A ködös Albionban

Gondoltam kategorizálok egy kicsit. Ez mind szubjektív!

munkailag:

tetszik: hogy van értéke a szavamnak (amikor sikerül kefejeznem magam) :) Még ha nem is voltam patikavezető, csak helyettes, úgy is sokat ért ha én hívtam fel a rendelőt és tisztáztam egy ügyet. Vagy ha a munkáltatóm központját kellett felhívnom, ugyanez. Ha jó egy csapat, akkor nagyon jó ott dolgozni. Persze tökéletes soha nem lesz, de legalább egy kicsit. Az is tetszett, amikor kezdtem belejönni a dologba, illetve megtanultam megint valami újat (ez mind nagy harc, nem egyszerű dolog).

nem tetszik: a munkaidő. Valamiért itt az alakult ki, hogy a gyógyszerész legyen ott a patikában nyitástól zárásig. Ez eredményezhet vagy napi 10 óra munkát is (valahol többet is) és az kegyetlen! Persze érthető (a nap folyamán nála sűrűsödik be minden, a probléma megoldása egyszerűbb lehet), de akkor is túl hosszú. Így viszont vannak szabadnapok hétköznap (amelyiket te választhatod ki. Pl a hétfőt nem szabad, mert ha bank holiday van, azt általában hétfőre rakják és így elveszik a szabadnapod). De nekem nem jön be ez a szélsőségesnek tűnő munkarend... jobb ha el van osztva egyenletesen, szerintem. Persze meg lehet szokni, a szabadnapon meg el lehet intézni amiket csak munkaidőben lehet. Nagyon nem tetszik: a trehányság és a kosz.

itthon (a lakással kapcsolatban)

tetszik: nagyon szépen fel volt újítva, amikor beköltözhettem (mondjuk így csak amortizálódik persze). Szinte beleszerettem. És tágasnak is tünt (mivel alig volt benne valami). Cinizmus ide vagy oda, nem rossz összességében (főleg az előzőhöz viszonyítva). Kiderültek számomra olyan dolgok, amikhez régebben pont máshogy viszonyultam (pl nem szeretem a reluxákat és függönyös lettem vagy a szőnyegpadló is átcsúszott a "kössz, inkább nem" kategóriába). Ami nagyon jó, hogy ha van valami gond, Sam, a tulaj szinte rögtön jön és megpróbálja megoldani.

nem tetszik: a konyhai csaptelep. Juuuuj, borzalom. Nemcsak a keverőcsap hiánya, hanem annyira picike (a hideg is és a meleg is), hogy egy picivel nagyobb edényt kész művészet leöblíteni alatta. A fürdőszobában a csapnál sincs együtt a meleg-hideg, de legalább a kádnál igen (emlékszem ez volt az első amit megkeresett a szemem, amikor itt körülnéztem, mivel Bradfordban, ahol előtte laktam, ott még a kádnál se volt együtt... a zuhanyzást egy műanyag - erre készített - elég gagyi minőségű, Y alakú cső-zuhannyal lehetett megoldani... élvezet volt, amikor az egyik csap ledobta zuhanyzás közben az egyik ágát...) A már említett penész a másik nagy "kedvenc". Jelenleg a könyvespolc mögött van még, folyamatosan küzdünk ellene...

Szerintem majd még írok ehhez kiegészítést, mert egyenlőre több nem jut eszembe és amúgy is folyamatosan változnak a dolgok.

Bevallom, soha nem voltam egy nyelvzseni. Bármelyik nyelvórára visszagondolva (orosz, angol, latin), mindegyik gyönyörű szárnyalással indult (bizony, bizony akkor még 5-ös voltam belőlük), de aztán egyöntetűen, szép ívben elindultak lefelé és megálltak a 3-as szinten, bárhogy igyekeztem (volt hogy igyekeztem, komolyan!). Aztán nem hiszem, hogy ha lett is volna angolnyelvű adás otthon, akkor huzamosabb ideig lett volna türelmem nézni, és az a pár angolnyelvű könyv se lett rongyos (nem is emlékszem, hogy olvastam-e őket). Viszont 11 éve még lelkes voltam, hogy megpróbáljam a külföldi munkát, és akkor jelentkeztem bébi-sintérnek Skóciába. Hasznos volt, nemcsak nyelvi szempontból. Csakhát akkor voltam 21 éves. Enélkül - szerintem - nem tudtam volna megcsinálni a nyelvvizsgát. Ennyivel otthon vígan el lehet lenni. Zavart is, hogy évek alatt csak felejt az ember, mivel olyan intenzitással nem használja... A mostani kiutazással azt gondoltam: ha valamit nem tudok kifejezni, akkor majd körbeírom... na, ez csak elméletben működik (nálam). Biztos, hogy a 10 év nagy idő, az ember változik is, de nem tudok megbarátkozni azzal, hogy nem tudom úgy kifejezni magam, ahogy szeretném. És itt most nem csak a yorkshire-i akcentusra, a helyiek szlengjére vagy a zsargonokra gondolok... nem találom - csupán a nyelvi kifejezés miatt - a személyiségemet. Olyan, mintha a magyarul beszélő rész nem férne meg az angolul beszélő résszel... Nem tudom kiválasztani az adott szituban legjobban odaillő szót, mivel örülök, ha tudok egyet. Most ráadásul, hogy itthon vagyok, az otthoni rádiót hallgatom a neten... (tv-t ritkán nézek) szóval ebből nem tudom mi lesz. Mondjuk ennek ellenére ha kicsi is, de van fejlődés (csak nekem nem látványos). Pl az autó műszakiztatása során mostmár tudjuk, hogy mi a timing belt (amit ki kellett cserélni)... Gondolhatjátok milyen arcot vágtam, amikor a szerelő elmagyarázta az ékszíjcsere részleteit :)))  (persze, hogy ezt még magyarul se tudtam) Vagy a terheskönyvből kiderült, hogy hogy a túróba nevezik a "nyákdugó"-t. Szóval lassanként van fejlődés. Tudom, én vagyok a ludas, mert ha ennyire elégedetlen vagyok, akkor miért nem tanulok hozzá... ezután most következik az a közhely, hogy ha 24 óra helyett 48 lenne egy nap, az sem lenne elég... (most a kismamák ingatják a fejüket: mi lesz majd később)  :))) 

Mea culpa...