Szóval... mivel suliszünet van, ma a forgalom elég gyér volt, 15 perc alatt beértem a patikába. Kim szerdától szabira megy, úgyhogy már ma be volt sózva (mégjobban mint szokott) hogy mi lesz amíg nem lesz itt (tényleg rengeteg dolgot megcsinál, sajna elmagyarázni nincs türelme (annyira kapkod és így az egészet egyedül ő érti...) szóval valahol érthető, viszont ha csak ő ismeri a rendszert, akkor nélküle tényleg elakadunk... De ma, ahogy félfüllel hallottam végre magyarázott Paula-nak, meg előre megcsinált gyógyszeresadagolókat. A kis forgalom mellett szép tempóval le is ellenőriztem ezeket. Ez így jó volt, mert könnyebb lesz a hét hátralevő része és mindezt ülve csinálhattam (ami nagyon lényeges szempont 32 hetesen) :)))
Ahogy figyeltem amint Paula egyre több szabad utat kap a patika működtetéséhez és egyre több mindent tud, úgy viszi bele azt a normális rendszert, ami általam is követhető. (Konkrétan olyan dolgokra gondolok, mint pl. a recept másikfelének egy kiskosárba való gyűjtése. Na, ezt most nagyon elmagyaráztam :) A lényeg, hogy ezek a papírok össze-vissza hánykolódnak általában, ami idegesítő tud lenni.
Másik kellemetlen dolog, hogy nincs mikró... Tudom, van ahol ez nem mindennapi eszköz, bevallom én már hozzászoktam, márcsak azért is mert így lenne hol megmelegíteni az ebédemet. No, hát ma nem így jártam. Tegnap Danival összedobtunk egy töltött paprikát és honvágycsillapítás gyanánt ma abból vittem be (reménykedve, hogy talán a szomszédos fisendcsipszesnél felmelegíthetem. Az első nap Kim ott melegítette fel a kajámat, mert nem gondoltam, hogy nincs mikró). Nekem nem melegítették fel... (állítólag nem az a főnök volt épp) de az egész elég kellemetlen volt, nem is mentem vissza (és nem is fogok, mert az egész nevetséges... de csak kínomban...) Így rátettem a 30 éves fűtőtestre a műanyag dobozomat, hogy legalább jéghideg ne legyen... viszont még langyos se lett... viszont éhes voltam... Igazság szerint csak az mérgesít fel, amikor erre Kim azt reagálja, hogy rajtam kívűl nem használná senki, meghogy nincs hova tenni... (ami egy nagy baromság). Válság ide vagy oda, meg a véleményeket is illedelmesen leszarom, de én utána fogok járni, hogy lehetne beszerezni egy mikrót... (egyáltalán, hova tünt az ami ott volt?) Ja! Azt meséltem, hogy múlthét pénteken, amikor elblattyogtam az egyik ázsiai étkezdéhez és vettem valami csirkés szendvicset, előtte - ahogy szokás - megkérdeztem mindkettőjüket, hogy kérnek-e valamit... így önmagában rendben, hogy persze mindketten igent mondtak, csak egy kicsit érdekesen alakult, hogy egy 31 hetes, nagypocakos terhes nővel hozzatják a kajájukat... (semmi bajom a sétával, csak egy kicsitől is kifulladok már... csak lassan megy.) De legközelebb már telefonon fogom megrendelni a kaját. Olyan fura, mert az egész úgy tűnik, mintha előttem a nagy semmi lett volna. Igaz, hogy Paula épp utánam pár nappal jött vissza dolgozni, mert sokáig betegállományban volt és a patikavezetőt meg az egyik asszisztenst (supervisort) áttették Thornbury-be (ez a kabinos patika), de hogy ne legyen egy kajamenű se kirakva, az fura (eddig szinte mindenhol volt, ahol voltam). Mindegy, addigis belefér pár szendvicses nap... (nem szeretnék mndennap gyorskaját enni.)
Még mindig nem sikerült eljutnom odáig, hogy konkrétan arról írjak mit is csinálok, de ami késik nem múlik. Előbb-utóbb csak sikerül. Ígérem :)))
Lenne valaki, aki rendelkezik akkora türelemmel, hogy részletesen elmagyarázza nekem hogy a túróba tudnék képeket felrakni ide?
Utolsó kommentek