Múlt hét csütörtökön újra behívta Danit a hangszerműhely. Nem mondták miért, persze gondolta az ember, hogy döntöttek. Már ez is valami, mivel rengeteg helyről nem jeleztek vissza semmit. És... megkapta az állást! Képtelen vagyok kifejezni mit éreztünk... hihetetlen! Össze sem lehet hasonlítani azt a két légkört, hangulatot ami előtte illetve ezután volt itthon.
Június 2-án kezdhet. Ezt az utolsó hetet még "kiélvezi" a gyárban, de például pénteken, mikor ismét eljátszották velük reggel 6-kor, hogy "bocsi ma nem kelletek dolgozni", egészen máshogy fogadhatta...
Amúgy egészen elképesztő, hogy viszonyulnak ezekhez az emberekhez. És mindezt nemzetiségtől függetlenül (igaz, sokkal több a kelet-európai, mint az angol ezekben a gyárakban).
A jelentős változásnak köszönhetően Dani megszervezett egy kirándulást Saltaire-be. Ez egy kis település Bradfordtól észek-nyugatra, amit Sir Titus Salt alapított 1853-ban. Nevét az alapítóról és az ott kanyargó Aire folyóról kapta és a világörökség része. Itt több minden le van írva:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Saltaire_ipari_falu
Igazság szerint inkább a természet vonzott, így nem annyira a faluban voltunk, hanem egy 8,8 km-es túrát tettünk a Leeds-Liverpool csatorna mentén. Nagyon megnyugtató volt a zöldben lenni. Érdekes megfigyelést tehettünk, hogy egy nagyon szép, napos szombaton kutyásokon és egy kevés futón kívűl senki nem járt arrafelé...
Egy pár képet itt megtalálhattok :)
http://picasaweb.google.com/monika.buhaly/SaltaireIKirNdulS
Pedig megfogadtam...
2008.05.17. 15:52 :: danimonka
... azt, hogy legközelebb akkor írok, amikor valami pozitív tapasztalatra teszünk szert... najó, most így gondolkodva tudok is írni egyet. A tesco házhozszállítása. Minden úgy zajlott, ahogy ígérték a honlapon és tényleg megérkezett minden. Hú, ez most egy kicsit cinikusan hangzik... pedig tényleg nem úgy szántam :)
Viszont nem tudok kibékülni azzal, hogy a lejárt folyékony gyógyszereket simán kiöntik a csapba... és hogy ez a természetes, amikor rákérdeztem :(
(igazszág szerint nem is értették miért kérdezek ilyet. Egyedül a közvetlen főnököm értette, de sajnos ő is természetesnek vette)
Otthon is így van, vagy csak én vagyok (megint) ilyen naív?
(tudom, hogy a patikák begyűjtik a lejárt, nem használt gyógyszereket, de azokat speciális helyre viszik, ugye? Mondjátok, hogy igen...)
Dani munkája még megvan, egy nagy szerencsének köszönhetően sikerült 15 fontért vennünk egy használt, jó állapotban levő biciklit. Így mostmár csupán elég 4:45-kor kelnie, hogy betekerjen 6-ra (pfu). Közben volt egy interjúja egy hangszerműhellyel, ami nagyon kecsegtetőnek hangzott. Ahogy Dani mesélte, elég komolynak tünt. Időre szét kellett szednie majd összeraknia egy fuvolát. Az egyetlen dolog amiből következtethettünk bármi eredményre, hogy a tulaj a kezébe adta az egyik 7000 fontos fuvolát... jó jel! :)
Persze teljesen 50-50%-os a dolog, majd meglátjuk.
Viszont nem tudok kibékülni azzal, hogy a lejárt folyékony gyógyszereket simán kiöntik a csapba... és hogy ez a természetes, amikor rákérdeztem :(
(igazszág szerint nem is értették miért kérdezek ilyet. Egyedül a közvetlen főnököm értette, de sajnos ő is természetesnek vette)
Otthon is így van, vagy csak én vagyok (megint) ilyen naív?
(tudom, hogy a patikák begyűjtik a lejárt, nem használt gyógyszereket, de azokat speciális helyre viszik, ugye? Mondjátok, hogy igen...)
Dani munkája még megvan, egy nagy szerencsének köszönhetően sikerült 15 fontért vennünk egy használt, jó állapotban levő biciklit. Így mostmár csupán elég 4:45-kor kelnie, hogy betekerjen 6-ra (pfu). Közben volt egy interjúja egy hangszerműhellyel, ami nagyon kecsegtetőnek hangzott. Ahogy Dani mesélte, elég komolynak tünt. Időre szét kellett szednie majd összeraknia egy fuvolát. Az egyetlen dolog amiből következtethettünk bármi eredményre, hogy a tulaj a kezébe adta az egyik 7000 fontos fuvolát... jó jel! :)
Persze teljesen 50-50%-os a dolog, majd meglátjuk.
1 komment
Az a bizonyos hétfői...
2008.05.05. 15:08 :: danimonka
Komolyan megdöbbentő... nem tudom minősíteni. Átélni még szarabb lehet (szegény Dani).
Munkaszüneti nap, korán reggel Dani felkel, megy a megígért (definitaly) munkahelyre. Körbemutatják, aláíratják (!) a papírt, majd a 7 emberrel közlik, hogy akkor ez a 4 ember maradjon dolgozni, a másik 3 hazamehet... Hogy mi alapján... fogalmunk sincs. Erről ennyit.
Más. Tátott szájjal bámultam kifelé, amikor jött a kukásautó... lusta volt bekanyarodni ebbe a kisutcába. De, hogy ne maradjanak kiürítetlenül a kukák mit csinálnak?! Besétál az ürge, kézzel kiszedi a kuka tetejéről az összekötözött tesco-s meg különböző zacskókat és azokkal sétál a kukásautóhoz... Ilyen van otthon???
Miközben a kukás élményeimet írom, hívták Danit az ügynökségtől: holnap be tudna-e menni dolgozni reggel 6-ra... (ugyanaz az ügynökség, ugyanaz a munkahely). De most nagyon komolyan kérdezem: így történik a szervezés???!!! Mivel busz akkor még nincs, az autónkat ellopták, ezért Dani megkérdezte, hogy más műszak lenne-e, mert nem tud bejárni. A nő: taxi? Azt hiszem az itteni gondolkodás olyan távol van tőlünk, hogy azt elképzelni sem tudtuk... micsoda luxus, taxival munkábajárni... szuper. Mi folyik itt? Komolyan nem értem! Velünk van a baj?! Mindegy, mivel tele vagyunk ajánlatokkal, kénytelen Dani a lábbuszt választani, ami "jókis" séta lesz... (de már azon se csodálkoznék, ha holnap ott megint közölnék vele, hogy "bocsi, mégsincs munka").
Arra lennék csak kíváncsi, hogy van valami szervezet akik ezeket az embereket védik? Anglia úgy odavan az erős szakszervezeteivel, de csak a szerződéssel rendelkezőket védik? A többiek el vannak felejtve??? És itt most csak az alapvető emberi hozzáállásra gondolok...
Munkaszüneti nap, korán reggel Dani felkel, megy a megígért (definitaly) munkahelyre. Körbemutatják, aláíratják (!) a papírt, majd a 7 emberrel közlik, hogy akkor ez a 4 ember maradjon dolgozni, a másik 3 hazamehet... Hogy mi alapján... fogalmunk sincs. Erről ennyit.
Más. Tátott szájjal bámultam kifelé, amikor jött a kukásautó... lusta volt bekanyarodni ebbe a kisutcába. De, hogy ne maradjanak kiürítetlenül a kukák mit csinálnak?! Besétál az ürge, kézzel kiszedi a kuka tetejéről az összekötözött tesco-s meg különböző zacskókat és azokkal sétál a kukásautóhoz... Ilyen van otthon???
Miközben a kukás élményeimet írom, hívták Danit az ügynökségtől: holnap be tudna-e menni dolgozni reggel 6-ra... (ugyanaz az ügynökség, ugyanaz a munkahely). De most nagyon komolyan kérdezem: így történik a szervezés???!!! Mivel busz akkor még nincs, az autónkat ellopták, ezért Dani megkérdezte, hogy más műszak lenne-e, mert nem tud bejárni. A nő: taxi? Azt hiszem az itteni gondolkodás olyan távol van tőlünk, hogy azt elképzelni sem tudtuk... micsoda luxus, taxival munkábajárni... szuper. Mi folyik itt? Komolyan nem értem! Velünk van a baj?! Mindegy, mivel tele vagyunk ajánlatokkal, kénytelen Dani a lábbuszt választani, ami "jókis" séta lesz... (de már azon se csodálkoznék, ha holnap ott megint közölnék vele, hogy "bocsi, mégsincs munka").
Arra lennék csak kíváncsi, hogy van valami szervezet akik ezeket az embereket védik? Anglia úgy odavan az erős szakszervezeteivel, de csak a szerződéssel rendelkezőket védik? A többiek el vannak felejtve??? És itt most csak az alapvető emberi hozzáállásra gondolok...
1 komment
Késői kezdés
2008.05.03. 15:48 :: danimonka
Most jött el az a pont, ami hatására azt éreztem, hogy ezt mostmár tényleg le kell írnom blog formájában, mert el szeretném mesélni mi történik velünk itt.
Tudom, már 8 hónappal ezelőtt el kellett volna kezdeni, de valahogy nem jött össze. Van szerencsém több blogot olvasni, többségükben nagyon élvezetesek (99%) és épp ezért kettőséget alakított ki bennem: 1, én olyan jókat nem tudok írni ;) 2, kedvet kaptam ;)
Belevágnék a közepébe, mert zömében ismeritek az előzményeket (akik nem azoktól elnézést), másrészt iszonyat hosszú lenne (lerövidítve is) az elmúlt 8 hónap leírása, ettől inkább megkíméllek Titeket :)
No, az a pont. Tudjátok, szegény Dani a munkakeresés sűrűjében van, annak minden előnyével és hátrányával (főleg ez utóbbi). Megpróbálom leírni nagyjából (pontosan már nem követhető) hány helyen próbálkozott: 6 zenebolt, 1 kertészeti áruház, Royal Mail, Ikea, Argos, TNT, busz társaság, egy pékség, egy ruha áruház, könyvesboltok, szállítócégek, min. 14 ügynökség és mindezek mellett ennek többszöröse a neten.
Mivel voltunk olyan okosak, hogy a nyomtatónkat kihoztuk, viszont a zsinórokat nem, ezért az előző és a jelenlegi munkahelyemen nyomtattuk ki rakatszámra a cv-ket.
A helyzettel és a rengeteg visszautasítással küszködve hatalmas reménysugarat jelentett amikor kedden (ápr. 29-én) reggel felhívták Danit az egyik ügynökségtől, hogy lenne munka, menjen be amikor tud. Dani azonnal bement és aznap délután 2-kor el is kezdte a munkát... nem túl izgalmas, de legalább végre van valami. Szalagra fel- illetve lepakolni az üres vagy épp teli flakonokat... Dani csinálta, ahogy tudta, míg 2 nap után (ismétlem: 2 nap után!) felhívta az ügynökség, hogy nem kell mennie többet, mert túl lassú... Mi van???!!!! Életében nem dolgozott futószalag mellett, meg sem mutatták neki mit 's hogyan kell csinálni, hát ő csinálta ahogy tőle telt... Egyszerűen ehhez képtelen vagyok bármit hozzáfűzni... önmagáért beszél, mind erről a gyárról és az ottdolgozó emberekről, mind erről az ügynökségről akik elfogadják a 2 nap utáni ilyen "jelentést". Nyílván a bántódottság beszél belőlem/ünk, de az is érdekes volt, hogy az itteni emberek is elképedtek (főleg akik már ismerik valamennyire Danit...).
De, hogy valami jóval fejezzem be az első blogunkat, azóta egy másik ügynökség hívta, és ott emberibb módon körbemutatták a munkahelyet. Viszont ennél 6 jelentkező van 2 pozícióra, tehát kétesélyes. Viszont közben ugyanez az utóbbi ügynökség hívta, hogy van egy másik munka, amivel már hétfőn kezdhet is.
Hogy mindebből mi lesz, nem tudjuk. Kicsit olyan mintha játékbabák lennénk és önkéntes kisistenek játszanának velünk... nem egy felemelő érzés.
A remény még megvan.
Tudom, már 8 hónappal ezelőtt el kellett volna kezdeni, de valahogy nem jött össze. Van szerencsém több blogot olvasni, többségükben nagyon élvezetesek (99%) és épp ezért kettőséget alakított ki bennem: 1, én olyan jókat nem tudok írni ;) 2, kedvet kaptam ;)
Belevágnék a közepébe, mert zömében ismeritek az előzményeket (akik nem azoktól elnézést), másrészt iszonyat hosszú lenne (lerövidítve is) az elmúlt 8 hónap leírása, ettől inkább megkíméllek Titeket :)
No, az a pont. Tudjátok, szegény Dani a munkakeresés sűrűjében van, annak minden előnyével és hátrányával (főleg ez utóbbi). Megpróbálom leírni nagyjából (pontosan már nem követhető) hány helyen próbálkozott: 6 zenebolt, 1 kertészeti áruház, Royal Mail, Ikea, Argos, TNT, busz társaság, egy pékség, egy ruha áruház, könyvesboltok, szállítócégek, min. 14 ügynökség és mindezek mellett ennek többszöröse a neten.
Mivel voltunk olyan okosak, hogy a nyomtatónkat kihoztuk, viszont a zsinórokat nem, ezért az előző és a jelenlegi munkahelyemen nyomtattuk ki rakatszámra a cv-ket.
A helyzettel és a rengeteg visszautasítással küszködve hatalmas reménysugarat jelentett amikor kedden (ápr. 29-én) reggel felhívták Danit az egyik ügynökségtől, hogy lenne munka, menjen be amikor tud. Dani azonnal bement és aznap délután 2-kor el is kezdte a munkát... nem túl izgalmas, de legalább végre van valami. Szalagra fel- illetve lepakolni az üres vagy épp teli flakonokat... Dani csinálta, ahogy tudta, míg 2 nap után (ismétlem: 2 nap után!) felhívta az ügynökség, hogy nem kell mennie többet, mert túl lassú... Mi van???!!!! Életében nem dolgozott futószalag mellett, meg sem mutatták neki mit 's hogyan kell csinálni, hát ő csinálta ahogy tőle telt... Egyszerűen ehhez képtelen vagyok bármit hozzáfűzni... önmagáért beszél, mind erről a gyárról és az ottdolgozó emberekről, mind erről az ügynökségről akik elfogadják a 2 nap utáni ilyen "jelentést". Nyílván a bántódottság beszél belőlem/ünk, de az is érdekes volt, hogy az itteni emberek is elképedtek (főleg akik már ismerik valamennyire Danit...).
De, hogy valami jóval fejezzem be az első blogunkat, azóta egy másik ügynökség hívta, és ott emberibb módon körbemutatták a munkahelyet. Viszont ennél 6 jelentkező van 2 pozícióra, tehát kétesélyes. Viszont közben ugyanez az utóbbi ügynökség hívta, hogy van egy másik munka, amivel már hétfőn kezdhet is.
Hogy mindebből mi lesz, nem tudjuk. Kicsit olyan mintha játékbabák lennénk és önkéntes kisistenek játszanának velünk... nem egy felemelő érzés.
A remény még megvan.
Utolsó kommentek