Nagyon köszönöm mindenkinek a bíztatást! Hihetetlenül jól esik és erőt ad, hogy gondolatban ilyenkor itt vagytok velünk!!!

Utolsó?

Ma (pénteken, 19-én) volt a védőnénis találkozó. Láttam a szemekben, ahogy rámnéznek: egyben van még? :) Megvoltak a szokásos ellenőrzések, amik - ahogy hallom - messze nem annyi, mintha otthon lennénk (vérnyomásmérés, vizeletvizsgálat, szívhang és pocak-tapizás. Ennyi.) Aztán Wendy betelefonált a kórházba, hogy lefoglaljon egy időpontot, hogy megindítsák a szülést, ha addig nem érkezne meg Picur-macur. Ez január 3. Szóval ha addig semmi, akkor aznap 7:30-kor fel kell hívnunk a kórházat és akkor megmondják a következő lépést... Ja, kérhettem (nem volt kötelező), hogy még addig egy ellenőrzés legyen. Ez december 31-én lesz, csak nem itt, hanem egy másik rendelőben (ahova ez is tartozik). Kértem. Talán arra már nem lesz szükség. :)

Ma még elblattyogtam a postára és meglepődtem, hogy nem kígyózott a sor (és mindkét ablak nyitva volt). Ekkora pocakkal már mindenki mosolyog rám/ránk, meg akár ismer akár nem, megkérdezik a kiírt időpontot :)  Mondtam, hogy egy kicsit félek, amire a másik ablaknál dolgozó ázsiai srác mondta bíztatásként: "breathing" :)))

Valójában ez az egész felfoghatatlan...