Van benne valami, hogy amitől félünk bekövetkezhet... Régebben mindig tartottam ettől a résztől, hogy nehogy fennakadjak valami hülyeség miatt, csak kapjam meg azt a beszállókártyát, meg legyek átvilágítva és ezek után már lehet lazítani, örülni a repülésnek... Hát most fennakadtunk. Mivel rengeteg csomagunk lett, ezért a neten megváltoztattuk a csomagmennyiséget és vettünk plussz egy "csomagot". Így 2x22 kg lehetett nálunk. A másik dolog az az online csekkolás volt. Bevezették, hogy a neten is be lehet csekkolni. Ismerem a rendszert, már kipróbáltam. Amikor a jegyet vettük (április 19 előtt), a rendszer automatikusan az online változatot adta (tehát nem én választottam). Gondoltam azért, mert babával megyünk. Még örültem is neki, logikusnak tünt. Viszont a jegyvásárlás után hiába próbáltam online becsekkolni, nem engedett. Hagytam az egészet, mivel automatikusan adta ezt a lehetőséget, nem is foglalkoztam vele. Odafele (a manchesteri reptéren) az égegyadtavilágon semmi de semmi probléma nem is volt ezzel. Nem úgy Pesten... Odaértünk a pulthoz 6 csomaggal (plussz Zsomi), hogy minél hamarabb megszabaduljunk a legnagyobbtól, a nagy bőröndtől, ami 35,8 kg lett. (az autósülést is ott kellett leadni) A kiscsaj először el kezdett problémázni az online bejelentkezésen... azt mondta, hogy mivel ezt választottuk (!) és nem csináltuk meg online, ezért x összeget be kell fizetnünk. Aha. Hogyne. Szegény csaj, melléfogott velem... Utána meg ránézett a bőrönd súlyára és közölte, hogy mindegy, ezt úgysem lehet a gépre felengednie, mert egy bőrönd súlya nem haladhatja meg a 25 kg-ot (még ha 453 kg-nyit vásárolt is meg az ember...). És ez természetesen a kisbetűs részben benne van, amit ugyebár kipipáltam... Először levegő után kapkodtam. Mi az értelme ennek, ha 44 kg-ot adhatunk fel a gépre??? Nem mindegy, hogy az egy bőröndben van vagy kettőben? Erre nem tudtak mit mondani, de a kiscsaj ennél ridegebb és szemtelenebb már nem is lehetett volna... Nem volt mit tenni a légitársaságok (is) Istennel egyenrangúnak képzelik magukat, gyors telefonálgatások: légyszi' ülj taxiba, hozz egy bőröndött amilyen gyorsan csak tudsz!!! Őrület. Azt hiszem csak kétszer kaptam sírógörcsöt... Ilyet se mondtam még senkinek (amíg vártunk a megmentésre), hogy ha nem tudunk utazni beperelem a légitársaságot (ezt egy másik dolgozónak mondtam mert már csak ő ült ott, amikor megkérdeztem, hogy meddig lehet becsekkolni). Ez a csaj legalább kedvesebb volt. (Amúgy nem tudták megmagyarázni, hogy miért van ez a szabály. Úgy éreztem, hogy amiatt nem utazhatunk, mert kék színű volt a bőröndünk...) Ezek után ne gondoljam azt, hogy szimplán le akarták nyúlni amit fizettünk a jegyért... Aztán megérkezett a felmentősereg, gyors átdobálás az egyik bőröndből a másikba, odarohanás a - kedvesebb - csajhoz, bőröndök rendben (mondanom se kell, Daninak mennyivel élvezetesebb volt plussz egy bőrönddel szarakodnia buszra fel meg le itt). Aztán újra feljött ez az online csekkolás, amire már szikrákat hányt a szemem... nagy kegyesen betudták a rendszer hibájának... (odafele meg nem volt rendszerhiba???) Döbbenet, hogy a légitársaságok mi mindent megcsinálhatnak az emberrel... Mire felértünk a gépre úgy éreztem magam mintha az utazás végén járnánk... Hála Istennek a további dolgok rendben zajlottak, sőt. Időben megérkeztünk, a busz is jött, a buszvezető türelmesen megvárta míg felhurcolkodunk mindent a buszra, sőt, mikor a parkolóhoz értünk megkérdezte melyik sorban van az autónk. Mondtuk neki, és ott állt meg, nem pedig a buszmegállóban! Malcolm ott volt ahol hagytuk, pöcre indult és Zsomi - újra az autósülésben - mosolygott!!! Ez már kb este fél 10 körül volt (otthoni idő szerint fél 11). Zsomi volt a csúcs.

A repülőn viszont nagy segítség volt, hogy a 3 ülésen csak mi lehettünk. Így leterítve az univerzális hordozókendőt (köszi Emő!), Zsomit vízszintesen le tudtuk rakni, nem kellett 3 órán keresztül az ölünkben tartani.

Egyetlen negatív dolog az időjárás volt. A gyönyörű napsütésből megérkeztünk a teljesen felhős, borús, szemerkélős csípősen hideg szeles időbe... Fura, hogy ha csak az időt nézzük érthetetlen, hogy otthon vannak a bunkó, antiempatikus emberek, itt meg mosolyognak... és ezt tényleg lehet a pénzre fogni? Nem hiszem...