Nagyon jó volt. A blogírásra nem maradt idő, már az indulás előtt sem igazán (megint szerettem volna visszaszámlálót...), de annyira meg kellett tervezni az utat, hogy lényegében az otthon töltött időt se terveztük meg rendesen előre (csak nagyjából).
Az út
Egyszer már megtettük, de akkor az ellenkező irányban és csak ketten. :) 27-én délután indultunk Kingston-upon-Hull-ba, ahol egy hatalmas komppal átkeltünk Rotterdamba, egy éjszaka alatt. Dani sokat gondolkodott a doveri átkelésen, de én nem mertem volna bevállalni az éjszakás autózást Zsomival. Érdekes világ ez a komp. Tele üzletemberrel, turistával, kalandkeresőkkel. Amikor idefelé jöttünk, akkor jó volt bebarangolni, kimenni a tetejére. Most a kabin kivételével semmit nem láttam az egészből (nem bántam annyira. Zsomi átaludta az egészet... talán még a ringatózás is segített ebben) Így másnap reggel 8 óra körül nekivágtunk a következő célállomásnak, ami Ilmenau volt, Thüringiában, ahol kedves barátainknál tölthettük a következő éjszakát (ahol ráadásul még szendvicsekkel is elláttak rákövetkező napra!). Ez kb 9 órás út volt, kisebb - de persze többszöri - eltévedésekkel (neeem, nem én... a gps volt... elég nehezen értettem meg Danival, hogy esetleg lassítsunk a lekanyarodásoknál, mert a kütyüvel nem vagyunk összhangban. Bár mentségünkre legyen mondva, néha tényleg nagy marhaságot mutatott. De a nagy kedvencünk az volt, amikor beállítottuk magyar nyelvűre és a hangot is bekapcsoltuk (ami nincs rajta persze, csak ha külön fizetünk érte). Először azt hittük hollandul beszél (a holland városok nevei miatt), aztán jó pár kilométer után leesett, hogy angolul ejti ki a magyar szavakat... írtó vicces volt, jót szórakoztunk. Egy pár példa: fordzsuldzson dzsobra, kovessze... (a hangsúlyok aláhúzva). Aztán a 3. napon várt a leghosszabb rész, kb 12-13 óra, Budapestig. Este fél 9-re érkeztünk meg, Zsomi szegénykém nagyon nyűgös volt (nem csodálom). Úgy terveztük, hogy az ezutáni (illetve a hazaindulás előtti) napon ne üljön autóba. Így is csodálkozom, hogy nem lett elege az autósülésből :)
Otthon
Ahogy ilyenkor lenni szokott: sűrű (pedig egy félreszervezésnek köszönhetően volt egy nap, amikor teljesen egyedül voltam Zsomival... Azt hiszem nem láttam át a dolgot rendesen, jobban is megszervezhettem volna) Aznap akkorát sétáltam Zsomival, hogy mindkét talpam vízhólyagos lett (nagy élvezet...), de ennyi legyen a legnagyobb bajom :) Pest után Miskolc ("dédinagyi") ahonnan kicsit nehezünkre esett továbbutazni a várvavárt táborig, Teresztenyére (pedig az volt a cél). Úgyhogy egy napot lefaragva elmentünk a barlangfürdőbe. Számomra ez volt a nyaralás csúcspontja! Olyan időben vízben lubickolni a legjobb :) Zsomi is élvezte.
Egy pici falu, Aggtelektől nem messze. Rengeteg embert el tudnak szállásolni, a környék festői, nyugi van. Dani zenésztársai szervezik ezt a tábort, 2-3 évente, zenélni nagyon szerető emberkék gyűlnek össze, egy hétig próbálnak, majd valahol a környéken (műv.ház, intézmény stb) előadják. Főleg népzenéket adnak elő, de a világ nagyon sok részéről (pl a fiatalok afrikai ritmusokat énekeltek). A nem zenélő társaknak, gyerekeknek pedig mindenféle kézműves lehetőségek vannak (szövés, agyagozás, batikolás, polófestés, gyöngyfűzés stb). Ha jól emlékszem 2001-ben voltunk először. Számunkra 2006-ban volt a legjobb. Hogy miért pont akkor, arra még nem jöttünk rá. Most se volt rossz, csak egy kicsit elszakadva éreztük magunkat... (mondjuk a táborozók 90%-a német, mert az egyik zenekari tag régi zenésztársai jönnek ilyenkor Magyarországra) Nagyon jófejek, annak ellenére is, hogy engem zavar, hogy csak angolul tudunk velük beszélgetni (és nem mindenki beszél angolul). A kedvencem a koncert utáni örömzenélés, ilyenkor rendes táncházat tartunk, aki tud valami táncot, az megtanítja a vállalkozókedvűeket...
... most épp megint nem sikerül képeket feltölteni... több órája próbálom és még az első 5-öt se sikerül a picasára... grrrrrrr... (pedig új hónap van, az állítólagos túlhasználásom már nem számít, mert újból indult...)
Az egész nyaralás egy "haranggörbével" jellemezhető, mert innen az eddigi állomások újra jöttek, csak visszafelé: Miskolc, Pest majd Ilmenau és végül a hajó. Zsomi minden éjszakát átaludt (komolyan mázlisták vagyunk), most aludt először hason és megjelent egy icipici fogacska (bal alsó 1-es).
Holnapután indul a munka... nem tudom, hogy sikerül majd blogot írnom, mennyi időm lesz, majd megpróbálom, valahogy.
A képekkel még adós vagyok... azok jobban elmesélik a nyaralást :)
Utolsó kommentek