Zsomibaba ma 6 hónapos :) kész nagylegény :D Nagy ünneplés nem volt, csak nagy játék :)
A babamasszázson Christina egyéb érdekes és hasznos ötletekkel, tanácsokkal lát el minket. Ilyen volt a kincses kosár. Ennek az a lényege, hogy egy kosárban (vagy akármiben, ami a célnak megfelel) belerakunk mindenféle tárgyat, ami otthon fellelhető (természetesen megfelelő méretű és alakú tárgyak), de az a lényeg, hogy ne műanyag legyen, hanem inkább természetes. Ezzel fejlesztjük az érzékszerveket, legfőképp a tapintást (fém, fa, szövet, különféle formák, a fém hideg, a fa melegebb, két egyforma tárgy (például két narancs) lehet nehezebb, könnyebb stb) hagyni kell, hogy ő kotorásszon a kosárban és ismerkedjen meg velük. Természetesen Zsomi türelmetlen anyja máris kipróbálta ezt :) persze Zsomi még nem szedegette ki a "kosárból", nekem kellett megmutatni a tárgyakat és először a jólismert műanyaghoz is ragaszkodott :)))
Nagyon dühít, hogy itt a blogban az oldalsó sávban valamiért nem engedi a szerkeztést... már kérdeztem a blog.hu-sokat is, de olyan választ kaptam, amihez minimum egy programozó szakot kellett volna elvégeznem (jó, lehet túlzok, de a probléma még fennáll) :(((
Annyira gyönyörű az idő mostanság, hogy hihetetlen. Rettenetesen hiányzik egy kert. Így parkokba megyünk vagy messzebb merészkedünk (mivel most már Zsomival is lehet). Azt kell hogy mondjam nagyon szép helyet találtunk. Ez egy nemzeti park, a Peak District. Sajnos magyar nyelvű leírás még nincs a wikipédián róla. Még régebben terveztük, hogy elmegyünk és megnézzük, de valahogy nem jött össze. Aztán múlt hétvégén Dani és még két magyar elmentek Manchesterbe egy magyar összejövetelre (erről túl sokat nem tudok írni, mert klikkesedés volt és senki nem volt kíváncsi rájuk, úgyhogy fél óra elteltével hazajöttek) Viszont az egyik magyarnak csak ideiglenes jogsija van, ezért nem mehettek autópályán. Így kerültek el a Peak District egy részébe, ami lenyűgözően szép. Röviden úgy jellemezném, hogy olyan mint Skócia. :) Kisebb autóparkolók voltak az utak mentén, ahonnan hatalmas túrákat lehet tenni. Szívem szerint nagyon nekiindultam volna, de ahhoz Zsominak még nőnie kell :) Itt van egy kis bemutató, de előre szólok, nem kevés kép:
Közeleg a visszamenetel. Itt járt Ian aki tkp a jelenlegi főnököm, hogy megtárgyaljuk a visszamenetelemet. Az előzményben csak annyi volt érdekes, hogy amikor valami miatt kerestem (fizetési mizériák), egyszer sem hívott vissza. Most is üzenetet hagytam (azt is milyen ügyben) és visszahívott. Megbeszéltük melyik nap jönne. Aznap délután 2-kor már rátelefonáltam, hogy szívesen venném ha elárulná mikor ér ide. Nagyon sajnálta és akkor már én mondhattam időpontot... Érdekes volt ez a beszélgetés. Elmondta mi minden változás történt azóta (lényegében személyi változások - sajnos elment az az egyetlen személy aki megbízható volt). Készültem a kérdésre, hogy nekem mi az elképzelésem, úgyhogy mondtam neki, hogy lehetőleg egy helyen szeretnék dolgozni (azt mégegyszer nem csinálom végig, hogy ide-oda küldözgetnek. Így legalább Margaretet is elkerülhetem (ő a koordinátor, volt egy pár problémám vele... neki meg velem :D )). Sejettem, hogy a manchester road-i patikát fogja felajánlani, mivel egyszer elmentem oda, hátha találkozunk Paulával (akivel nagyon szívesen dolgoztam) és Zsomit is megmutatom és akkor kiderült, hogy nincs saját gyógyszerészük (az is elment, aki utánam jött). Nem tudom jól döntöttem-e, nincs nagy gyakorlatom ilyenekben, de elfogadtam. Előnyei:1, kisforgalmú 2, legalább már ismerem 3, csak 5-ig van nyitva (ez zár be a legkorábban) Hátrányai: 1, szar helyen van 2, Paula már nem dolgozik ott, csak Kim (akivel nehezen jöttem ki) 3, elég kemények a drogosok (+amikor ott voltam nem volt mikró, ahol az ebédemet meg tudtam volna melegíteni. Kim ott lakik a közelben, neki nincs rá szüksége és ezt többször is hangoztatta anno, hogy minek. Hátha azóta már van...) Tudom, örülök, hogy legalább van munkám. Valószínűleg nagyon fogok izgulni. Augusztus közepén kezdenék, addig meg ún. begyakorló napokra (keeping in touch days) mennék, hogy ne érjen sokkhatásként a visszatérés (hogy ebből mi lesz, nem tudom, Ian azóta megint eltünt). Amúgy lényegében a saját családjáról beszélt, majd kiderült, hogy pontosítanunk kellett: nem, nem Lengyelországból jöttünk. Ezután pedig nyugodtan megkérdezte, hogy Magyarországon kommunizmus van-e még... Nem csinált problémát a tájékozatlanságából és végig udvariasan, kedélyesen elbeszélgettünk. Nekem a "tipikus angol" benyomását keltve... már ha lehet ilyet írni :)
Dani egyre jobban izgul a szombat miatt. Akkor lesz ugyanis az első buli, amit ők (a fiatalok) szerveznek a bradfordi magyar klubban. Ez most az öregeknek is egyfajta bizonyítás, hogy igenis lenne igény a klub további működésére... Rengeteg meghívót küldtek szét net segítségével (wiw, facebook). Meglátjuk mi lesz...
Utolsó kommentek