Mielőtt belefogok egy napba, elmesélem, hogy ismét hívtam a rendőrséget... Amióta ebben az országban vagyok azóta tűzoltókat is kellett hívnom (még Bradford-ban), az autólopást már írtam és a legutóbbi most szombaton... A "kedvenc" bandánk, akik most osztódásszerűen megsokasodtak (szinte elözönlötték a parkolót) kitalálták, hogy tök buli petárdázni... Most az egyik - távolabbi, sorházas szomszéd volt úgy, hogy oda kényszerült parkolni, de még a petárdázás előtt a nagy zajongásra kiment és elállt onnan (hasonlóan mint mi a múltkor). Ez csak azért fura nekem, mert eddig gondolhattam azt, hogy így csak mi járhatunk, mivel idegenek vagyunk itt (persze a lopás óta még parázósabbak is). Falu révén meg tudják, hogy külföldiek vagyunk... Amikor először kinéztem a zajra és láttam a nissan-os szomszéd autóját, akkor gondoltam hogy vagy nagyon bátor, vagy mivel ő itthon van, lehet hogy ismerik is egymást, ezért az ő autója nincs veszélyben... hát rosszul gondoltam... Viszont a petárdázásra betelt nálam az a bizonyos pohár, mivel a szanaszét hulló szikrák vagymik már a ház előtt parkoló autónkhoz így is közel voltak... meg különbenis menjenek a jó francba. A lényeg, hogy végre pozitív módon állt hozzá a rendőrség (de tényleg nem értem, hogy senki nem csinál semmit?! Az itteniek normálisabban el tudják mondani mi van itt, miért nekem kell elgagyognom ezt az egészet?!) Persze a hívás közben már el is vonultak (nemsokkal a petárdázás után), de szétnéztek erre a rendőrök meg állítólag majd néznek errefelé máskor is...
Mindennap
most viszonylag egyforma, ami nem egy hátrány az előzmények után. De azt gondolom nem tudnám sokáig csinálni. Dani mindennapját - szerintem - ő hivatott leírni a legjobban, márhogyha sikerül leülnie a blog elé... Ezért most a sajátomét írom le. Jelenleg egy darab (még mindig hihetetlen számomra) patikában vagyok, ez a "manchester road"-i. Októberben, tehát még egy hétig 9-től este 6-ig van nyitva (novembertől már csak fél 6-ig, és szombaton már nem lesz nyitva. Én nem dolgozom szombaton). Szóval 9-re megyek, ami azt jelenti, hogy 8:15-kor indulok itthonról. Ez az autóval igazán kényelmesenek mondható, annak ellenére, hogy a legnagyobb dugóban megyek (araszolgatás), elkerülőút nincs. A Manchester Road egy rendkívűl csúnya környék (szeretnék szebbet írni, de mit csináljak ha ez az igazság? Persze ez szubjektív). Ez egy 2x 3 sávos, nagyon forgalmas út, az úttól kicsit beljebb épített, lepukkant üzletekkel. Igazándiból fogalmam sincs hogy tudják fenntartani magukat ezek az üzletek, mert gyalogost ritkán látni, a forgalmuk nagyon kicsi. Senkit nem akarok se leminősíteni, se leírni, de az emberek egy kissé igénytelen arrafelé. Egyik érdekesség, hogy az egyik bolt egy fish&chips üzlet, angolok működtetik, de senkinek nem ajánlom. Eddig ha egy ilyet kipróbáltam (egyet Cleckheaton-ban, a másodikat meg most itt), akkor határozott megfogadás követte: "soha többet!". Nem túlzok, szó szerint folyt belőle a fáradtolaj és borzalmas az íze. Egyik kollegám figyelmeztett előtte, de kíváncsi voltam... igaza volt. A másik kollegám pedig most pénteken képtelen volt megenni, amit ott vásárolt... (és ők angolok). Kicsit alrébb van vagy 3, ázsiaiak által üzemeltett gyorsétkezde, ami szerencsére ehető, úgyhogy azt hiszem inkább tőlük fogok/fogunk rendelni. A környezetből adódóan kisforgalmú a patika, de mivel egyre lassabban bírom a munkát, nekem még így is egy átlagos forgalomúnak tűnik. Két asszisztenssel dolgozom, egyikőjük Kim, aki kora ellenére - sajnos - túlpörög. Amúgy rendes, csak kissé idegesítő amikor 6 előtt 5 perccel az orrom alá nyom egy gyógyszeresdobozt ("dossette box", amit le kell ellenőriznem, hogy tényleg az van-e benne, meg jó-e az adagolása stb, ez egy adott betegnek készül), hogy ez még kell holnapra (megj.: másnap reggel nyugodtan le lehet ellenőrizni). A másik kollegám Paula, akiről abszolút dr Bubó Ursulája jut eszembe. Ő szerencsére nem pörög túl, sokkal nyugodtabb. Mindketten középkorúak, és nekem olyan, mintha megint egy másik nyelven beszélnének...
folyt.köv később
Utolsó kommentek