Összességében azt kell hogy mondjam, jó volt. Minden szépen ment, ahogy kellett. Délelőtt 10-re terveztük az elindulást és - most egy komoly önvállveregetéssel - negyed 11-kor sikerült is elindulnunk. Persze leszámítva, hogy az útra előkészített vizet, a megmaradt 2 darab joghurtot ottfelejtettük az asztalon, de ez legyen a legnagyobb problémánk. Zsomi végigaludta az utat Manchesterig, Dani meg gyönyörűen odatalált a parkolóba... annak ellenére, hogy a kedves felesége elfelejtette a parkoló nevét (van vagy 8 parkolócég, akiknél ott lehet hagyni az autót, amíg az ember elrepül s vissza) és előző este valamiért nem működött a nyomtatónk, így nem volt kinyomtatva a visszaigazolás... Minthogy nem volt más hátra, mint előre, odablattyogtam a bódéhoz és töredelmesen bevallottam feledékenységemet és segítséget kértem, hogy nézze már meg jó helyen vagyunk-e. Rendes volt a fazon, mivel a lefoglalt időpontra és a nevemre emlékeztem (hehe) rámvigyorgott a csekkolás után és közölte: jó helyen vagyunk :)

Kipakolás, Malcolm (az autó) otthagy, kis buszmegállóba beáll. 15 percenként jár busz, ami kivisz a megfelelő terminálra. Semmi gond nem volt. A reptéren igyekeztünk megszabadulni attól amitől lehetett, úgyhogy feladtunk a nagybőröndöt (21,9 kg volt! 22 a megengedett...) aztán rákérdeztünk az autósülésre. Fura, mert azt külön kellett feladni (parázós révén szinte mindenhol visszakérdeztem: "és ugye egyben kapjuk meg?" Volt ahol azt mondták: "erre nincs garancia..." he? Legalább őszinte volt) Szóval a 6 csomagból így lett 4 + Zsomi. Aztán mentünk átvilágosodni. Ez különösen tetszett, mert ahogy meglátták a babakocsit, áttereltek a gyors sávba. Igen ám, de emlékeimben az élt, hogy a zacsik, amikbe bele kell tenni a 100 ml-nél kisebb folyadékokat (a kézfertőtlenítő volt) szabadon elvehetők. Na, ezen változtattak, 1 fontért lehetett venni, kis műanyag kapszulába téve 2 darabot. Persze hogy persze: nem volt nálunk 1 fontos. Dani vissza, vált, bedob, zacskózunk majd átvilágosodunk (még a babakocsi is) Zsomi nagyon jól viselte a ki-bevételeket. Ezután burger king, diszkrét szopi, majd beszáll. Na, itt már kevésbé volt jó, hogy valamiért a gép belsejébe adták a beszállókártyát. Ezt tetézte, hogy leszállásnál se magyar, se angol, se akármilyen nemzetiségű nem engedett ki minket, így utolsónak szálltunk le a gépről. A babakocsi a gép mellett lecseszve a placcra.. persze a kisbuszok megtelve, mi meg akkor szerencsétlenkedünk a kinyitásával, majd Zsomi belerakásával. Na, ekkor jött az érdekes: a buszsofőr meg kiáll és el kezdett hajtani minket... én nem vettem észre, mert pont háttal voltam, de Dani látta, hallotta...  no, nem kellett több, hogy felcsesszék a kobakják. Leszálláskor Dani szépen úriember módjára úgy kiosztotta a nagydarab embert, hogy nem győztem szélesen mosolyogni a "nincs semmi gond, nyugodtan tovább lehet menni" arckifejezéssel. Később rájöttem, hogy ez jelentős terápiás tényezővel bírt Dani esetében: végre magyarul adhatta ki a mérgét és végre olyannak aki érti is amit jelent... megérkeztünk :)