Képtelen vagyok megfogalmazni mi mindent csinálok/unk egy itthon töltött nap alatt. Olyan pikkpakk eltelik, hogy észre se lehet venni. Átlagban azt kell hogy mondjam, hogy nekem elegem van abból, hogy nem vagyok itthon, Daninak meg abból, hogy itthon van, szóval klasszul kiegészítjük egymást. Mivel ezen mihamarabb változtatni kell, írtam a közvetlen főnökömnek, hogy szeretném lecsökkenteni a heti óraszámomat 30-ra, februártól (eredetileg áprilistól terveztem, merthogy - idén utoljára - addig tart a cégnél a szabiév és persze én már a jelenlegi óraszámommal vettem ki az összes szabit. De nem bírom ki addig, főleg nem olyan légkörben ami bent van. De ha jó lenne se, mert szimplán többet szeretnék Zsomival lenni). Ezen most bukni fogok egy sort, mert abból fizu nélküli szabi lesz, de nem ér annyit. Dani pedig keres valami részmunkaidős állást (ez a nehezebb falat, nemcsak Dani miatt). De muszáj kimozdulnia. Szegény péntekenként este úgy megy a magyar klubba, mintha valami olyan hely lenne, ahol jókat lehet beszélgetni... (itt most képzeljetek el felröFögést). Ezt most, tudom, jobban ki kellene fejtenem, de mégse teszem... (Ha valaki netalántán olvassa és odajár akkor nagyon megbántanám... pedig nem szeretném. Szóval félreérthető. Na, ebből már nem mászok ki... )

Újévi fogadalmak

Nem szokásom, annak ellenére hogy mindig eljátszok a gondolattal. Pedig lenne mit megfogadnom... TORNA. Olyan fura, hogy annak idején amikor "csak" a hátam fájt a mozgáshiány miatt, akkor rá tudtam venni magam a tornára. Most, hogy nem csupán a hátfájás miatt, hanem esztétikai szempont (igen, has) miatt is nagyon elkellene a mozgás, nem megy. Pedig nagy álszenteskedés lenne ha azt mondanám, hogy nem érdekel a külsöm (itt is röfögés). El is felejtettem mesélni, hogy még december elején a szabi alatt elmentem fodrászhoz. Ez iszonyat nagy szó nálam. Utoljára az esküvőnk idején voltam (hát ez van na) ami több mint 5 éve volt. Mivel a nyáron megszabadultam a hosszúhaj pozitív és negatív tulajdonságaitól (jaaaj, levágattam a hajam na. Azt is Dani-nagyi által, aki a szüleitől leste el anno a fogásokat), itt már rendesen kezdte felvenni a tarthatatlan állapotokat. Helyi hírdetési újság, 20% kedvezmény első kuncsaftnak, bátorság összeszed és hűha, nem is lett rossz. Szóval bejött. Azt hiszem Danitól a legnagyobb dícséretet kaptam azzal, hogy a kedvenc nyomozónőjéhez hasonlítottam :D (Annabel Knap - CSI:NY) Egyetlen egy baj van: se időm, se tehetségem úgy beszárítani, ahogy a fodrász csinálta. Ez meg azt eredményezi, hogy az első hajmosásig ja. Osztán annyi.

Nagy örömünkre Zsomi is tett fogadalmat: elsejével úgy döntött, hogy a 6 órási kelését átteszi fél 6-ra. Ez nálunk egy éjféli lefekvés mellett maga a borzalom. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kb 7-ig húzzuk ahogy tudjuk (vagyis Zsomi hatalmas irammal mászkál egyik szobából a másikba, ajtókat csukogat, nyitogat, nagyokat kurjong, tiszta izgalom. Dani befordulva az ágyban (miután letudta a vízforraló bekapcsolását), én meg valahol a két szoba közötti közlekedőben elnyúlva a földön a félig kinyitott szememmel próbálom követni a rabszolgahajcsárt (ma sikerült beszereznünk biztonsági kaput a lépcső tetejére, szóval holnaptól ágyban maradok!) Miután megunjuk és najó menjünk, mert hamarosan átcsap erőteljes elégedetlenségbe a késő reggeli miatt, felöltözés, levonulás. A kép hasonló lent is: Zsomi tiszta izgalom, látni akar mindent (hogy készül a reggelim?), mellette meg mi, mint két holdkóros próbál fókuszálni a sorrendre (zsomi tápi, reggeli, anya kakaó, apa kávé... stb stb) Sokat mondó, hogy a közelgő első szülinap mindenféle szép gondolatai mellett ott van bennem az is, hogy egy éve egyszer sem aludhattunk 10-ig (Istenem!)  :D

Mivel baromira megnyomja a kiadásunkat a tápszer+pelus, úgy döntöttem ideje Zsominak kivennie a részét a munkából. Ezért a fürdés előtt neki kell összepakolnia a játékait (zabálnivaló ahogy a pici kezével teszi bele a nagy dobozba a sok limlomot). Még nincs teljesen tökéjre fejlesztve a művelet, ui. amint készen vagyunk és tele a doboz, abban a pillanatban elkezdi kirámolni :D