Végre eljutottam idáig, erre nem emlékszem mit akartam írni...

 Mindegy, leírom hogy telik egy nap. Hétköznap. 6.15-kor bekapcsol a Classic FM ("your relaxation station), de addigra Zsomi általában már fent van. (A biztonság kedvéért egy mobil is be van állítva Dani párjája alatt). Többnyire negyed órán belül sikerül kimászni az ágyból, attól függően hogy előző este bekapcsoltam-e a gépet. A felöltöztetés és a reggeliztetés az én dolgom, közben Dani a kettőnk reggelijét elkészíti. Az egyik legnehezebb dolog, hogy a jóllakott Zsomit lerakjam az ölemből a játszó"kiságyba", de mivel az idő nem túl kegyes haladni kell. Ha Daniéknak nem kell az autó, akkor 8.20-kor el kell indulnom, hogy beérjek 9-re. Zsomi már integet :)

Az itthoni továbbiakról Dani tudna hitelesen írni :) De itt egy kis videó egy ebédről, miközben apa és fia beszélget :))) 

A héten elindult az úszás Zsominak, Batley-ban egy iskola medencéje. Három kis picur van, plussz az oktató. Azt mesélte Dani, hogy Zsomi volt az egyetlen aki nem sírt (hízott a májam) :))), élvezettel csapkodta a vizet (ahogy a fürdés alatt szokta). Egyedül az a nehéz, hogy a férfiöltözőben nincs peluscserélő alkalmatosság :) és a földre nem szívesen rakja le Dani Zsomit... Nem tudom milyen hely lehet. Azóta megint volt súlymérés: 8540g bababa (most így hívom, mert ezt már mondja). Aztán voltunk fotózáson, mert az ajándék zacsiban, amit még a kórházban adtak, volt kupon. Persze közös fotót is szerettünk volna, úgyhogy csak repültek a kismadarak... aztán nekünk meg a lélegzetünk repült el, amikor mondta a csaj az árakat. Az odáig rendben, hogy ezek masszívan minőségi képek, meg vászonra nyomtatottak is vannak közöttük (canvas), de 1000 fontért köszönjük nem kérünk (he-he), úgyhogy erősen leredukáltuk a képeket. De azért nem semmik: A4-es papíron miniatűr méretben odaadták, hátha mégis meggondoljuk magunkat...

Jól eltértem a naptól :) Szóval. 9-kor nyitunk, Kim legtöbbször előttem beér. Nem sokkal utána megérkezik a délelőtti áru, én a drogosoknak kimérem az aznapi "állami" (ingyen) drogot, hogy készen legyen (ez pénteken mindig 3x-os adag). Közben a betegek receptjét ellenőrzöm, vagy tanácsot kell adni, vagy a telefonra válaszolni (ezt amennyiszer csak lehet Kimre hagyom) A legtöbbször olyan problémák vannak, hogy nem kapta meg, pedig úgy volt... én meg nem látom át Kim rendszerét, úgyhogy - remélhetőleg csak egyenlőre - nem foglalkozom ezzel. Közben megjön 10-re Crissie. Ő a besegítő, délután 1-ig. Most kissé kínosan nevetek a "besegítő"-n. Ugyanis annyi hibával dolgozik, hogy Kimmel ellenőriznünk kell a munkáját... (azt is amit amúgy nem kellene). Ez elég bosszantó. Közben meg nagyon sajnálja, meg cikinek érzi. Eleinte még nem szóltam, de amikor egyik délután nekifogtam egy "gyógyszeres doboznak" (dossette box - ez egy nagy műanyag doboz, amiben egy hétre előkészítjük a beteg adagját, 7x4 kis mélyedéssel, mert egy naphoz tartozik a reggel, délben, "teatime" és este. Na, ebben az egy dobozban (amit az asszisztensek készítenek elő és nekem kell ellenőrizni) 3 nagyvolumenű hibát is összehozott. Nem tudom hogy sikerült neki... (egyik gyógyszert nem kellett volna beleraknia, a másikat duplán rakta, a harmadik meg már nem is jut eszembe). Igazán most attól vagyok megijedve, amikor Kim szabira megy november elején... Közben meg állítólag jönni fog egy lány Dániából, egy gyógyszerészhallgató, aki 1 hetet szeretne eltölteni a patikában, hogy megnézze hogy műkszik... szegény... pont minket tudott felhívni... Először örültem az ötletnek, de később - amikor besűrűsödött a forgalom, meg a tennivaló, már nem nagyon... mindegy. Izgi lesz. Amúgy egy kicsit gáz, hogy mindenki laza patikának tartja ezt, mert kevés a forgalom, de közben meg annyi tennivaló van... példúl az első hetem azzal telt, a napi teendők mellett, hogy rendekraktam. Volt még 2005-ös naptár, meg 2007-es számlák... hát ilyen ha nincs konkrét vezetője egy patikának, csak helyettesek (megj.: azért volt, csak rövid ideig). Szóval azért napi szinten előfordul, hogy egyszerre kell 3 dolgot csinálni (problémát megoldani). Kimmel - ahhoz képest, hogy nem jöttem ki vele régen - egészen kezdünk összedolgozni. Amúgy aranyos volt amikor el kezdtem dolgozni, mert örült nekem. Mesélte, hogy neki 3 nevet is mondtak, közte az enyémmel és örült hogy én jöttem. Kérdeztem miért? Erre azt mondta, hogy az aki -nem közvetlenül - előttem volt tavaly, nem csinált semmit. Na, ezt annyira nem tudom elképzelni. Nem azért, hogy ömlengjek, de nem bírnám ki, hogy csak üljek egy helyben ha épp nincs ellenőrizendő. Össz-vissz két bajom van Kimmel:

1, a kapkodását nem bírom... nagyon kihat rám, és úgy ellenőrizni nagyon nehéz (és veszélyes manőver) Ahogy észrevettem próbálja kezelni, de eléggé be tud pörögni. Nem túl logikus a munkamenete, egy kis változtatással hatékonyabb is lehetne, de nem hiszem, hogy elfogadná tőlem a változtatásokat (ő már eléggé összenött ezzel a "bolttal" - kedves gyógyszerészek, most ne tessenek megkövezni, amiért boltot írtam. Higgyétek el, ez itt az (is)). Szóval talán majd később, vagy lassacskán.

2, mit nem adnék, ha legalább egy icipicit szebben beszélne angolul! A kiejtésére gondolok... most pénteken elkaptam egy érdekes szót. (Amúgy többször - még a szülés előtt is) gondoltam arra, hogy hangfelvételt kéne készítenem, hogy ízelítőt adjak az itteni kiejtésekről, de valahogy olyan "izé" lenne... na, ezt most értitek, nem? :) Szóval a gyógyszer neve a Valoid volt, és a telefonban, nem változtatok semmit, ezt így mondta: "folojd".

Zömében sikerül 5-re befejezni a munkát és bezárni. Rettenetesen utálom, ha valamelyik drogos nem jön, mert a vérmérsékletétől függően kicsit ijesztő arra gondolni, hogy az autó felé menet odajön hozzám... Egyszer fordult elő, pont ráhúztunk Kimmel, nem lettünk kész, de bezártuk az ajtót. Persze az illető rendíthetetlenül kopogott az üvegajtón... Nem tudom mit fogok csinálni az óraátállítás után, amikor tök sötét lesz (anno Paula mindig kikisért az autóig. Annyira aranyos volt).

folyt köv mint mindig :)