A ködös Albionban

Nagyon köszönöm mindenkinek a bíztatást! Hihetetlenül jól esik és erőt ad, hogy gondolatban ilyenkor itt vagytok velünk!!!

Utolsó?

Ma (pénteken, 19-én) volt a védőnénis találkozó. Láttam a szemekben, ahogy rámnéznek: egyben van még? :) Megvoltak a szokásos ellenőrzések, amik - ahogy hallom - messze nem annyi, mintha otthon lennénk (vérnyomásmérés, vizeletvizsgálat, szívhang és pocak-tapizás. Ennyi.) Aztán Wendy betelefonált a kórházba, hogy lefoglaljon egy időpontot, hogy megindítsák a szülést, ha addig nem érkezne meg Picur-macur. Ez január 3. Szóval ha addig semmi, akkor aznap 7:30-kor fel kell hívnunk a kórházat és akkor megmondják a következő lépést... Ja, kérhettem (nem volt kötelező), hogy még addig egy ellenőrzés legyen. Ez december 31-én lesz, csak nem itt, hanem egy másik rendelőben (ahova ez is tartozik). Kértem. Talán arra már nem lesz szükség. :)

Ma még elblattyogtam a postára és meglepődtem, hogy nem kígyózott a sor (és mindkét ablak nyitva volt). Ekkora pocakkal már mindenki mosolyog rám/ránk, meg akár ismer akár nem, megkérdezik a kiírt időpontot :)  Mondtam, hogy egy kicsit félek, amire a másik ablaknál dolgozó ázsiai srác mondta bíztatásként: "breathing" :)))

Valójában ez az egész felfoghatatlan...

Egyszerűen fantasztikus:

Reggel ahogy ébredezek, rögtön eszembejut Prüntyő. Régen éreztem a mozgását, ezért kiejtett szó és pocakhoz nyúlás nélkül csak gondolatban megkérdezem tőle: "Hogy vagy Picur? Jól aludtál? Mozogj egy picit anyunak." És pár pillanat: elkezdődik a finom mocorgás!

:)

... dolgokról írok. Sokkal jobb téma :)

Elkezdődtek a kisebb-nagyobb problémák... gondolom ez csak fokozódni fog :)

Mindenféle párna ide vagy oda, a csipőm majd leszakad, a reflux is bemutatkozott és vesegörcs-szerűségeim vannak/voltak és amúgy is jobb lenne abbahagynom a szüléssel kapcsolatos könyvek olvasását :)))

Ma nagyon kedves élményem volt. Itt csücsültem már a gép mellett, amikor kopogtattak. A postáson és egyéb házalókon kívűl senki nem szokott hozzánk kopogtatni. A szemközti patikából Jayne és Fiona volt az (volt kollegáim), mert meglátták az autósülést a kocsiban. (Tegnap Dani berakta és gondoltuk benne is hagyjuk). Azt hitték Picur már megérkezett :)))

Volt egy nap amikor arra gondoltam, teljes marhaság ezt a blogot írni.

Biztos velem van a baj, hogy nem tudom úgy átadni azt ami itt van... vagy...

Valaki meg tudja nekem mondani, hogy miért jellemző ránk, magyarokra (utálom ezt az általánosítást, pedig van benne valami...), hogy látatlanban ítélkezünk, pálcát törünk és mindenkinél jobban tudunk mindent, sőt főleg a másiknál tudunk jóval többet, hogy neki hogy kellene csinálnia stb...? És imádunk csámcsogni a másikon, összehasonlítgatni...

Miért?

A trehányságról és a koszról

Trehányság alatt olyanokat értek, mint amelyek pl a rendelőkben vannak, főleg adminisztratív körben. A legutolsó patikában (nem szerencsés módon, nem rendelő mellett van) naponta többször előfordult, hogy valamelyik rendelő, vagy nem küldte a receptet, vagy rosszat küldött. Ilyenkor alapból megduplázódik az ember munkája, teljesen feleslegen, más hülyesége miatt. Ezek jóval azon túl vannak, hogy most valaki valamit véletlenül félrenézett... Konkrét példa: egy beteg gyógyszeres dobozon van (amiről már írtam, "dossette box") rendszeresen. Kórházban volt, ahol megváltoztatták a gyógyszerelését. Megkaptuk a lapot a kórházból, ami alapján le tudtam ellenőrizni, hogy mi az új, mi szünt meg és minek a dózisa változott. Továbblépni csak akkor tudtunk, ha a rendelőből is megkapjuk a javított recepteket. Rájuktelefonálás után kiderült, hogy nekik nincs meg az a kórházi papír (pedig a kórház elküldte nekik is). Aztán a mi bediktálásunk után megígérték, hogy küldik a recepteket. Ezek után megkaptuk mindenféle változtatás nélkül... (mindeközben a beteg lánya minket zaklat (valahol érthető, csak hát nem tudtunk mit csinálni), hogy miért nem adjuk ki a kórházi papírra... Újabb telefonálások... megkaptuk az újabb köteg receptet, amiken a régiek ugyanúgy fent voltak, de legalább az újak is (ez kisebb baj, mert legfeljebb nem adjuk ki a régieket). Viszont a megváltozott dózisok nem az új alapján jöttek a recepten... ezek alatt napok teltek el, szorított a határidő (mivel a betegnek el kell kezdenie szedni a gyógyszereket... nahát, nem?) Szóval ilyenkor már úgy döntöttem, hogy kiadom azt is és majd utólag becserkészzük azt az egy szerencsétlen receptet... immárron helyes dózissal...

(Ja, és a szállító napi 2 órát dolgozik ennek a patikának, tehát ha ő aznapra már leszerelt, akkor megint meg voltunk lőve. Legfeljebb maradt a faxolás... ha működött) Rengetegszer ki volt akadva Kim is meg Paula is...

De azt hiszem a munkáltatóm adminisztratív munkáját is írhatnám példának... (ld jóval előbb (útlevél, fizetés stb). A legutóbbi az a levél volt, amivel az utazási költséget igényelhettem vissza... A területi irodába küldtem, név szerint Paul-nak, tankolási papírral, meg még buszjegyekkel. (augusztusi+szeptemberi). Nem találták. Novemberben (!), sok-sok utánatelefonálás után, Paul egyszer hívott: megtalálták, be volt csúszva a nyomtató mögé... (de ezt úgy közölte, hogy most már nem kell emiatt zavarnom őket...). (itt most épp káromkodok). Az októberi és novemberi visszaigénylésről még semmi hír...

A patikákban előforduló trehányság olyan szintű, hogy az asszisztens mondjuk a nagy lazaság miatt nem foglalkozik azzal, hogy jó gyógyszert készítsen oda a receptre (gondolván, ott a gyógyszerész, majd ő úgyis ellenőrzi). Ez szerencsére ritka volt, meg ez kevésbé zavaró. Így a figyelmem legalább nem lankadt. Szóval az asszisztensek zöme rendesen, sőt van példa arra is, hogy keményen dolgozik.

A koszról

Amikor össze-vissza kellett utazgatnom és vagy 11-12 patikában is voltam (aug, szept), akkor megállapíthattam, hogy a cégnek zömében kétféle patikája van. Az egyik az új, ami szép, modern (és végre fiókokban vannak tárolva a gyógyszerek) és a régi... ez utóbbiban borzalmas a fűtés, nem elég tágas, polcos rendszer van és a polcokon ujjnyi vastag por... (szó szerint..)

A cég nem alkalmaz takarítót, spórolás végett. Talán kéthavonta (?) egy másik céget bérelnek fel, akik egy géppel fényesre "nyalják" a padlót. Ennyi. Elméletileg az aszzisztenseknek kéne portalanítani, de ezt nem tartom jó ötletnek, mert így is van elég dolguk.