Kaptam egy díjat Christine-től. Nagyon köszönöm! Nem igazán számítottam valaha is ilyesmire, úgyhogy meglepődtem :) nagyon jól esett! Már csak nekem kéne azt éreznem, hogy igen, tényleg jó ez a blog... :D  Csak hát ahhoz nem kéne így összecsapni... na, akkor most hagyom abba az önszapulást :D jó, nem jó, így sikerül :D

Más. Mai események. Reggel még elég viccesen fogtam fel, hogy valaki megitta a teámat... Sok munka volt, Kim elkészítette a teákat/kávét, 3-an voltunk. Egyszercsak odanézek: a bögrémben (rajta van a nevem, anno ajándékba kaptam) kb egy kortynyi teamaradék. Kérdezem Crissie-t, hogy akkor ez most kié. Nem az övé, az övé a másik (megj: ami majdnem tele volt). Kérdezem Kim-et, hogy akkor ez most itt mi. Mire mondja, hogy ő teleöntötte teával... kérdezi Crissie-t, aki váltig állítja, hogy hozzá se ért a bögrémhez... oké, ennyi, nem lényeges (biztos egy szellem volt).

A következő érdekes dolog az volt, amikor Kim hozta a munkafüzeteit (épp csinálja az egyik kurzust) amiben vissza lett dobva egy számolásos példa, hogy nem jó és segítsek már elmagyarázni neki, hogy hogy kell megcsinálni (sajnos egyből rácuppantam, pedig rakat más dolgom lett volna. Sajna (vagy nem sajna), de szeretem az ilyen számolásos példákat). Megvolt, beírta, örült, majd az egész paksamétát felemelte - kapkodva, ahogy alapból dolgozik (mázlimra nem vitte el, hanem) egy közeli polcra lerakta, majd elviharzott  ebédelni. Nézem az asztalom, nincs ott amivel előtte foglalkoztam... elég hamar felmerült bennem a gyanú: összefogta a saját paksamétájával...

Ezekkel az apróságokkal csak annyi a gond, hogy mindennaposak... Próbálok egyszerű és egyértelmű rendszert vinni a dolgokba, de most rohadt mérges vagyok... mert állítólag eltünt 100 font borítékostul...