A ködös Albionban

Minden simán ment, még az időjárás is kegyes volt hozzánk, akkor nem esett se hó, de még eső sem. Vicces (bár akkor kevésbé volt az), hogy az átvilágításnál a manchesteri reptéren rögtön a gyors sorhoz irányítanak, ahogy meglátják Zsomit (gyerekesek és kerekesszékesek részére fenntartott rész, így nem kell a hosszú kígyózó sort végigkeccölni). Na, szerintetek hogy zajlik ez a Ferihegy I-en? Hát sehogy. Persze ezek azok a szituk, amik eléggé a begyemben vannak és pusztán érdeklődő hangsúllyal megkérdeztem az első emberkét, hogy vajon itt miért nem működik ez. (Miután leültettem Zsomit egy asztalra, hogy a két karomba visszaszálljon az erő, miközben Dani 2 bőrönddel+1 hátizsák lavírozott előttem) A válasz: de, gyerekeseknek előre lehet jönni. Mire én: hol? Ember karjával elmutat valamerre, ahol kordonok vannak, miközben annyit mond, hogy ő nem látta, hogy mi gyerekkel vagyunk és visszamerül a tevékenységébe. A helyzet részéről megoldva. Másik vicces helyzet, hogy a becsekkolásnál közölte a hölgy kedvesen (tényleg kedvesen!), hogy nem tudott már biztosítani a részünkre egymás melletti helyet a gépen (értsd: nekem meg Daninak. Merthogy Zsomi valamelyikőnk ölében kellett hogy legyen). Első rakciónk: mivan? De hogy érzékeltessem milyen sokat számít a kedvesség, a második reakciónk szinte rögtön az volt, hogy sebaj, majd megbeszéljük a gépen valakivel a cserét. Ez most valóban érdekes szitu, amihez tartozik egy kis magyarázat a tavaly tavasszal történtekről. Akkor ugyanis az volt, hogy a jegyfoglalásnál automatikusan az online csekkolást adta a jet2 honlapja. Próbálkoztam is vele, de nem engedte a rendszer, nem tudtam miért. Hazafele nem is volt gond, viszont Ferihegyen egy kiscsaj azzal kezdte, hogy no, akkor menjünk fizetni, mert online csekkolást választottunk (!) és mégsem csekkoltunk be interneten. Mivel az ilyen szitukra harapok, közöltem vele, hogy a rendszer nem engedett becsekkolni online, akkor miért fizessek?! Ez nagyon nem tetszett neki, úgyhogy mérgesen közölte, hogy amúgy is nehéz a bőröndünk, viszlát (beszállókártya nélkül, persze). Most nem merülök el az akkori lelkiállapotomba, de gondolhatjátok... Mivel a mostani útnál pontosan ugyanúgy jártunk a honlapon, tüzetesebben végigolvastam, hogy mi a helyzet. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy gyerekesek és kerekesszékesek nem csekkolhatnak be online! Perszehogy ki is nyomtattam ezt a rövidke kisbetűs részt, hogy legyen mit lobogtatnom, ha megint belebotlunk egy olyan bunkóba, mint tavasszal. (Bevallom, kicsit reméltem, hogy hátha ugyanaz a kiscsaj lesz és akkor megpróbálok javítani az emlékezetén, de megúszta) Tudom, gonosz vagyok (ne kérdezzétek miért, de most folyamatosan Hókuszpók röhögése van a fülemben).  :D 

Szóval a lényege ennek az "értelmes" rendszernek az, hogy nekünk nem lehet online becsekkolni, viszont akik betudnak, azok mind elhappolhatják a gyerekesek elől az üléseket. Jó, nem? Mi van mögötte? Az, hogy így több bevétele van a légitársaságnak, mert több embernek lehet az ülésfoglalásért fizetni. Recesszió van kéremszépen.

De tényleg nem egy nagy bumm, mert zömében értelmesen meg lehet beszélni az épp odatoppanó emberrel, hogy bocsi, nem bánná, ha inkább odaülne. (ha meg bánja, akkor meg csak találunk 2 embert a gépen aki helyetcserélne velünk)

Sokkal jobban zavart, hogy a fővilágítást nem kapcsolták le. Arra tudok tippelni, hogy ez is a biztonság címszó alatt veszett kárba. Ez most így annyira megnehezítette Zsomi helyzetét, hogy szegény keljfeljancsiként hol hátrafele kokettált, hol bújt valamelyikönk ölébe, hosszú-hosszú ideig, míg végül lecsitult és bealudt nehezen. Nemsokkal a leszállás előtt. Akkor persze félkómásan dőlöngélt ide oda, mint egy részeg tengerész, majd rezignált arccal ("most meg hova visztek, amúgy mindegy") egészen hazáig ébren volt. Felismert mindent itthon, sokkal nagyobb vehemenciával vetette bele magát a birtokbavételbe, értem ezalatt pl a lépcsőt. Mivel otthon több helyen találkozott a lépcsővel és már az ágyról lemászás/felmászás ment, így kitörő örömmel mászott fel a lépcsőkön és most nyilvánvalóvá vált számára, hogy jéé, itt is van ilyen (csak meredekebb). Szóval elindult a "rohanunk Zsomi után" időszak.

mégvalami

Úgy érzem tartozok egy plussz bejegyzéssel, aminek az első részét a brit postával kapcsolatosan írtam december 20-án. Megjött a válasz, elnézést kérnek. Nincs benne semmi félremagyarázás, mismákolás. Küldtek egy csekket a majd' 5 fontról... Önmagáért beszél...

végül, de nem utolsósorban