Alakul
A vezetés mindenképp. Dani képes elviselni a bepánikolásaimat minden egyes gyakorlás előtt, így tegnap is meg ma is vezettem. Azokat az utakat járjuk be ahova eddig dolgozni jártam. Persze sikerült egyszer lefulladnom egy kereszteződésben, ahol jobbra készültem fordulni, de a szembejövőket ugye el kell előbb engedni... de ahogy visszaemlékszem mindenki nyugodtan várta, hogy elinduljak, így sikerült arra koncentrálni hogy újra beindítsam az autót. Pedig mögöttem is voltak. Végül is nem volt gáz. Ha belegondolok még bátorít is egy kicsit, hogy a háromsávos körforgalomban se volt gond... lassan lehet(ne) arra fókuszálni, hogy nézzem azt is merre megyünk :)))
Nem alakul
A beosztásom semmiképp. Szerda reggel tök nyugisan csücsülök a második buszon (mert ez már azt jelenti, hogy egyrészt megtaláltam melyik busz kell, az honnan indul és a buszvezetőnek is el tudtam magyarázni, hogy hol szeretnék leszállni és hogy szóljon), amikor csörög a telefonom. Sunny nevezetű hölgyemény hívott (ő mondja meg hogy mikor melyik patikába kell mennem... a 3 hét alatt folyamatosan ígérgeti, hogy mostmár személyesen is találkozunk, mert beugri majd oda, ahol épp vagyok és odaadja a beosztásom, ami állítólag mostmár rendszeres lesz...). Szóval kérdezi hogy épp hol vagyok, mert a patika 8-kor nyitott. Mondom neki, a buszon ülök, nekem 9 órát mondott, még a naptáromban is benne van, határozottan emlékszem rá. (valószínűleg az volt, hogy mivel a helyszínt többször módosították - aznapit is -, az időpontot elfelejtette módosítani...) Ezidáig még nem is lenne gond, csak épp a drogosok már egy órája vártak a gyógyszerészre, az asszisztens meg addig nem nyithat ki, neki kell lekezelni a helyzetet (meg a mérges embereket) meg persze a gyógyszerésznek amikor megérkezik... örültek nekem, el lehet képzelni... (egyikőjükkel fényes nappal se találkoznék egyedül az utcán...). Szóval élmény volt elkezdeni azt a napot... Amit már végképp nem tudok kommentálni az az, amikor beszéltem Paul-lal (ő a másik ilyen szervező), és mondtam neki, hogy mégegyszer nem szeretnék ilyen szituációba kerülni, akkor elkezdett nyugtatgatni, hogy semmi baj, ez előfordul... (mi van???)
Vajon ez az egész fog javulni, vagy csak megint túl naív vagyok? Ja! Nagyon úgy tűnik, hogy nem vagyok még elég ideje ebben az országban, mert elfelejtettem egy aranyszabályt! Éspedig: mindenért neked kell utánajárnod, még azután is, ami eredetileg nem a te feladatod lenne (vagyis harcolni kell azért, ami amúgy is járna neked)! Így voltam olyan naív, hogy amikor Paul-nak bejelentettem, hogy végre regisztráltak, dolgozhatok gyógyszerészként, akkor gondoltam ők majd szólnak a központban (head office) és a fizetésem automatikusan (he-he) változni is fog (emelkedni természetesen...). Persze tegnap sikeresen pofáraestem, mert ugyanúgy a tréninges fizetést kaptam augusztusra... Csak azt nem értem, hogy ha arra olyan gyorsan le tudtak csapni, hogy bedobjanak a mélyvízbe, akkor ezt miért nem intézték? Vagy megtehették volna, hogy legalább annyit odaböfögnek nekem, hogy "figyu, fel kell hívnod a központi irodát a fizetésed miatt". Tudom, túl sokat vártam el... remélem sikerül tanulnom belőle, most persze így utólag inzézkedhetek... élmény lesz...
Utolsó kommentek