Már régebben megígértem, hogy visszaemlékezek. Az előző bejegyzéshez is kapcsolható, hátha egyértelművé válik a nagy (be)fordulás... Akit nem érdekel nyugodtan hagyja ki. Neki(k) itt egy  pár friss megjegyzés: Fantasztikusan szép, napsütéses időszakunk volt, (25°) zokni nélkül lehetett lenni (tavaly nem volt ilyen nap). Találtunk egy gyönyörű parkot Halifax közelében, de arról majd egy kicsit bővebben is szeretnék írni (ajjaj, megint ígérek). Dani munkát keres (azt hiszem ezt még nem írtam, kirúgták, merthogy túl sokat járt haza (Mo-ra). Ez van. A valódi indok a válság lehet, de kitudja... mindenesetre munkakeresés közben belevetette magát a magyar klub életébe és vezetőségi tag lett (hűűűűű). Egy évük van, hogy felélesszék az alvó Csipkerózsikát... nincs könnyű dolguk. Zsomi 6590g! Már hasrafordul magától (vissza még nem megy), átaludja az egész éjszakát és csuda egy csuda na. :)

No, akkor:

Szeptember 2-a, megérkezek Manchesterre, a reptéren Eleanor nevezetű valaki vár, aki a területi vezetőm hivatott lenni. Meglepődök milyen fiatal. De a nagy izgalomban jól esett, hogy kedves, mosolygós arcú. Egy fullextrás autóba ülünk és kicsit csodálkozva konstatálom, hogy lábujjközis papucsban van. (Emlékszem, azt mondta, hogy a Penninek másik oldalán szép idő volt, amikor még elindult) Mondjuk engem a kissé maradi "milyen cipőben is vezessünk" teóriám aggasztott. :) Meglepően jót beszélgettünk az út alatt, elmondta, hogy nagyon szép hotelt talált nekem (a munkáltatóm fizetett 1 hónap szállást (bed&breakfast)), de előtte megmutatja a patikát, ahol nagyon jó a csapat. Megjegyzésként 2 dolog:

1, én úgy tudtam, hogy Leeds-be kerülök. Nem oda kerültem. Csupán a terület (mármint a lloyds-é) Leeds-hez tartozik. Nem tartották fontosnak, hogy pontosan kifejtsék hova is visznek.

2, egy nagyon kedves ír párral sokat beszélgettünk erről a tervezett külföldi munkáról és nagyon ajánlották, hogy Írországban próbáljunk szerencsét. Szívem szerint oda mentem volna, de ott nem találtam ilyen lehetőséget, hogy a repjegyemet és az első hónap szállásdíját fizették volna. Ez volt.

Szóval visszatérve, Eleanor megmutatta a patikát az autóból (vasárnap délután volt),

ez persze nem akkor készült :)

majd elvitt a hotelbe. De eltévedt. Semmi gond, satnav (GPS) elő, és odakavarodtunk. Nekem ebből kellett feltérképeznem, hogy másnap reggel, első munkanapomon odataláljak (gyalog) a hotelből a patikába. Persze, hogy eltévedtem... Telefon, Eleanor jött, elvitt, bemutatott. Itt egy önkioldós kép a szobámban:

Mondanom se kell, rettenetesen izgultam. Őszintén szólva nagyon megijedtem. Egyrészt attól a káosztól ami ott fogadott. A nyitott polcokon a gyógyszerek első ránézésre teljesen össze-vissza, nem éppen szép rendben sorakoztak (megj.: később rájöttem, hogy itt még rend volt). Másrészt az első ember akit megláttam, egy nagyszakállas muszlim fiatalember. Mint később kiderült, versenyezhettünk volna, melyikőnk a megszeppentebb, ui. ő volt Muhammed, aki a gyakorlatát töltötte ebben a patikában és nemrég kezdett. De ami a legdurvább volt, az a nyelv amit használtak... ha valaki akkor azt mondja, hogy ez nem angol, elhiszem. Sue, a patika vezetője beszélt még a legérthetőbben, tőle pár szót elkaptam (ő nem yorkshire-i eredetileg). Aztán ott lettem hagyva. Igyekeztem, figyeltem, szélesen vigyorogtam.

Muhammed és Jayne

A mai napig szoktam gondolkodni, hogy vajon sejtik, hogy épp nem értettem egy árva szót sem? A helyzettől függ, gondolom. Abban igaza volt Eleanor-nak, hogy ez egy jó kis csapat. Először persze ebből nem sokat tapasztaltam, mert nekik egy voltam a sok "átutazó" emberke közül (ezek alatt helyettes vagy "bevándorló" gyógyszerészt értek). Az sem volt számomra világos, hogy én akkor most ott fogok-e maradni vagy mi lesz. Persze most lehet azt mondani, hogy miért nem kérdeztem meg. Nos, nem volt kitől. Eleanor ugyanis eltünt. Később derült ki, hogy kirúgták/otthagyta a céget akármi. A lényeg, hogy teltek a napok, én dolgoztam, tanultam, Sue magyarázott, (nekem és Muhammednek). A többiek kezdték megtanulni a nevem, (nekem mázlim volt: mindenkinek volt névtáblája) bár Fiona egyszer elrontotta és "Mahonika" lettem. Először rátérek a papírformára: a Lloyds úgy importál gyógyszerészt, hogy minimálisan 8 hét gyakorlatot ír elő. Maximálisan 16-ot. (Ezalatt kell, hogy a brit gyógyszerész kamara regisztráljon, anélkül nem lehet gyógyszerészként dolgozni) Ezt az időszakot kezdtem automatikusan. Ekkor van az ember a tanulópatikában, utána meg kiderül. Persze az első hónap zömében arról szólt (volna), hogy a papírmunkákat szélsebesen elintézze az ember (bankszámla, itteni tajszám, regisztráció a belügyminisztériumnál, szálláskeresés). Na, most ezekhez kb annyit konyítottam itt egyszállmagamban, mint ameddig otthon is. Vagyis semmit. Tulajdonképpen azt sem tudtam hol vagyok... Vannak itt helységnevek, Gomersal, Birkenshaw, meg persze alrébb Leeds, meg Bradford, de hogy lehet oda eljutni?! Láttam buszmegállóhoz hasonlító póznákat a patika közelében (menetrend nélkül). Aztán térképet hajkurásztam a helyi postán (ami kisbolt is egyben), de nem volt. Azóta se találtam.  (A leg"helyibb" az west yorkhire-i.) Persze a neten van, de kézzelfoghatót szerettem volna (micsoda igények). Ahogy eltelt 2 hét mindenféle intéznivaló nélkül (igen, voltam olyan naív és vártam... ) kezdtem aggódni. Amikor még Pestre elküldte az egész pakkot a cég (szerződés + rengeteg űrlap), akkor abban volt egy bankszámlanyitáshoz való igénylőlap. Azokat mind kitöltöttem és együtt elküldtem (még otthonról) a központba. Kb a 2. (vagy 3.?) hét elteltével, kaptam egy emailt ettől a banktól, hogy lejárt az űrlapom, csatolva küldtek egy frisset... ott csücsültem a gép előtt a hotel aulájában: most melyik nyomtatómmal nyomtassam ki? És közben pedig sehol senki. Ekkor már igen erőteljesen kérdezgettem a kollegákat, hogy mit 's hogy, merre, mennyiért. Közben meg vészesen közeledett a hónap vége, hogy kapok fizut ha nincs bankszámlám? Hova a túróba fogok költözni az egy száll bőröndömmel? A hotelnek nem volt buszmenetrendje, és arra a kérdésemre, hogy hogyan használhatnám a netet a szobámban, annyi választ kaptam, hogy szerezzek be egy zsinórt... (úgyhogy közben zsinórt hajkurásztam, aminek köszönhetően eljutottam Leeds-be) Lent az aulában volt vezetéknélküli net, ott tudtam netezni, csak elég szar volt Danival megbeszélni a napot, ott üldögélő, elrohanó emberek között. Szóval kinyomoztam a helyi busztársaság honlapját, várakozással teli mentem a recepcióhoz: megvan a zsinór. Válasz: akkor írjam be az internetszolgáltatóm számát, és kész, tudok a szobámban netezni. Feladtam. (A patikában nincs net)

(Most iszonyat mérges vagyok, mert tegnap este még írtam egy csomó mindent ezután, de karbantartás miatt eltünt... a netem meg természetesen nem működött rendesen, úgyhogy nem mentette le végig... Megpróbálom mégegyszer)

 Szóval a napok teltek, de nem történt semmi. Az új kollegák közül Muhammed volt az első, aki segített. Egyik hétvégén a feleségével értem jöttek és elvittek egy asda-ba (olyan mint a tesco). Valóban nincs oda buszjárat. Most így belegondolva egyedül Cleckheaton-ba megy, ahol van egy kis tesco, de akkor még azt sem tudtam, hogy itt van az a kisváros. (A hotelnek nem volt buszmenetrendje. Amikor rákérdeztem kb olyan arcot vágott a recepciós, mintha azt kérdezné vissza: Busz? Az mi?) Ezek után az angol kollegák is segítettek. Közben a kamara küldött egy papírt, amin felkér, hogy fáradjak el egy közjegyzőhöz (és töltsek ki plusz űrlapokat), ui. valamelyik papírról lemaradt a második keresztnevem... emiatt hivatalos személy előtt esküt kell tennem, hogy a két név (... no comment) egy és ugyanazt a személyt takar, nevezetesen engem... és ezért még fizetnem is kellett a közjegyzőnek... (az az eskű vicces volt...). Ebben Jayne -  az asszisztensek vezetője (supervisor) segített. Ő vitt el egy bankba megnyitni a számlát is, majd több vonalon értesíteni a munkáltatómat az új adatról, hogy nehogy lemaradjak a fizuról. Ez is érdekes volt. A munkáltatómnak el kellett intéznie az ún. WRS-t (worker registration scheme - lényegében engedély, de ugye nekünk az nem kell, elméletileg, ezért azt mondják statisztikai célból, de azért fizess is ezért, sőt ha nem csináltatod meg az első hónapban, akkor nem dolgozhatsz) Ehhez az útlevelet (az eredetit...) el kellett küldenem a központba. Na, ez most így zajlott: visszakértük a tajszámigényléshez, de kérték, hogy küldjük el megint. Megtörtént. Utána kellett a bankszámlanyitáshoz, ismát telefon, légyszi' küldjétek már megint vissza... jó-jó, de utána megint kérik (merthogy még mindig nem intézték a wrs-t). Elintézve, majd immáron harmadszor elküdve a központba... és mindez egy hónapon belül. Lényegében a szálláson kívűl minden megvolt (a fontosabbak), így bementünk egy ingatlanügynökségre ahol kiadó lakásokkal is foglalkoznak. Itt megtudtuk, hogy csupán hathavi bankszámlakivonattal, referenciákkal ellátva kezdhetek valamit (természetesen csakis brit papírokkal), úgyhogy arcomra fagyott mosollyal eljöttünk. Ezen a szabályon még Jayne is megdöbbent. Állítólag ez általános szabály ebben az országban... Ekkor már kezdtem kétségbeesni, hogy most megyek az utcára vagy mi van... Jayne emlékezett egy régebben náluk dolgozó lengyel lányra, aki hasonlóan volt ebben a patikában mint én. Megvolt a száma, felhívta, hogy megkérdezze, hogy oldotta meg ezt a szitut. Ez a lány épp albérlőtársat keresett. Így az utolsó pillanatban lett fedél a fejem felett, sőt. Jayne és az akkori barátja, Colin átköltöztetett. Mivel Jayne is épp azon a hétvégén költözött és fölöslegessé vált 1-2 bútora, azt megkaptam. Ágyat vennem kellett. Így kerültem Bradfordba. (Persze akkor még nem mondta Jayne, csak amikor elköltöztem onnan, hogy ő bizony arra a környékre nem költözött volna...) Akkor nagyon örültem neki, nem volt más. Egy kis szobácskát kaptam, megosztottuk a kiadásokat és még örültem is, hogy szakmabelivel lakok együtt, van kitől kérdeznem. (mondjuk az ő kiejtését sem értettem).

Folyt köv.