odavaló helyzetben megkérdezzem, hogy vajon beszél-e valamilyen idegen nyelven. Ez azért volt bennem, mert a kapkodásai közben nagyon sokszor pofákat vág, amikor hirtelen keresem a megfelelő szót. De volt olyan szitu, amikor el kezdtem mondani valamit, félúton megálltam, mert gondolkodtam hogy fejezzem ki magam, mire így reagált: "Éééééééés???????" (képzeljétek hozzá a türelmetlen, gúnyos hangsúlyt) Szóval egyáltalán nem vagyok meglepve, hogy az angolom nem fejlődik, gyakran dadogok és eddig is minimalizáltam a vele folytatott kommunikációt. Konkrétan ott tartok, hogy azt mondogatom magamban, hogy "nem akarom megutálni az angolt". Már csak 11 napot kell bemennem!!! Ráadásként az szomorít el, hogy ha normális lenne, hihetetlen klasszul működne az egész. Mondtam Daninak, hogy végeredményben hálás lehet Kimnek, hatalmas megkönnyebbüléssel intek neki búcsút... Az volt a terv, hogy meghívjuk Ann-t meg Kim-et egy gulyásleves-kóstolóra hozzánk, búcsúzásképp. Már a nap is ki volt tűzve. Ezek után viszont (nem gondoltam, hogy fogok ilyet mondani és ráadásul teljes nyugalommal, de) visszamondtam az egészet. Ez a nő ne jöjjön a házamba, én nem fogok neki bájvigyorogni (se). (Persze Ann-nel megbeszéltük, hogy a férjével eljönnek, mert amúgy is érdeklődik pár bútor után és merő véletlenségből épp gulyásleves lesz itthon) :)

 Azt hiszem, most az lenne a legjobb, ha konkrét tényeket közölnék mi minden történt/nik mostanság. Mégpedig azért, mert kissé össze vagyok kavarodva érzelmileg... kissé. Nem. Nagyon.

1, a bojler azóta is folyamatosan kikapcsol. Valószínűleg valahol egy mikrorepedés lehet ahol szökik a víz (és el is párolog) mert a nyomás szépen, stabilan csökken. Legutóbb a szerelő már betanította Danit, szóval bevetünk mindent az újraindítás céljából (értsd: vízet engedünk a rendszerbe, hogy a nyomást emeljük). Jelenleg a tulaj és a szerelő várnak arra az alkatrészre (az alsó csőrendszer) amit ki akarnak cserélni és kb 3 héttel ezelőttre ígértek nekik.

2, szóltam Samnek (a tulaj), hogy májusban költöznénk

3, ma felmondtam a munkahelyemen. 

4, jó lenne egy (kettő?) bucsúbuli (mi van velem?)

5, Zsomi még zabálnivalóbb mint valaha, kivéve amikor az akaratát gyakorolja és úgy érzem (upssz) hogy hallláskárosodást szenvedek a sikításától/üvöltésétől/ordításától. A kis gané' imádnivaló. (Persze megint nem tudtuk megállni, ui. Zsomi anyukájának (igen, nekem) fájt a foga egy hintalóra (valami egyszerű, nem kell nagy dologra gondolni) és hát ha ló nem is, de egy rénszarvas összejött)  :))) Szóval így szarvagolunk:

Ááá, nem megy. Pedig tudom, hogy egyenlőre nem fogom tudni megfogalmazni azt, ami bennem van. De ezt le kell írnom (persze dícsekedni akarok). Szóval ma jött be Steve, a főnököm, hogy megbeszéljük a felmondásom. Akkor még nem tudta a részleteket és mivel tud a Kimmel való problémáról elég feszengve indult az egész, mert az egésznek olyan színezete volt, mintha jobb ajánlatot szeretnék kicsikarni... (Karácsony előtt kértem, hogy ha van mód rá, akkor helyezzenek át máshova... nem volt, de nem hiszem, hogy nem lehetett volna). Szóval a lényeg, hogy megdöbbent, hogy hazaköltözünk. Hozzá kell tennem, hogy Steve-nek nem kellene önbizalomnövelő tréningen résztvennie, van neki abból bőven, de szerintem teljesen normálisan (na ezt megfogalmaztam). Érdeklődött, hogy vannak-e patikahálózatok Magyarországon :) meg mindazt a szokásos dumát elmondta, hogy a jövőben ha érdekelne állás és ő itt lesz, akkor hívjam nyugodtan. Viszont amiért most a fél világot meg tudnám ölelni, az az volt, hogy teljesen korrekt stílusban meg lettem dícsérve :o bizonyám. És ez azért nagy szó nekem, mert 1, Steve nem néz ki dícsérgetősnek 2, annyira nincs visszajelzés arról, hogy jól csinálom-e amit csinálok, hogy nem számítottam erre (bezzeg a negatívról van: pl ha rossz gyógyszert kap a beteg és - jobb esetben - visszahozza. Na erről rögtön tudok és jelenthetem is). Igaz, pont most volt egy nagy ellenőrzés (audit, egy nő jött és aprólékosan ellenőrizte a készletünket, egyeztetve a géppel, meg mindenmást. Már hetekkel ezelőtt kaptuk a hívásokat (akik ezekkel foglalkoznak), hogy ennek sikerülnie kell, muszáj, megyünk segítünk stb stb. És sikerült (ami, hogy korrekt legyek, Kimnek is köszönhető), aminek nem is éreztem addig a súlyát (én csak tettem ami tőlem telt) amíg most a Steve-vel folytatott beszélgetés kapcsán olyan summát levágott az eddigi munkámról, hogy lestem (és pozitívaaan! jólvanna, bocsánat, csak most oda meg vissza vagyok). Tudom, hogy vannak, akik a jóhírnév miatt kedvesek (de legalább amiatt azok). Szóval jólesett. 

Minden hullámnak van hegye meg völgye. Most örülök a hegynek amíg tart és addig is megölelgetem a felhőket. 

(Igen, szomorú is vagyok (ami meglepő egy kicsit), meg örülök is. De legfőkébb be vagyok tojva. A betyár, megint egy nagy változás... nem vagyok normális (mondjuk ez nem újdonság).

Jól van, újra elolvastam a bejegyzés címét :)))