A ködös Albionban

Pénteken nekivágtunk ennek az útnak, Zsomival. Muszájból. A legközelebbi tiszteletbeli konzul ott lakik és ő hivatott igazolni, hogy azok vagyunk akik... Mondanom se kell, Dani - annyi sok negatív tapasztalata ellenére - ismét rámbízta a navigációt... hát el is tévedtünk. De mentségemre legyen mondva, a google útvonaltervezője egy nagy rakás ... túró. Most kivételesen nem én voltam a hibás! Nade, hála Istennek aki megáldotta Danit a tájékozódás jó képességével, no meg egy útközben vett térképpel, odataláltunk. Az egy darab pecsét után (amit a konzul tett Zsomi útlevél igénylő lapjára) gondoltuk sétálunk egyet. Komolyan mondom, úgy néztünk ki, mint akik még soha nem jártak nagyobb városban! Majdhogynem tátott szájjal forgattuk a fejünket: "Nézd, kirakatok, jééé, mennyi üzlet meg kávézó egymás után!" Röhej...

A hazafele út nagyon kemény volt. Szegény Zsomi nyűgösködött, majd én is, mert útközben nem vehettem az ölembe... kínok-kínja... Nagyon elfáradtunk. A picasán vannak képek. Most ide két mai képet teszek fel. "Az első hangszerem" címmel... :)))  (persze 7 hetesen még a véletlenen múlt, hogy pont a kezében is maradt ez a kis csörgő.) A fogóreflex működik.  :)))    (Köszi Ilga!!!)  A mózeskosarat kezdi kinőni... Megjegyzem ebben a csíkos pizsiben még az apukája is rugdalózott :)

Gondoltam variálok egy kicsit a blog küllemén. Ez jobb, vagy a régi? A régi nekem azért tetszett, mert az az autópálya-szerűség illet ehhez a környékhez (nem messze van egy autópálya), meg a "ködösség" is. Viszont jó változtatni egy kicsit :)

Ma kellett elmennünk a 6 hetes kontrollra. Elég izgatott voltam, mert Zsomival még nem voltam egyedül huzamosabb ideig emberek között, zárt(abb) térben. Végiggondoltam minden potenciális vészhelyzetet (ami végül is azt az egy szitut jelenti, hogy Zsomi végigbömbizi az egészet). Ebben az esetben szimplán hazaszaladok vele - gondoltam, de persze ezt nem lehetett :) A Kismanó ledöbbentett, ugyanis a váróban teljesen elvolt. Nézelődött, "beszélgettünk" szóval minden rendben volt. (Ebbe beleértendő az én kontrollom is. Mondjuk ott elfelejtettem feltenni a kérdéseimet zavaromban, de sebaj) Kicsit ledöbbentem, mert nekem azt mondták amikor időpontot kértem, hogy mindkettőnk "ellenőrzése" most lesz. Igaz, így is volt, csak nem egy személy által (itt a babákat, gyerekeket is a háziorvoshoz kell vinni), így az enyém után visszamentem a váróba. Egy idő után feltünt, hogy a kisgyerekeseket, babásokat nem név szerint szólítják, hanem a "ki a következő"-vel... ezt sem tudtam, úgyhogy odamentem a "recepcióshoz" és rákérdeztem... még jó... Mindegy, megoldódott a dolog, behívtak. Ezt már nem viselte olyan jól Zsomi (levetkőztetés, mérleg, méricskézés, no meg a többi amit a doktorbácsinak kell ilyenkor). Kedvesek voltak. Azt mondta a nővér, hogy a Zsombor név olyan franciásan hangzik (azt meséltem, hogy volt aki azt hitte, azt mondom: "Jean-Paul"?) :D A lényeg: minden rendben van a PicurMacurral. Amúgy Zsomi kezd mosolyogni... húúú, eszméletlen. A gügyögés is elkezdődött és amikor meglát akkor egy hatalmas "cupp"-ot hallat (tejcsiiii) :D meg lassan kezd ráeszmélni, hogy mi a túróért bömbizik, amikor semmi gond és olyankor abbahagyja (phúú..)

Itt egy mosolygós kép: