nnnna... azért mostmár végre írhatok valami fejleményt. Végre.
Augusztus 4-én, hétfőn délelőtt megérkezett a posta. Az ajtón kopogott és mivel mázli révén otthon voltam (pre-reges tréningesként heti 39 órás voltam és hétfőn csak délután jártam dolgozni, így a tréning végén) az ajánlott levelet át tudtam venni... Feladó: az itteni isten, a szakmai isten: a brit gyógyszerész kamara. Najó, abbahagyom ezt a sületlenséget: regisztráltak!!! Több mint 10 hónapja vártam erre a levélre, okmányra vagy akármire. Mivel épp föztem és ez akkora jelentőségű volt számomra, hogy fel sem tudtam fogni, felbontás után visszamentem főzni... majd egy kis idő után felhívtam a területi szervezőt /aki beoszt meg mindenfélével lehet nyaggatni/, mert neki kellett szólnom, ha megjön ez az ominózus papír. Csak üzenetrögzítőre tudtam beszélni. (Megjegyzem, már ők is várták ezt a papírt, mert baromira nincs emberük. De hát erre mit mondjak én, ha a saját országukban tesznek be egymásnak... csak mondjuk ez rajtam keresztül történt...). Szóval bementem ugyanúgy dolgozni (aznap 15.00-18.30-ig) és már hívtak is a benti számon és megkaptam a heti beosztásom (arra a hétre). Kedd, szerda és péntek: 3 különböző patika (egyikben sem voltam még), csütörtök: Leeds-ben egynapos továbbképzés. Aha. Izgalom a köböm, pedig azon a héten még "second pharmacist" lehettem, ami egy megnyugtató állapot. Igenám, én viszont igencsak szeretem a megnyugtató állapotokat, ezért így könyveltem el, hogy én mindenhol - egy jó darabig - második gyszerész leszek... tehát bármi van, tudok kihez fordulni.. A hét így le is ment, az odautazásokon kívűl még élvezni is lehetett. Sok új emberrel ismerkedhettem meg (még ha csak rövid időre is) és kivétel nélkül rendesek voltak az ottdolgozók. Mindenhol jobb volt a munkamegosztás, mint ahol gyakorlaton voltam (Cleckheaton).
Pénteken meg csak félnapos voltam, mert mennünk kellett ultrahangra a Dewsbury kórházba (másodszor). Most Pocakot sokkal jobban megvizsgálták a monitoron keresztül, hála Istennek minden rendben és megint vettünk fotókat róla (4 font volt és most "csak" kettőt kaptunk). Pontosan 20 hét 3 naposak voltunk akkor.
Mélyvíz
Még pénteken este (és még örülhetek, hogy nem vasárnap este) telefonon megkaptam a következő heti beosztásom. Hétfő, kedd: Town street (itt a szomszédban, ahol kezdtem és ahova nagyon szívesen megyek), szerda: Wibsey (Bradford egyik része) csütörtök, péntek: Thornbury (Bradford másik részén). Mivel az utóbbi kettő semmit nem mondott nekem, azt mondtam: rendben. Majd ha minden működik, akkor ezek lesznek az állandó helyeim (azóta a szerdait megváltoztatták: Butler street, Bradford lett). Igenám, csakhogy én abba a tudatban voltam, hogy második leszek, így a volt főnökömmel újra együtt dolgozhatok. (Mondjuk pénteken amikor beugortam hozzájuk, akkor Sue mondta, hogy ő nem lesz hétfőn és kedden) meg hát abból is következtethettem volna, hogy az időpontok pont a nyitvatartásokkal egyeztek meg... szóval nem használva az eszemet, én hétfőn úgy mentem át ebbe a patikába, hogy jönni fog egy gyszerész is... aztán telt-múlt az idő és nem jött (közben ment minden a maga normális kerékvágásában, ellenőriztem a gyszereket, tanácsot adtam stb). A legfurább az egészben az volt, ahogy a többiek ezt lereagálták: majdhogynem bepánikoltak (főleg az egyikőjük, a "supervisor"), hogy akkor most mi lesz?! Mert hát nekem nincs tapasztalatom, nem vagyok olyan gyors, és különben is itt van ez a rengeteg ellenrőriznivaló amik az otthonokba mennek (nursing homes). Úgyhogy volt telefonálgatás meg minden, megigérték, hogy másnap (kedden) jönni fog aki szokott (egy külsős helyettes (locum)). (A belsős helyettes, tehát aki a lloyds-nak dolgozik, az a "relief". Mint ami most én is vagyok). Szóval kedden csak "nursing home"-os gyszereket ellenőriztem, de megcsináltam! (én magam sem hittem el) Aztán a nap folyamán kezdett világossá válni, hogy akik eddig Sue-t helyettesítették, Oliver ( a spanyol gyszerész, akitől olvadoznak az angol asszisztensek (szinte mindegyik patikában ismerik és hát persze emlékeznek rá)) és Zahida, aki egy nagyon szimpatikus helyettes, pár napot dolgoztunk együtt amikor tréningeztem össze-vissza, és őt nagyon megszerették (főleg a "supervisor") és én most "kiütöttem" ezt a két embert innen, mert ideraktak... Eléggé nagy pofáraesés volt... a legrosszabb az egészben, hogy nincs ott az angolom, hogy ezt a helyzetet el tudtam volna "ütni" valami poénnal... szar volt... ott ahova nagyon szívesen mentem... (rájöttem, hogy én Sue-val dolgoztam nagyon szívesen, de ez a lehetőség nem áll fenn, mivel nagyon ritkán raknak be 2 gyszerészt ugyanabba a patikába). Ez van. Hétfőn és kedden megyek ide a szomszédba, egyedül. Csak nem lesz olyan rossz...
Szóval be lettem dobva a mélyvízbe... kicsit rémisztő, de lehet élvezni (kivéve amikor bejön egy beteg és véletlenül se beszélne tisztán és érthetően, de csak mondja és mondja hogy mi a baja, én meg nagy bölcsen nézek rá és próbálom kitalálni, hogy akkor most mi van??!!)
Viszont a csütörtök-pénteki (tegnap+ma) "thornbury"-s "patikát" el kell mesélnem! Tudom, hogy hihetetlen, pedig igaz. Szóval a Morrisons parkolójában (ez olyan, mint a tesco például) van egy kabin. Ez a patika. Ami hihetetlen, az az, hogy se wc, se víz. Ez mondjuk zuhogó esőben izgalmas, amikor a közeli rendelőbe járunk át klotyóra, vagy ha az bezárt, akkor a bevásárlóközpontba... A víz szimplán a szappanos kézmosás miatt hiányzik, főleg a drogosok után akiket felügyelnem kell, hogy valóban bevették/megitták-e a pótszerüket. Némelyikükre ráférne egy kiadós mosdás... Ebben a patikában/kabinban 2 ázsiai leányzó tartja a frontot (egyikük részmunkaidős mert máshol is dolgozik), akik testvérek. Nagyon aranyosak és segítőkészek. Mivel ezen a területen nagyon sok ázsiai él akik között vannak olyanok is, akik annak ellenére hogy vagy 30 éve itt laknak nem beszélnek angolul (csütörtökön aláiratattam egy receptet egy teljesen befátyolozott nővel... ahogy el kezdett írni rádöbbentem, hogy valószínűleg a nevén kívűl nem tud mást leírni. Egy 4 éves kisfiúval volt) szóval Noreen meg a húga rendezik le ezeket az ügyeket. Vicces. Itt vagyok Angliában, nekem is vannak nehézségeim a nyelvvel és közben egy másik nyelven (urdu?) intézik emberek a dolgaikat. Noreen mesélte, hogy ők már élvezik ahogy az odapottyanó helyetteseket sokként éri a hír, hogy se wc, se víz (nekem is az volt... ) Ennek ellenére úgy érzem adok egy esélyt a dolognak, szóval egyenlőre nem szaladok a lloyds-os szervezőhöz hogy tegyenek máshova. Kicsit kihívásnak érzem a dolgot, meg hát hetente 2 nap. Kibírhatónak tűnik :)))
Dani helyzetébe nem kezdek bele, így is abnormálisan hosszú lett a mai bejegyzésem (ja! hogy már holnap van! :))) Szóval hátha összejön a hétvégén végre, hogy írjon ő is ebbe a blogba, és jobb ha ő meséli el mi van. Nekem csak az jut eszembe az egészről: sokról ami értelmetlennek látszik, lehet hogy mégis az az út amire lépni kell. Még akkor is ha nem tudod megmagyarázni.
Jó éjt :)
Utolsó kommentek