Van egy pár dolog, amit valahogy máshogy sikerül megélnem, mint ahogy beszélnek róla - főleg idősebb - emberek. Ilyen például az, hogy majd a gimis éveimet vissza fogom sírni... ennek immáron 13 éve lassan (hogy befejeztem), de még mindig nem sírom vissza (persze, lehet, hogy még több évnek kell eltelnie), de most úgy érzem, az sem igazán fog változtatni a helyzeten :)
A másik érdekes dolog, amikor édesanyák arról beszélnek, hogy a babájukra nézve elfelejtettek minden fájdalmat, amit a szülés során átéltek. Azt hiszem ezt is máshogy sikerül megélnem. Persze, lehet, hogy ez is még túl friss élmény :))) mondjuk én emlékezni szeretnék rá, és nem mazochista hajlamból. Egyszerűen mert úgy érzem ez hozzá tartozik. Nem csúfít el semmit a fájdalom, amit meg kellett élni. Az igaz, hogy egy baba annyira megszépíti, hogy az ember simán bevállalná mégegyszer és mégegyszer és mégegyszer... :)))
Szóval ha bárkit is elijesztettem volna, akkor gyorsan hozzátenném, hogy még nagyobb fájdalom árán is belevágnék :))) hm... lehet, hogy elfelejtettem azt a fájdalmat... ? ;)
Utolsó kommentek