A ködös Albionban

  Kaptam egy díjat Christine-től. Nagyon köszönöm! Nem igazán számítottam valaha is ilyesmire, úgyhogy meglepődtem :) nagyon jól esett! Már csak nekem kéne azt éreznem, hogy igen, tényleg jó ez a blog... :D  Csak hát ahhoz nem kéne így összecsapni... na, akkor most hagyom abba az önszapulást :D jó, nem jó, így sikerül :D

Más. Mai események. Reggel még elég viccesen fogtam fel, hogy valaki megitta a teámat... Sok munka volt, Kim elkészítette a teákat/kávét, 3-an voltunk. Egyszercsak odanézek: a bögrémben (rajta van a nevem, anno ajándékba kaptam) kb egy kortynyi teamaradék. Kérdezem Crissie-t, hogy akkor ez most kié. Nem az övé, az övé a másik (megj: ami majdnem tele volt). Kérdezem Kim-et, hogy akkor ez most itt mi. Mire mondja, hogy ő teleöntötte teával... kérdezi Crissie-t, aki váltig állítja, hogy hozzá se ért a bögrémhez... oké, ennyi, nem lényeges (biztos egy szellem volt).

A következő érdekes dolog az volt, amikor Kim hozta a munkafüzeteit (épp csinálja az egyik kurzust) amiben vissza lett dobva egy számolásos példa, hogy nem jó és segítsek már elmagyarázni neki, hogy hogy kell megcsinálni (sajnos egyből rácuppantam, pedig rakat más dolgom lett volna. Sajna (vagy nem sajna), de szeretem az ilyen számolásos példákat). Megvolt, beírta, örült, majd az egész paksamétát felemelte - kapkodva, ahogy alapból dolgozik (mázlimra nem vitte el, hanem) egy közeli polcra lerakta, majd elviharzott  ebédelni. Nézem az asztalom, nincs ott amivel előtte foglalkoztam... elég hamar felmerült bennem a gyanú: összefogta a saját paksamétájával...

Ezekkel az apróságokkal csak annyi a gond, hogy mindennaposak... Próbálok egyszerű és egyértelmű rendszert vinni a dolgokba, de most rohadt mérges vagyok... mert állítólag eltünt 100 font borítékostul...

Soha nem értettem az üzletpolitikához. Főleg nem a gyógyszerészet terén... El nem tudom képzelni, hogy hogy a túróba várják tőlem (meg a többiektől), hogy több legyen a beváltott vény vagy az eladott vénynélküli gyógyszer (OTC)... én inkább annak örülök, ha kevesebb... Managgger fórumon voltam szerdán. Érdekes volt. Hmm. Finom volt a kaja.

Szerencsére nem kellett nyílvánosan beszélni (attól még az anyanyelvemen is írtózok). Jelenlegi területi vezetőnk betegszabin van, ezért egy teljesen idegen tartotta a fő előadást. Aranyos volt, mert a mi területünk (Bradford és környéke) mutatói a legrosszabbak a nagyobb régión belül és ezeket úgy summázta, hogy "lehetőségek"  :)))

A héten volt egy enyveskezű, fürgén futó tolvajunk, másik nap reggelére betörték a szomszéd "fish&chips"-es üvegajtaját téglával. No, hát ilyen a környék...

Kezdem megismerni a betegeket és egyre jobban félek attól, amikor Crissie-vel leszek... (rettenetesen önállótlan és jaj)

A lényeg. Zsomi 9 kiló, 3 fogacskája szépen látszik, jön a 4. Még nem indult el mászásilag, de nagyon közel van hozzá. Kitartóan próbálkozik azzal, hogy állásba felhúzza magát a kanapé vagy szék mellett. Nagyon jól eszik. Az "úszás" kiesett a kedvenc időtöltések köréből, egyenlőre nem tudjuk miért (volt egy székről lezúdulásunk hirtelen, de azután még élvezte). Megpróbálunk átjelentkezni egy hétvégi órára és akkor én is megpróbálkozom vele. Konkrét kommunikációink vannak, persze szavak nélkül. Fantasztikus látni, ahogy megtanul dolgokat, érdeklődve figyel, felfedezi a környező kis világot. Jó lenne, ha mindig hétvége lenne :)