A ködös Albionban

Most jött el az a pont, ami hatására azt éreztem, hogy ezt mostmár tényleg le kell írnom blog formájában, mert el szeretném mesélni mi történik velünk itt.
Tudom, már 8 hónappal ezelőtt el kellett volna kezdeni, de valahogy nem jött össze. Van szerencsém több blogot olvasni, többségükben nagyon élvezetesek (99%) és épp ezért kettőséget alakított ki bennem: 1, én olyan jókat nem tudok írni ;)  2, kedvet kaptam ;)

Belevágnék a közepébe, mert zömében ismeritek az előzményeket (akik nem azoktól elnézést), másrészt iszonyat hosszú lenne (lerövidítve is) az elmúlt 8 hónap leírása, ettől inkább megkíméllek Titeket :)

No, az a pont. Tudjátok, szegény Dani a munkakeresés sűrűjében van, annak minden előnyével és hátrányával (főleg ez utóbbi). Megpróbálom leírni nagyjából (pontosan már nem követhető) hány helyen próbálkozott: 6 zenebolt, 1 kertészeti áruház, Royal Mail, Ikea, Argos, TNT, busz társaság, egy pékség, egy ruha áruház, könyvesboltok, szállítócégek, min. 14 ügynökség és mindezek mellett ennek többszöröse a neten.
Mivel voltunk olyan okosak, hogy a nyomtatónkat kihoztuk, viszont a zsinórokat nem, ezért az előző és a jelenlegi munkahelyemen nyomtattuk ki rakatszámra a cv-ket.

A helyzettel és a rengeteg visszautasítással küszködve hatalmas reménysugarat jelentett amikor kedden (ápr. 29-én) reggel felhívták Danit az egyik ügynökségtől, hogy lenne munka, menjen be amikor tud. Dani azonnal bement és aznap délután 2-kor el is kezdte a munkát... nem túl izgalmas, de legalább végre van valami.  Szalagra fel- illetve lepakolni  az üres vagy épp teli flakonokat...  Dani  csinálta, ahogy tudta, míg 2 nap után (ismétlem: 2 nap után!) felhívta az ügynökség, hogy nem kell mennie többet, mert túl lassú... Mi van???!!!! Életében nem dolgozott futószalag mellett, meg sem mutatták neki mit 's hogyan kell csinálni, hát ő csinálta ahogy tőle telt... Egyszerűen ehhez képtelen vagyok bármit hozzáfűzni... önmagáért beszél, mind erről a gyárról és az ottdolgozó emberekről, mind erről az ügynökségről akik elfogadják a 2 nap utáni ilyen "jelentést". Nyílván a bántódottság beszél belőlem/ünk, de az is érdekes volt, hogy az itteni emberek is elképedtek (főleg akik már ismerik valamennyire Danit...).

De, hogy valami jóval fejezzem be az első blogunkat, azóta egy másik ügynökség hívta, és ott emberibb módon körbemutatták a munkahelyet. Viszont ennél 6 jelentkező van 2 pozícióra, tehát kétesélyes. Viszont közben ugyanez az utóbbi ügynökség hívta, hogy van egy másik munka, amivel már hétfőn kezdhet is.

Hogy mindebből mi lesz, nem tudjuk. Kicsit olyan mintha játékbabák lennénk és önkéntes kisistenek játszanának velünk... nem egy felemelő érzés.

A remény még megvan.