Elnézést azoktól, akik nézegették a blogot, de semmi újat nem találtak rajta... nem jött össze az írás. Se ihlet, se alkalom (de inkább az előbbi hiányzott). Bevallom őszintén most is egy kisebb fajta erőszakkal tudok csak nekifogni. Nehezebb is, hogy több minden van, amit le szerettem volna írni, de elmúltak. Ilyen volt a május 31-i yorki kirándulás, ahova a volt főnökömmel és családjával mentünk, abból az alkalomból, hogy a legkisebb fiuk - a rézfúvós zenekarral - fellépett a yorki apátságban. Egy mindent összegző mondatra emlékszem, ami belénkszorult Danival: York, mintha egy másik országban lenne! Nagyon szép város! Főleg az amerikaiak és a japánok kedvelt helye, de nagyon sokféle turista jár arrafelé, hát nem véletlenül (hogy a túróba kerültünk mi pont ide!?) Képeket majd a picasára rakok, érdemes megnézni! ;) (sajna itt még nem sikerült rájönnöm, hogy képeket hogy illesszek be... :( pedig mindig is azt hittem, hogy jobban megy ez a kitalálósdi).
Ezután nagy izgalomban voltunk a hazamenetel miatt, amit már nagyon vártunk. Szívem szerint én mindenkinek a nyakábaborultam volna, de úgy láttam, jobb ha visszafogom magam. Persze az ilyenkor szokásos menetrend megvolt: háztól-házig, intéznivalótól-intéznivalóig, több kevesebb sikerrel. Hú, de uncsi amit írok...
Aztán most újabb problémák... a nagy megkönnyebüléssel fogadott munka, amit Dani dolgozik, jól megszivatott minket (miért is csodálkozunk?). Ugyanis a főnök azt találta ki, hogy addig egy peták fizetést nem ad, amíg a Home Office-tól meg nem kapja az engedélyt a munkavállalásra (Worker Registration Scheme). Na ez az, amivel az otthoni média hallgat, vagy amiről - "jóhiszeműen" - nem is tud, hogy persze, hogy nyitott a munkavállalói piac ebben az országban CSAK... fizess ennyit, meg regisztráld magad, pusztán a statisztika kedvéért... Az, hogy Dani munkáltatója ennyire korlátolt, hogy nem tudja, hogy a magyar munkavállaló (is) legálisan dolgozhat itt, és hogy ez az egész csak egy regisztráció, nem engedély kérés (mondjuk félrevezető, mert azt írja hogy ezután dolgozhat legálisan, meg hogy klf szankciók vannak ha időben nem regisztrálsz az már csak hab a tortán)... mindegy, mi persze megszívtuk (ezzel is), mert nagyon számítottunk a fizetésre... inkább hagyjuk mennyire... De a sejtésem azt mondja, hogy ilyet nem csinálhat, mert ez diszkrimináció. A másik fantasztikus dolog, hogy ezidáig képtelenség volt kinyomozni, hogy ilyet csinálhat-e! (már rengeteg telefonon vagyunk túl, meg kérdezősködésen). Más tészta, hogy ha sikerülne is kinyomozni, hogy joga van-e visszatartani a fizetését, akkor most papírt lengetve menni és a főnök orra alá dugni, nem kifizetődő. Igen, ezt hívják kiszolgáltatott helyzetnek.
Saját részről pedig, úgyszintén csak negatív dolgokat tudok írni... (fő a változatosság, kész élvezet lehet ezt a blogot olvasni...). "Kedves" (néha bunkó) oktatóm a tréningem utolsó előtti hetében közli, hogy addig nem tudja leigazolni a gyakorlatomat, amíg nem csinálok meg egy elsősegély-tanfolyamot (az utolsó héten - idén harmadszor - külföldre ment nyaralni). Itt volt 6 hónap rá, de nekem emiatt (is) ismét késik a kamarai regisztrációm! Ergo még mindig nem lehetek gyógyszerész ebben a kb országban! Igaz ha már több mint 10 hónapja gürizek ezért, még egy pár hét meg se kellene hogy kottyanjon... minek a magasabb fizu, minek az hogy végre úgy kezeljenek mint egy gyógyszerészt, ugyan minek is jöttem én ebbe az országba? Ja, az is ott van, hogy másnak meg nem írják elő ezt a tanfolyamot (félreértés elkerülése végett nem az zavar, hogy meg kell ezt csinálni. A gond vele az, hogy itt volt erre az egynapos kurzusra az a 6 hónap...).
De csakazértis valami pozitívval fejezem be! A volt főnököm férje, Simon, egy kórusban énekel, ahol az egyik kórusvezető elég gyakran jár Magyarországra, hasonló célból (többet én sem tudok). Amikor márciusban Dani idejött, akkor egy kedves kérésnek tettünk eleget. Ui. ez a kórus Kodály-darabokat készült megtanulni, magyarul!!! Ez már így önmagában megér egy "uh"-t. A kórus lelkes volt és nagyon ügyes. Az egyik kedvenc "ki"szólásom az volt, amikor a próba végefele az egyik kórustag megkérdezte: "Hogy tudtátok ezt a nyelvet megtanulni?!" Abban biztos vagyok, hogy ha nem a magyar nyelv lenne az anyanyelvem, képtelen lennék megtanulni... mondjuk épp ezért örülök, hogy ez az anyanyelvem :) meg az is "májhizlaló" számomra, hogy egy olyan nyelvet beszélhetek ami különleges :))) Szóval március már elmúlt, sajna a kocsilopás miatt többet nem is nagyon tudtunk elmenni (elég messze van innen... innen minden messze van!). Viszont most június végén meghívást kaptunk a koncertjükre, amin elénekelték a darabokat...
Elakadtam. Nehéz szavakat találni. Egy júniusi szombat este, egy kis angol templomban, Heptonstall-ban, egy lelkes kórus gyönyörűen zengi az "Ének Szent István királyhoz", "Túrót eszik a cigány" című darabokat. A könnyeimmel már nem tudtam mit kezdeni, amikor felhangzott záródarabként az "Erdő mellett estvéledtem".
Hatalmas sikerük volt.
Utolsó kommentek