A ködös Albionban

Múlt hét csütörtökön újra behívta Danit a hangszerműhely. Nem mondták miért, persze gondolta az ember, hogy döntöttek. Már ez is valami, mivel rengeteg helyről nem jeleztek vissza semmit. És... megkapta az állást! Képtelen vagyok kifejezni mit éreztünk... hihetetlen! Össze sem lehet hasonlítani azt a két légkört, hangulatot ami előtte illetve ezután volt itthon.
Június 2-án kezdhet. Ezt az utolsó hetet még "kiélvezi" a gyárban, de például pénteken, mikor ismét eljátszották velük reggel 6-kor, hogy "bocsi ma nem kelletek dolgozni", egészen máshogy fogadhatta...
Amúgy egészen elképesztő, hogy viszonyulnak ezekhez az emberekhez. És mindezt nemzetiségtől függetlenül (igaz, sokkal több a kelet-európai, mint az angol ezekben a gyárakban).

A jelentős változásnak köszönhetően Dani megszervezett egy kirándulást Saltaire-be. Ez egy kis település Bradfordtól észek-nyugatra, amit Sir Titus Salt alapított 1853-ban. Nevét az alapítóról és az ott kanyargó Aire folyóról kapta és a világörökség része. Itt több minden le van írva:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Saltaire_ipari_falu
Igazság szerint inkább a természet vonzott, így nem annyira a faluban voltunk, hanem egy 8,8 km-es túrát tettünk a Leeds-Liverpool csatorna mentén. Nagyon megnyugtató volt a zöldben lenni. Érdekes megfigyelést tehettünk, hogy egy nagyon szép, napos szombaton kutyásokon és egy kevés futón kívűl senki nem járt arrafelé...
Egy pár képet itt megtalálhattok :)
http://picasaweb.google.com/monika.buhaly/SaltaireIKirNdulS