A ködös Albionban

Gondoltam leírom azokat a különbségeket, amelyek a terhes- illetve újszülöttgondozásban felmerültek. Persze otthoni tapasztalatom nincs, azokat vagy hallottam ismerőseimtől, rokonaimtól vagy olvastam a neten róluk (illetve a védőnős szakon anno tanultam). Mondjuk a terhesgondozásról már írtam, hogy itt mennyire minimálisra vannak csökkentve a vizsgálatok, ami egyrészről jó, másrészről pedig nem. Úgyhogy máris rátérek a babázásra.

* Köldökcsonk ápolása

Otthon: víz nem érheti, és fertőtlenítős hintőporral kezelendő míg le nem esik.

Itt: "nem kell vele foglalkozni". Fürdetésnél víz érheti. Csak figyelni kell, hogy rendellenes váladékozás van-e, ha esetleg igen, akkor szólj a védőnőnek. Érdekes, hogy egy angol honlapon azt találtam, hogy "régen használtunk hintőport a csonk ápolására, ez egyes területeken még megvan, főleg ahol kevésbé jó a higiénia" (...)

* D vitamin

Otthon: kapásból adják, illetve az anyuka otthon tovább is. Hiánya ugye az angolkór, mivel ebben az országban kevés a napsütés, ezért a csecsemő szervezete nem tud elegendő D vitamint előállítani, ami miatt általános anyagcsere-betegség alakulhat ki, ami a csontfejlődés zavarához vezethet.

Itt: semmi ilyesmi. Rákérdeztem, amire annyi volt a válasz, hogy egyes népcsoportoknak adják, fehér bőrűeknek nem, mert van elég nap, persze amikor épp süt... (annyira tipikus angol válasz volt...)

* testsúlymérés

Otthon: gyakrabban (csak ennyit tudok, persze az anyuka vérmérsékletétől függően, de gondolom otthon a védőnő gyakrabban méri. Kismamák javítsatok ki, vagy informáljatok, plíz. Persze, lehet, hogy csak feldühítem magam, összehasonlítva az itteni helyzettel)

Itt: hetente a védőnő hozza a mérleget és megméri a babát. Ahogy a szavaiból kivettem, addig amíg újra el nem éri a születési súlyát.

Na, eddig ennyi lényeges különbség jutott az eszembe, vagy tapasztaltam...

Van egy pár dolog, amit valahogy máshogy sikerül megélnem, mint ahogy beszélnek róla - főleg idősebb - emberek. Ilyen például az, hogy majd a gimis éveimet vissza fogom sírni... ennek immáron 13 éve lassan (hogy befejeztem), de még mindig nem sírom vissza (persze, lehet, hogy még több évnek kell eltelnie), de most úgy érzem, az sem igazán fog változtatni a helyzeten :)

A másik érdekes dolog, amikor édesanyák arról beszélnek, hogy a babájukra nézve elfelejtettek minden fájdalmat, amit a szülés során átéltek. Azt hiszem ezt is máshogy sikerül megélnem. Persze, lehet, hogy ez is még túl friss élmény :))) mondjuk én emlékezni szeretnék rá, és nem mazochista hajlamból. Egyszerűen mert úgy érzem ez hozzá tartozik. Nem csúfít el semmit a fájdalom, amit meg kellett élni. Az igaz, hogy egy baba annyira megszépíti, hogy az ember simán bevállalná mégegyszer és mégegyszer és mégegyszer... :)))

Szóval ha bárkit is elijesztettem volna, akkor gyorsan hozzátenném, hogy még nagyobb fájdalom árán is belevágnék :))) hm... lehet, hogy elfelejtettem azt a fájdalmat... ?   ;)